Mi a terrorizmus?

Sokszor és sokan próbálkoztak meghatározni mi a terrorizmus. Még többen pedig mindig az ellenfelüket, a nem kivánatosnak tartott állam(/t)polgáraikat nevezik terroristának netalán fasisztának. Ducan Shelley (ez Tőke Péter szerzői neve) a Végső Háború címmel megjelent scifijében ennek olyan jogi megfogalmazását adta, ami a lehető legjobban fedi a valóságot.

Sokszor és sokan próbálkoztak meghatározni mi a terrorizmus. Még többen pedig mindig az ellenfelüket, a nem kivánatosnak tartott állam(/t)polgáraikat nevezik terroristának netalán fasisztának. Ducan Shelley (ez Tőke Péter szerzői neve) a Végső Háború címmel megjelent scifijében ennek olyan jogi megfogalmazását adta, ami a lehető legjobban fedi a valóságot.

Mert bármennyire is furcsa, a média nagy részének nem az igazság, hanem a félretájékoztatás az érdeke. A Hatalom védelme. Vagy azért mert tart tőle, vagy azért mert félti vélt vagy valós előnyeit. Ducan Shelley műve ez téren is alapmű.

" 

A terrorizmus egyedüli célja a félelem kiváltása és fenntartása, és nem áll másból, mint szervezett fegyveres harcból a civil lakossággal szemben. Ez a terrorizmus, és nem más.

A terrorizmus nem téveszthető össze a szabadságharccal, mert a fegyvertelen civil lakosság senkit sem tart rabságban, márpedig a terrorizmus kizárólag a fegyvertelen civil lakosság ellen irányul. Nem bizonyos fegyverek alkalmazása, vagy bizonyosfajta akciók előtérbe helyezése tesz valakit terroristává.

 Nem attól lesz valaki terrorista, hogy merényleteket hajt végre. Egy autóba rejtett bombával fel lehet robbantani száz katonát, de az nem terrorizmus, hanem katonai harc. Sem a hadsereg, sem a rendőrség, sem bármilyen más felfegyverzett csoport ellen nem lehet terrorakciót végrehajtani. A terrorizmus szervezett fegyveres harc a civil lakossággal szemben.

Vannak országok, ahol a rendőrség terrorszervezetként funkcionál, és folyamatosan terrorista akciókat hajt végre az állampolgárok ellen.

A titkosszolgálatok merényleteiket rejtve hajtják végre, a terroristák pedig mindig igyekeznek a lehető legnagyobb nyilvánosságot szerezni egy-egy akciójuknak. Ha egy titkosszolgálati merényletre fény derül, az óriási kudarc. Ha egy terroristamerénylet nem kap figyelmet a médiától, az ugyanolyan hatalmas kudarc. Aterrorizmus mozgatórugója a média, mert média nélkül nem tudnának félelmet kiváltani az emberekből. Ha a média mostantól kezdve, bármi történjék is, soha többé nem adna híradást egyetlen merényletről sem, valószínűleg megszűnne a terrorizmus.

Ha a merényletekről csak azok tudnának, akikre tartozik: a nyomozóhatóságok és a terrorelhárító osztagok, a terroristák semmit sem tudnának kezdeni. A nyomozók és a terrorelhárítók nem félnek a terroristáktól. A média híresztelésével ellentétben, a terrorizmus elleni harc meglehetősen sikeres. Gyakorlati szinten.

A titkosszolgálatok számára nem különösebben nehéz megtalálni a terroristákat, hiszen manipulációval, fenyegetéssel, zsarolással,erőszakkal, pénzzel és egyéb ellenszolgáltatással bárkihez el lehet jutni, aki emberekkel kapcsolatot tart fenn. A terrorelhárító osztagok számára pedig egyetlen terrorcsoport sem jelentős ellenfél. Csak azok a terrorszervezetek képesek hosszú távon fennmaradni, amelyek mögött politikai érdekek húzódnak meg.

Az összes ismertebb terrorszervezet csak és kizárólag azért létezhet, mert a nemzetközi politikának szüksége van ezekre a szervezetekre. Egy komolyabb terrortámadás után nincs az a fasiszta, diktatórikus törvény, amelyet ne lehetne bevezetni.

A kormányoknak pedig szükségük van törvényekre, mert a törvények a játékszabályok; ami törvényes, az legális, és semmit sem számít, hogy hasznos-e vagy káros. Valami nem attól legális, hogy hasznos,hanem attól, hogy törvényes, és nem attól illegális, hogy pusztító, hanem csak attól, hogy nem törvényes.

A terrorakciók után a terrorszervezetek magukra vállalják a felelősséget. Ez nem azt jelenti, hogy magukra vállalják a felelősséget. Ez csak azt jelenti, hogy menedzselik magukat, a nevüket szerepeltetik a médiában, öregbítik a hírnevüket, vagyis növelik a tőlük való általános félelmet.

Egy terrorcsoportnak minden merénylet – reklám. Ezért néhány akciót többen is igyekeznek „magukra vállalni", a reklám miatt. A terroristák sohasem ügyekért küzdenek, hanem mindig csak a reklámért. A hírnevükből, a hírhedtségükből élnek. A hírnevüket a politika használja fel, hogy bizonyos törvényeket, bizonyos intézkedéseket (amelyek esetleg kifejezetten az alkotmányba ütköznek) legalizáljanak.

Egy terrorcsoport neve csak egy név, egy márkanév. Egy szimbólum. Ez annyira igaz, hogy a legtöbb ismert terrorszervezet képtelen komoly merényletet végrehajtani. A terrorszervezetek gyakran zsoldosokkal dolgoztatnak, vagyis olyan, szabadúszó szakértőkkel, akiket maximálisan hidegen hagy az adott szervezet ideológiája, és egyes-egyedül a pénz mozgatja őket. A legprofibb merényletszervezők és végrehajtók jelentős titkosszolgálati vagy katonai múlttal rendelkeznek, és szabadúszók, nem tartoznak egyetlen terrorista szervezethez sem."