a_via_appia_ma.jpg A Via Appia, ma 

Hosszú utat tett meg az emberiség a címben szereplő szállóige kialakulásáig. A neolit kori (kőkorszak) társadalmak a közvetlen szükségleten felül már fölösleget is termeltek. Lehetségessé vált a cserekereskedelem, amelynek technikai előfeltétele volt a megfelelő szállítóeszköz. Erre az időszakra esik a közlekedés első forradalma, a kerék feltalálása. Ezzel párhuzamosan kialakult az állatok felszerszámozása is, így az ember saját izomerején kívül az állatokat is hasznosíthatta a teher hordására, húzására.

   A kerekes járműveket a sumerok már Kr. e. 3500 körül ismerték Mezopotámiában, Szíriában. A Duna-medence legrégibb kerekes járműlelete szintén ebből az évezredből származik. A kőkorszak emberének élete a szárazföldön zajlott lakhelye körül, a sűrűbben járt útvonalakon. Léptei nyomán ösvény keletkezett, amelyen könnyebben cipelhette haza az elejtett vadat.

   Múltak az évszázadok és kialakult az útépítés. Az ókor nagy hódítói (Nagy Sándor, Julius Caesar, Augustus) felismerték, hogy óriás birodalmakat fejlett úthálózat nélkül nem lehet tartósan központilag kormányozni. Jelentős útépítési munkát végeztek a perzsák, rómaiak, még a kínaiak is.

   Legfejlettebb útépítő technikákhoz a római hadmérnökök értettek. Egyik-másik római műút még karbantartás nélkül is másfél évezreden át használható maradt. A Rómából kiinduló 2000 éves Via Appia még ma is alkalmas forgalmi útvonal. (Ajánlom szíves figyelembe korunk útépítő cégeinek.)

   A római birodalom fennállásának idején az úthálózat központjában Róma városa állott. A mintegy 75.000 kilométer hosszú úthálózat szerepe a Rómával való összeköttetés fenntartása lett. Tehát igaz a mondás, minden út Rómába vezet. (Összehasonlítás. Hazánk összes közútjainak hossza 8.298 km. főútvonal, ebből autópálya, autóút 1.682 km, a csomóponti ágakkal együtt. Igaz a Római Birodalom területe csaknem akkora volt, mint ma az Európai Unióé.

   Teológusok másként értelmezik a mondást. Nem fizikai, földrajzi értemben magyarázzák. A szavak a lélek útját jelentik a hithez. Ebben az értelemben Róma a katolikus hit szinonimája. Ami igaz is.

   A franciák tagadják a mondás eredetét. Szerintük a szólás La Fontaine  „A békebíró, az ápoló és a remete” című meséjében jelenik meg először. „Három szent, egyaránt keresve üdvüket, egyforma lelkesen egy cél felé siet. Ám útjuk mégsem egy, mindegyik küzd, de máshol. Tudván, hogy minden út Rómába visz. Eképp a három vetélkedőnk külön ösvényre lép.” 1997-ben magyarul is megjelent a könyv, amelyben a mese található.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük