Magyar Királyság

 Zászlónk 1867-1918 közöttHuszonhat évvel ezelőtt, 1990. augusztus 24-.én szavazta meg az Országgyűlés a rendszerváltás utáni Alkotmányt. Így kezdődik:    

 Zászlónk 1867-1918 közöttHuszonhat évvel ezelőtt, 1990. augusztus 24-.én szavazta meg az Országgyűlés a rendszerváltás utáni Alkotmányt. Így kezdődik:                         

I. fejezet   1. §. Magyarország köztársaság.  Csaknem mindenkit érdekelt az Alkotmány szövege, mert az ördög a a részletekben rejlik. Munkahelyemen is izgalommal lapoztuk az újságot, amelyben a teljes szöveg megjelent. Egyik kollégámnak érdekes ötlet jutott az eszébe. Mi lenne, ha az Alkotmány így kezdődne: I. fejezet 1. §, Magyarország királyság.

   A király személyéről nem lehetett vita, hiszel élt és jó egészségnek örvendett 88 éves kora ellenére Habsburg Ottó, IV. Károly, a koronás magyar király fia, a trónörökös. Aki 2011-ben hunyt el, tehát még 11 évig uralkodhatott volna. Fiúgyermekei, Károly 50, György 47 éves volt elhunytakor, az utódlás sem lehetett volna probléma képzeletbeli királyunk halálakor. Természetesen Ottót meg kellett volna koronázni a Szent Koronával, a magyar államiság jelképével, csak így lehetne törvényes uralkodó. De ez nem képezhetett akadályt, ott vannak a koronázási jelvények a Parlamentben.

   Volt aki kétségbe vonta alkalmasságát, de hamar lehurrogtuk. Virtuális királyunk húsz éven át volt az Európai Unió  CSU-frakciójának tagja, gazdag közjogi tapasztalattal rendelkezik. Nagy szimpátiával kísérte a Közép-európai rendszerváltozásokat, sokat tett Magyarország csatlakozásáért az Európai Unióhoz.

   Izgatottan vitáztunk. Valaki felfedezte, hogy a királyságokban sokkal jobban élnek az emberek. Nézzétek meg például Svédországot, Norvégiát, Dániát, Hollandiát, rájöttök miről beszélek, Más meg azt fejtegette, hogy Németország, Franciaország, Olaszország, nem királyság, mégis gazdagabbak mint mi, magyarok.

   A disputa egyelőre döntetlenül állt. Felmerült, hogy történelmünk során hazánk számos tiszteletreméltó és kiváló polgára szívesen vallotta magát a király alattvalójának. Viszont elődeink között  voltak jó néhányan, akiknek a királyság egyet jelentett a zsarnoksággal. És ezt büszkén vállalták. A radikálisabbak cselekvésre is buzdítottak.  (Akasszátok fel a királyokat!)

   A rendszerváltástól kezdve öt államfőnk volt, mindegyik vagy politikai alku eredményeként, vagy egy párt jelöltjeként jutott a legfőbb közjogi méltósághoz. És többé-kevésbé valamennyiük megosztó személyiség volt.

   Egy király nem kötődne egyik párthoz sem, bizonyos stabilitást jelenthetne. Persze csak aki a jelképes hatalmat gyakorolja , mint az angol királynő. Igen előnyös lenne egyes hiú közszereplőnek a bárói, grófi cím, amelyeket csak királyok adományozhatnak.

   Az izgalmas munkahelyi véleménycserék után hazamentünk. Másnap felébredtünk hálószobánkban és ahogy szokták mondani kezünk lelógott az ágyról, Lehet, hogy nem szó szerint így mondják, már nem emlékszem pontosan.

Láng Róbert