Németh Krisztina: A kis-Nagyfőnök (Hazaváró – Babaváró 13.)

Drága Kicsim! Ugyan már július van, de néhány héttel ezelőtt meglepetten, bár élvezettel markolásztad az égből lezúduló rengeteg jéggolyót. Hirtelen jött az eső, villámlott, dörgött, majd óriási mennyiségű jég lepett meg minket. Hozzám bújtál, és nekem nagyon kellett igyekeznem, hogy ne érezd, anya is fél. Azóta volt néhány nap kánikulánk, most pedig ismét harisnyában, és pulcsiban játszol a szobádban.

Drága Kicsim! Ugyan már július van, de néhány héttel ezelőtt meglepetten, bár élvezettel markolásztad az égből lezúduló rengeteg jéggolyót. Hirtelen jött az eső, villámlott, dörgött, majd óriási mennyiségű jég lepett meg minket. Hozzám bújtál, és nekem nagyon kellett igyekeznem, hogy ne érezd, anya is fél. Azóta volt néhány nap kánikulánk, most pedig ismét harisnyában, és pulcsiban játszol a szobádban.

Az időjárás mostanában nem kedvez nekünk, sokszor szorulunk be a szobába, vagy merészkedünk el csupán a boltig. Ez egyre nagyobb kihívás számomra, hiszen szeretsz építeni, szereted a formabedobót, imádod a könyveket lapozgatni, miközben megbeszéljük mi micsoda, de legjobban kint szeretsz lenni, sétálni, rohangálni, homokozni, vagy motorozni apával. Még egy kis türelem, hamarosan jön a jó idő, és mehetünk ismét csavarogni.

Túl vagyunk a második találkozón, melyet öri-családok számára szervez a Gólyahír Egyesület. Nagyon féltem az úttól, mert oda-vissza öt óra hossza, és Te mostanában nehezen viseled már a babakocsit, és az utazásokat, de félelmem alaptalan volt, végig jól vetted az akadályokat, az oda-, és visszafelé vezető úton is fél-fél órát aludtál. Közte? Közte pedig rohangáltál, táncoltál a zenére, játszottál a többi gyerekkel, igazán jó érezted magad. Anyáék elfáradtak. Az úttól is, és az utánad való folyamatos rohangálástól. De Te nem, hiszen itthon még játszottál, táncoltál, rohangáltál, nevetgéltél.

Ami utána történt, az már nem ilyen vidám. Kezdődött egy kis náthával, ami úgy tűnt gyógyul, majd hirtelen középfülgyulladásba csapott át, így naponta kellett kezelésekre járnunk. A szívem szakadt meg, ahogy többen próbáltunk lefogni, hogy a „néni" tudjon Neked segíteni. Te csak sírtál, és sírtál. A végén felpattantál, elvetted a fájdalomdíjat, és már integettél is, jelezvén, menjünk már. A betegséged alatt többször aludtál mellettem a nagy ágyban (apát leszorítottuk a földre), sokat sírtál, többször voltál lázas, bágyadt voltál, szinte semmit nem ettél, és már féltél bármilyen édességet is megkóstolni, hátha az is gyógyszer. Igen borzalmas volt ez anyának, apának, nagyinak is, hiszen eddig sosem betegeskedtél, és kín volt látni, ahogy fáj-unod-kínoz-megvisel…

Most úgy tűnik, hogy túl vagyunk a nehezén, a megpróbáltatásokon, bár ráadásként három fogad kezdett kibújni egyszerre, de ezt is átvészeljük, mert egyre erősebbek vagyunk mi együtt!

Drága Kincsünk! Nagyon-nagyon szeretünk!

Anya és Apa

"Andrisnak hívnak. Júniusban múltam négyéves.
Nekem minden évben kétszer van születésnapom.
Kétszer fújom el a gyertyákat.
Tudod, miért?
Az első születésnap az a nap, amikor világra jöttem. Úgy, mint mindenkinek.
De a második sokkal szebb. A torta még nagyobb.
És akkor kapok több ajándékot. Mert a második születésnapom az a nap, amikor hazajöttem.
Az örökbefogadásom napja! "

"Az igazi anyukám nem a hasában hordott engem, hanem a szívében.
Én lettem a szeme fénye.
És én lettem a szeme fénye apunak is, aki annyit játszik velem. "

Monchaux, Marie-Claude:Nekem két születésnapom van