stone.tif
Két rendkívül fontos esemény kerek évfordulójához közeledünk. Egyik érdekességük, hogy majdnem pontosan egybeesnek, noha 170 év választja el őket egymástól. Az első, az öregebb – bátran kimondhatjuk – világtörténelmi jelentőségű, hatása ma is érezhető. A második sem kevésbé lényeges, noha közvetlenül csak a tudományok területén működőket érinti, őket viszont roppant kellemesen és eredményessége csöppet sem elhanyagolható. Közös továbbá mindkettőben, hogy a történés helyszíne Észak-Amerika, idejük 1776, illetve 1946.
Annak a területnek, amit ma Amerikai Egyesült Államoknak (USA) nevezünk, kezdetben igen nagy része a Brit Királyság gyarmata volt. Az elsőt a londoni Virginia Társaság alapította 1607-ben, magukról nevezték el. Virginiát majd még 12 másik követte, jogállásuk különböző volt. 
A Királyi gyarmatokat közvetlenül a brit uralkodó irányította, ő nevezte ki a kormányzót. A „Tulajdonosi” gyarmatokat a király magánszemélynek vagy családnak adományozta, szinte uralkodói jogokkal vezették a gyarmatot, ők nevezték ki a kormányzót is. Az „Alapokmányos” gyarmatok szabadabbak voltak. Királyi alapítólevelet (chartát) kaptak. A telepesek maguk választhatták meg a kormányzót és a tisztviselőket, a brit korona felügyelete minimális volt. III. György király és hivatalnokai nem bántak kesztyűs kézzel a gyarmatok lakóival, ezért az elégedetlenség egyre nőtt. Akkor érte el a robbanáspontot, amikor Nagy-Britannia 1763-ban megnyerte a franciákkal vívott hétéves háborút és az államadósság egy részét a gyarmatokra kívánta hárítani. Csapatokat küldtek Amerikába, ott viszont létrehozták a kontinentális hadsereget, megalakult a II. Kontinentális Kongresszus, 1775. április 19-én kitört a függetlenségi háború. 
A Kongresszuson eldöntötték a Függetlenségi Nyilatkozat kiadását. Szövegezésével Thomas Jeffersont bízták meg, aki bár gyenge szónok volt, de kitűnő író. A megalkotásban mások, például Benjamin Franklin vagy John Adams is részt vettek. Megszületésének időpontja nem teljesen tisztázott. A Kongresszus 1776. július 2-án szavazta meg a Nagy-Britanniától való elszakadást. Jefferson nyilatkozatának végleges szövegét július 4-én fogadták el – ma ezért ez a függetlenség napja. Aláírása viszont 1776. augusztus 2-án kezdődött és folyamatosan, több hónapon át zajlott. A Nyilatkozatot Philadelphiában (Pennsylvania állam), a Pennsylvania State House (ma Independence Hall / Függetlenség Csarnoka) épületében fogadták el és írták alá azok, akik éppen akkor jelen voltak. 
A küldöttek itt üléseztek a Második Kontinentális Kongresszus keretében. Ám ez irat jelentőségét legjobban Abraham Lincoln elnök látta meg, aki 1859-ben úgy hivatkozott a Nyilatkozatra, mint egy „aranyalmára”, amely köré az Alkotmány ezüst kerete épült. Híres, 1863-as Gettysburgi Beszédét nem az Alkotmány ratifikálásához (1788), hanem a Nyilatkozat évéhez (1776) datálta: „Nyolcvanhét évvel ezelőtt atyáink új nemzetet hoztak létre e kontinensen, amely a Szabadságban fogant, s azon tételnek szenteltetett, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett.” Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (Declaration of Independence) elfogadása és aláírása a történelem egyik legfontosabb eseménye, benne három magától értetődő igazság van: „(1) hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, (2) hogy az Alkotó bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket, (és 3) hogy ezek közé tartozik az Élet, a Szabadság és a Boldogságra való törekvés.”
A másik – nem kevésbé jelentős – esemény időben közelebb áll hozzánk. Ha sorba szednénk a tudományos világ támogatóinak nevét, az első helyen valószínűleg Alfred Nobel állna. Ám szinte biztos, hogy mindjárt utána J. William Fulbright következne, akinek kutatók, tudósok tízezrei köszönhetik életpályájuk szerencsés fordulatát. A Fulbright program története – melyet ma már nevezhetünk úgy is, hogy „Híd emberek és nemzetek között” – szintén kapcsolatban áll egy háborúval. J. William Fulbright (1905-1995) arkansasi szenátor kezdeményezte. Javasolta, hogy a II. Világháború befejezése után Európában maradt hadianyagot ne szállítsák haza, adják el helyben. Az így befolyt összeget a magánvagyonából kiegészítve létrehozta a Fulbright Alapítványt, melynek működtetését később az állam vette át. Alapvető célja az volt, hogy a népek közötti kulturális gyökerekből táplálkozó bizalmatlanságot, félreértéseket csökkentsék. A program lehetővé tette, hogy a hozzá csatlakozó országok fiatal szakemberei amerikai ösztöndíjat kapjanak, tudásukat ott fejlesszék tovább, az amerikaiak pedig más országokba látogassanak.
Az erről szóló és napjaink tudományos világa számára meghatározóan fontos törvényt Harry S. Truman elnök 1946. augusztus 1-jén írta alá. Magyarország 1978-ban csatlakozott a Fulbright Programhoz, miután hazakerültek a koronázási ékszerek és ezt követően kedvezőbben alakultak a magyar–amerikai kapcsolatok. A két ország kormánya között 1990-ben megkötött kétoldalú szerződés következményeként 1992-ban kezdte meg működését a Fulbright Comission Budapesten. Az Alapítvány által szerveződő csereprogram ma már szerte a világon, száznegyven országban működik. Fennállása óta összesen körülbelül 1100 magyar ösztöndíjas (posztgraduális hallgató, egyetemi oktató és kutató) – tehát évente mintegy 30 ember – utazhatott ki tanulmányi vagy kutatási céllal az Egyesült Államokba. Ha a teljes kétoldalú mérleget nézzük, a Magyarországra érkező amerikai ösztöndíjasokat is beleszámítva, a programban résztvevők száma már meghaladja a 2000–et. 
Létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint azon sikeres emberek névsora, akik az elmúlt évtizedekben – még fiatalon – Fulbright-ösztöndíjat nyertek. A csereprogram eddigi története során több mint 60 ösztöndíjasa nyert Nobel-díjat a világ különböző országaiban, de ösztöndíjas volt például Maria Callas, a világhírű operaénekes, John Steinbeck író, Henry Kissinger, Nobel-békedíjas diplomata, külügyminiszter, Buthros Gali, egykori ENSZ főtitkár. Magyarországon is találunk külügyminisztert, egyetemi rektort, élvonalbeli írót, jogászt és még nagyon sok neves személyiséget a volt ösztöndíjasok között. A program ma is nyitva áll minden tehetséges, érdeklődő fiatal előtt. (https://fulbright.hu)
