Az Orlai Produkció áprilisi bemutatóját az Átrium Film-Színházban ébresztőnek szánta egy elhallgatott témáról, a családon belüli erőszakról. A darab tárgya egyetemes probléma, mutatják a szerzők: Bergman, Bukowski és Agota Kristof. Magyarországon talán gyakoribb lehet a dolog, hiszen minden ötödik órára jut egy családon belüli erőszakhoz köthető bírósági ügy, de a valóságban kevés esetből lesz bírósági tárgyalás, még kevesebből ítélet.

 

Az Orlai Produkció áprilisi bemutatóját az Átrium Film-Színházban ébresztőnek szánta egy elhallgatott témáról, a családon belüli erőszakról. A darab tárgya egyetemes probléma, mutatják a szerzők: Bergman, Bukowski és Agota Kristof. Magyarországon talán gyakoribb lehet a dolog, hiszen minden ötödik órára jut egy családon belüli erőszakhoz köthető bírósági ügy, de a valóságban kevés esetből lesz bírósági tárgyalás, még kevesebből ítélet.

 

A társadalom zöme nem is akad fenn rajta, férfiasnak tartja, a legtöbb erőszakos cselekedet rejtve marad, mert kínos a bántalmazottnak, mert fél, mert megfélemlített. A nők gyakran mennek bele egyenlőtlen kapcsolatokba – a gyerekeikkel együtt vagy miatt – esetleg anyagi megfontolásból, vagy nincs hová menekülniük. De nézzük a statisztikákat: a nők 76%-át a partnerük ölte meg, előtte persze bántalmazta vagy megerőszakolta. Sok testi-lelki sérülést okoz a szexuális bántalmazás. A számuk növekszik. Az elkövetők 40%-át verték gyerekkorában. A bántalmazottak kétharmada szorul orvosi segítségre vagy ápolásra. A közvélemény jó része – olykor a rendőr vagy a hivatalos szerv is – az áldozatot hibáztatja, a bántalmazót inkább bátorítja. Az áldozatok nem tanultak meg beszélni a velük szemben elkövetett sérelmekről. Az áldozatok nagy része nő és gyerek, de valójában az egész társadalom.

 

A darab Fullajtár Andrea színésznő ötletére született, és méltó társra talált a rendezőben, Bozsik Yvette-ben. Mégsem csak táncról van szó, hanem különálló jelenetek soráról, az erőszak formáiról. Előfordul, hogy társadalmi ranglétrán magasabban álló nő a megalázás elkövetője. Mindannyian hallottunk vagy láttunk hasonlót, de nem beszéltünk róla. A fenti neves szerzőkön kívül a rendező bírósági dokumentumokhoz és a NANE munkatársaihoz fordult a minidrámák anyagaiért. E hétköznapi történeteket játszotta el a színpadon hat kiváló színész: Fullajtár Andrea, Rába Roland, Mórocz Adrienn, Vati Tamás, Samantha Kettle és Valencia James – vegyesen táncosok és színészek. Bozsik Yvette nevéhez több darab is fűződik, amelyben a prózai színház és a tánc találkozott egymással.

 

A dramaturg, Szabó-Székely Ármin nyilatkozta: „Ebben az előadásban a szavak mellett a test is beszélni fog arról a hatalmi dinamikáról és erőszakról, amiről a valóságban is sokszor a test tudósít: zúzódásokkal, kék-zöld foltokkal, véraláfutással. A szereplőgárda éppen ezért vegyesen áll színészekből és táncosokból, így biztosítva ennek a bonyolult témának összetett de világos színpadi megfogalmazást."

 

Becsülendő az Orlai Produkciótól, illetve Orlai Tibortól, a produkciós iroda vezetőjétől, hogy vállalta a figyelemfelkeltést, és segít megtörni a csendet a családon belüli erőszak témájáról. Ezt mindenkinek látnia kell, hogy végre felébredjen a társadalom lelkiismerete!

 

Itt megemlítjük, hogy a NANE a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület. 1994-ben jött létre, a nevében benne van a célja. Az egyesület képzett munkatársai segélyhívó vonallal állnak a nők és a gyerekek rendelkezésére (06-40-630-006).

 

Az előadás szigorúan csak felnőtteknek szól!

 

DOBI ILDIKÓ

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük