Harminc évvel ezelőtt még sok minden hiányzott Magyarországon. Nem volt digitális fényképezőgép, GPS, okos telefon, de még rendszerváltás sem. A lottó szelvény három részből állt, egyformán kellett kitölteni. Az igazoló szelvényt gondosan megőriztük, az ellenőrző szelvényt és a fogadási szelvényt bedobtuk egy postaládába. Volt is vita ebből, beérkezett időben a központba, vagy nem? Persze totó-lottó irodák akkor is voltak, de még milyenek! Mint a falusi kocsmák, ahova nemcsak néhány felest, vagy pár korsó sört mentek inni a vendégek, hanem társadalmi élet is folyt a helyiségben. A totó-lottó iroda is ilyen volt akkoriban.

 Harminc évvel ezelőtt még sok minden hiányzott Magyarországon. Nem volt digitális fényképezőgép, GPS, okos telefon, de még rendszerváltás sem. A lottó szelvény három részből állt, egyformán kellett kitölteni. Az igazoló szelvényt gondosan megőriztük, az ellenőrző szelvényt és a fogadási szelvényt bedobtuk egy postaládába. Volt is vita ebből, beérkezett időben a központba, vagy nem? Persze totó-lottó irodák akkor is voltak, de még milyenek! Mint a falusi kocsmák, ahova nemcsak néhány felest, vagy pár korsó sört mentek inni a vendégek, hanem társadalmi élet is folyt a helyiségben. A totó-lottó iroda is ilyen volt akkoriban.

   1986. július 19.-e, akkor is keddre esett, betértem tízéves fiammal egy totó-lottó irodába. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert Egerszegi Krisztina aznap szerezte első aranyérmét a felnőtt Országos Bajnokságon, tizenkét éves korában, az egész város erről  beszélt.

   Az irodába azért tértünk be, mert már akkor is pokoli szerencsés voltam, kettesem volt a lottón. Beálltunk a hosszú sorba, mert a kifizetés előtt a szelvény számát ellenőrizni kellett egy vaskos könyvből. Akaratlanul is fül- és szemtanúja voltunk a helyiségben pezsgő közéletnek.

   Uram, szólt egy szemüveges, most megfoghatja az isten lábát. Van egy visszacsatolásos lottó szisztémám, öt fix, négy variáns és három kvalifikált számmal garantált nyerő. Módszerem idősoros, értéksokszorozó, strukturálisan adekvát, külföldi szelvényekre is tuti. Mindössze ötszáz forintot kérek érte, de fáziskésés nélkül és csak magának. (Akkor egy liter szuperbenzin huszonöt forint volt.)

   Kösz, válaszolta egy kopasz úr, de nekem biztosabb tippjeim vannak. Maga még hátulgombolós nadrágban járt, mikor én már nyerő voltam. Tíz szám, két alrendszerben, egyirányú kapcsolat, variációk a csillagos égig. A bázismegoldás rövid és célratörő, már az első héten beüthet a bomba. Tudja mit mondott Petőfi Barguzinban? Anyám, a számok nem hazudnak! A tippet odaadom ezer forintért, de íziben.

   Ne erőltesse kisapám, mosolygott egy tömzsi. Mikroprocesszoros lottókulcsomat tavaly egy ürge megvette. Az ötödik héttől kezdve minden sorsoláson nyert. Albérletben lakott, ma már háromszintes villája van a Rózsadombon. A variánsokat garantálom. Jó, nem vagyok olcsójános, allokációval együtt kétezer forintért adom. De gondolják meg, ha nem nyernek, lenyelem a szelvényeiket sózva-paprikázva.

   Ekkor megszólalt a fiam. Apa, ha ezek a bácsik olyan jól ismerik a nyerőszámokat, miért nem játszanak saját maguk a szelvényekkel?

   Kicsi vagy még ennek megértéséhez, fiam. Még nem ismerheted az önzetlen jóakaratot, az igazi emberszeretet, a nyerés örömének megosztását másokkal. Ezek a nagylelkű bácsik mindannyiuk javát akarják.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük