Fidelitas tisztújító kongresszusa 2007 április Orbán Viktor beszélFidelitas tisztújító kongresszusa 2007 április Orbán Viktor beszél

A Fidelitas kétnapos, VIII. tisztújító kongresszusán meghívottként részt vett Orbán Viktor is. A kétnapos 2007-04-14 – 15 ig (azaz szombat vasárnap) tartó konferencia második napján választják meg az új elnököt és elnökséget. A jelenlegi vezetõ, Szijjártó Péter ellenjelölt nélkül indul az elnöki posztért. A Fidelitasnak jelenleg több mint 10 ezer tagja, 7 országgyûlési és 143 önkormányzati képviselõje van az országban.  A Orbán Viktor szombati felszólalását az alábbiakban szószerinti átiratban szokásunk szerint kommentár nélkül közöljük

  Fidelitas tisztújító kongresszusa 2007 április Orbán Viktor beszélFidelitas tisztújító kongresszusa 2007 április Orbán Viktor beszél

A Fidelitas kétnapos, VIII. tisztújító kongresszusán meghívottként részt vett Orbán Viktor is. A kétnapos 2007-04-14 – 15 ig (azaz szombat vasárnap) tartó konferencia második napján választják meg az új elnököt és elnökséget. A jelenlegi vezetõ, Szijjártó Péter ellenjelölt nélkül indul az elnöki posztért. A Fidelitasnak jelenleg több mint 10 ezer tagja, 7 országgyûlési és 143 önkormányzati képviselõje van az országban.  A Orbán Viktor szombati felszólalását az alábbiakban szószerinti átiratban szokásunk szerint kommentár nélkül közöljük

Jó napot kívánok tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Engedélyt kértem a szervezet elnökétõl, és azt mondtam, hogy üsse kõ, tegezõdhetünk, ha megengedik. Ha megengeditek, akkor mondandóm során végig a tegezõ formát fogom választani. A hölgyektõl természetesen külön is elnézést kérek ezért.

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Tisztelettel köszöntöm a Fidelitas elnökét, tisztségviselõit, a küldötteket, és persze azokat, akiket is akik nem küldöttek, de Fejér megyeiek vagy fehérváriak, és itt vannak velünk együtt.

Fidelitas tisztújító kongresszusa 2007 április Orbán Viktor a szónoki emelvényenFidelitas tisztújító kongresszusa 2007 április Orbán Viktor a szónoki emelvényenKöszöntöm a parlamenti képviselõinket, nemcsak a Fidelitas korúakat, hanem még fiatalabbakat is Gógl Árpád személyében, tisztelettel köszöntöm a megyei közgyûlést itt most képviselõ elnök asszonyt, és Ibolya téged is. Örülök, hogy itt találkozhatunk!

Azt hiszem, annál többet a mögöttetek hagyott idõszak teljesítményérõl nem mondhatok, mint amit az elõbb Szijjártó Péter képviselõtársam említett meg. A Fidelitas Magyarország legnagyobb és legjobban szervezett ifjúsági mozgalma.

Ha a múltat értékelni kell, aligha hiszem, hogy ennél fontosabb, és a munkátokat ennél elismerõbb mondatot bárki is mondhatna. Én is csak gratulálni szeretnék hozzá, és egyúttal fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a határ a csillagos ég. A szövetség, amelynek soros elnöke vagyok, Magyarország legnagyobb és legjobban szervezett politikai mozgalma, de azzal is büszkélkedhet, hogy valószínûleg nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európa legnagyobb politikai mozgalmát érezheti maga mögött.

Én azt kívánom a Fidelitasnak, hogy most, miután Magyarországon már igazán versenytársa a méret, szervezettség tekintetében nem nagyon akad, legyetek kedvesek, és a közép-európai pályára is merészkedjetek fel, és bátran célozzátok meg. Legyetek hozzánk hasonlóan az ifjúsági szervezetek között – a ti esetetekben – a legszélesebb és legjobban szervezett mozgalom.

Szerintem a múltról talán ennyi elég is. Ha megengeditek én inkább a jövõrõl szeretnék néhány szót szólni. Amikor ide készültem hozzátok, sokat gondolkodtam arról, hogy van-e valami újdonság, ami köré a titeket üdvözlõ gondolataimat szõhetem, hiszen nem elõször találkozunk, szinte minden Fidelitas kongresszuson ott voltam, és igyekeztem is mindig köszönteni benneteket. Van-e valami új dolog, történt-e valami újszerû a magyar közéletben, ami miatt érdemes az udvarias köszöntõ szavakon és mondatokon túl a figyelmeteket kérnem? Azt hiszem, hogy van ilyesmi.

Azt hiszem, hogy ma talán a mögöttünk hagyott tízegynéhány esztendõ lényegét jobban értjük, mint akár egy évvel ezelõtt. Azt hiszem, hogy az egymás után következõ nemzedékek feladatait is világosabban értjük, mint akár egy vagy két évvel ezelõtt.

Soha olyan világos még nem volt a magyar politikában – amelynek tudjátok, az a közép-európai, sõt egyedülálló európai vonása van, hogy a nemzedékek ilyen-olyan-amolyan értékek melletti elkötelezettsége és politikai erõk iránti szimpátiája a legmeghatározóbb sajátossága a választói döntéseknek, ilyen szempontból egyedülállóak vagyunk Európában -, tehát azt hiszem, hogy soha még olyan világosan nem látszódott, mint most, hogy a magyar politika tulajdonképpen egymást követõ nemzedékek teljesítményébõl áll.

Fidelitas tisztújító kongresszusa 2007 április : a küldöttek egy csoportjaFidelitas tisztújító kongresszusa 2007 április : a küldöttek egy csoportjaFontos persze a pártok szerinti tagozódás, az ideológiai keretek, de valójában valahogy a magyar közélet nemzedékek életén keresztül pulzál. A magyar történelem bizonyítéka annak, hogy a történelmet valójában nem pártok, nem ilyen-olyan-amolyan ideológiák, hanem valójában nagy nemzedékek írják.

Minden nemzet történetében találhatunk erre számos példát, hogy egy-egy fontos történelmi korszakban megjelenik egy generáció, és az azonos életkorúak közössége, vagyis az a bizonyos generáció egyszer csak többé válik mint az azonos életkorúak, mondjuk úgy, fiatalok összessége. Ez különbözteti meg – ez a valami, amivel többé válnak – a generációt a nemzedéktõl.

Egy generáció akkor válik nemzedékké, amikor a generációhoz tartozók tömegei jönnek rá arra, hogy az életkorukon kívül van még valami más is, ami összeköti õket. Hogy van valami sajátos dolog, van valami küldetésük, hogy a világ, amiben élnek, a kor, amelynek gyermekei, a nemzet, amelyhez tartoznak, valami váltót, valami feladatot adott, amit meg kellene érteni, vagy pontosan meg kellene érteni, és el kellene végezni. És ezt a bizonyos feladatot csakis kizárólag ennek a generációnak a feladatot felismerõ tagjai, nemzedéket formáló tagjai végezhetik el.

Tehát, ha az ember igazságos akar lenni azokkal a nemzedékekkel, amelyek nem váltak a történelemben jegyzett nagy nemzedékeké, akkor persze azt is el kell mondani, be kell vallanunk nekünk, hogy a lehetõség ugyan minden korosztályban ott van – minden generációban ott van, hogy nemzedékké, méghozzá történelmi nagy nemzedékké váljon – de a történelem nem mindig adja meg a lehetõséget, hogy igazán nagy feladatokat vállalhasson.

Mondok nektek egy példát erre: mondjuk a 60-as évek végén a 70-es évek során a Csoóri Sándor-féle nemzedék egy fantasztikus feladatot és küldetést vállalt, hiszen a téeszesítéssel felszámolták a népi autentikus népi kultúra hordozóját, a parasztságot, ezért egy értelmiségi mozgalmat kellett annak a nemzedéknek indítania annak érdekében, hogy a zenébe, az irodalomba, a mûvészet minden ágába beemeljék vagy átmentsék, vagy képviseljék, és a jövõnek megmentsék az autentikus népi kultúrát.

De arra már nem vállalkozhattak, hogy kivívják az ország szabadságát, hogy demokrácia legyen, hogy az a mozgalom az ne csak heroikus erõfeszítésekbõl épülõ eredmény legyen, hanem az élet természetes rendje szerint meghirdetett mozgalom, akihez mindenki szabadon csatlakozhat, és ami a végén elvezethet bennünket egy szabadabb, otthonosabb világhoz.

Azt akartam tehát azzal mondani nektek, hogy az elõttetek járó nemzedékek közül nem mindenkinek adatatott meg, a történelem csillagállása, nem mindenki számára tette lehetõvé, hogy igazi nagy tetteket vállaló, nagy küldetést vállaló nemzedékké érjen. De minden elõttetek járt nemzedék életében – akár az édesapátokról, akár a nagyapátokról van szó – azért az adott körülmények között a helytállást, az adott körülmények között vállalható küldetést és annak teljesítését – ha értõ szemmel nézitek a világot, akkor a jó életutat megtalálhatjátok.

Persze van olyan nemzedék minden náció életében, amely nem ismeri fel, hogy milyen lehetõségei vannak. És van olyan is, amelyik felismeri, de aztán nem vállalja mindazt, ami a küldetés beteljesítésével jár. De amikor egy korszak van, egy nagy nemzedék mégis csak eljut oda, hogy nem csak felismeri, hanem vállalja is a küldetéseit, akkor nagy dolgok történnek egy ország életében, akkor a fiatalok megváltoztatják egy nemzet életét, megváltoztatják magát az országot, és történelmet írnak.

Az ne tévesszen meg benneteket, hogy a veletek azonos korúak nem mindegyike osztozik a ti értékeitekben, nem úgy látja a világot, mint ti, és nem tudja vállalni azt a küldetést, amit ti vállaltok. Nem minden fiatal generáció tagja tartozik a nemzedékhez. Gondoljatok arra, hogy 1848-ban is voltak a bécsi udvar pártján álló fiatalok, nemcsak Petõfiért lelkesedõk. Volt, aki Ferencz Jóskát támogatta, és nem Kossuthot, pedig fiatal volt. Tehát az a tény önmagában, hogy nem mindenkinek olyan a pólója, mint a tietek, az ne eredményezzen kétséget a gondolkodásotokban afelõl, hogy vajon a ti nemzedéketeknek van-e a nemzedék, a generáció többségét összekacsoló történelmi küldetése.

Nyilván a honfoglaláskor sem mindenki gondolta úgy, hogy neki kéne vágni, a reformkor nagy nemzedékére is az volt a jellemzõi, hogy ellenzõk is voltak, és aztán ha belegondoltok, valamikor a XIX. század végén, XX. század elején, amikor megjelent a nagy Nyugat nemzedék, akkor sem mindenki osztotta az õ elméletüket, nem mindenki gondolta úgy, hogy Magyarországnak az átrendezõdõ, 150 évvel ezelõtt átrendezõdõ világban feltétlenül a Szent István-i hagyományt követve a nyugathoz kellene tartoznia. De mégis, egy-egy generáción belül, akár a honfoglalásról, akár a reformkorról, akár a nagy nyugatos nemzedékrõl gondolkodunk, azok kerültek többségbe – számszerû és szellemi fölénybe is -, akik vállalták az adott kor történelmi küldetését.

Szerénytelenség nélkül mondom nektek, hogyha a mai magyar politikára nézünk, akkor ott a magam korabeliek – tehát mondjuk úgy, hogy a mostani negyvenesek nemzedéke is – a 80-as évek közepén megértette, hogy feladata van, és vállalta is a küldetését. Valójában a Fidesz megalakulása 1988-ban az nem valaminek az elindítója volt, hanem a következménye. Annak a következménye, hogy a 80-as évek végén egy nemzedék felismerte azt a feladatot, amit a történelemben csak õ végezhet el.

Hogy világossá tegyem, hogy akkor mi volt ez a nagy feladat, egyszerû személyes példával tudom a számotokra leírni. Amikor olyan idõs lehettem, mint ti, akkor nekem is szembesülnöm kellett azzal a kérdéssel, amire mondjuk Gógl Árpád nemzedékének ki tudja pontosabban hány évvel korábban szembesülnie kellett, amely kérdés így hangzott: itthon akarok-e maradni? A családommal, a barátaimmal, a szeretteimmel akarom-e eltölteni életem hátra lévõ részét, és lemondok a szabad élet lehetõségérõl, vagy fogom a sátorfámat, és elmegyek oda szabadon, ahol a saját vágyaim szerint rendezhetem be az életemet, és ezzel vállalom, hogy nem az otthont, hanem az idegent részesítem elõnyben. Hiszen szabadon élni akkor Magyarországon nem lehetett.

A mi nemzedékünknek az volt a küldetése, hogy azon dolgozzon, hogy nektek már ne kelljen szembesülnötök ezzel a kérdéssel. A mi nemzedékünknek az volt a küldetése, hogy világossá tegye, hogy ezen túl nem mi fogunk elmenni, hanem azoknak kell elmenniük, akik nem teszik lehetõvé, hogy Magyarországon szabadon éljünk. Ezért az oroszoknak kell menni, a kommunistáknak kell menni, a rendes embereknek meg itthon kell maradni, és itthon fogunk közösen egy szabad otthonos Magyarországot felépíteni. Ez volt a mi nemzedékünk küldetése, és azt tudom mondani, hogy ezt a küldetést a magunk képességei szerint be is teljesítettük.

Ha történelmi analógiát keresek, azt mondhatom, hogy a mi nemzedékünk mondta ki újra, hogy Magyarország nem kelet, hanem nyugat, mi a nyugathoz tartozunk, vagyis az otthon és a szabadság egyszerre jár nekünk. Ezt kimondtuk, és utána nyugathoz soroltuk Magyarországot közel 40 év keleti fogság után.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Miközben azonban jólesõ elégedettséggel idézem fel az egykori tetteinket, minden hibájukkal együtt – korosodó, idõsödõ urak formájára, vagy módjára -, nem lehet nem észrevenni, hogy mögöttünk azonban már itt sorakozik egy új nemzedék.

Szép dolog mindaz, amit elmondtam: nemzeti függetlenség, szabadság demokrácia, szabadság és otthon egyszerre, a mi nemzedékünk küldetése, a mi életünk. Ez mind szép dolog, de ha visszanézzünk, és a hátunk mögé tekintünk, akkor látni lehet, hogy idõközben felnõtt és a szárnyait bontogatja egy új korosztály, amelybõl szintén nagy történelmi nemzedék válhat, hiszen keresi a küldetését, és megpróbálja azt vállalni.

Önmagában az a tény, hogy fiatalok szervezkednek, összekapaszkodnak, és a közös jövõ kérdéseivel foglalkoznak, és ezért összegyûlnek – mint ahogy ti is teszitek -, ez önmagában azt az esélyt mutatja, hogy belõletek is igazi nemzedék válhat. Mert ha nemcsak fiatalok összessége, hanem a saját hivatásotokat felismerve – ha elég bátrak vagytok – azt vállaló nemzedékké nõhetitek ki magatokat.

Én látom, érzem, hogy ez a nemzedék, amely utánunk következik, sokban különbözik tõlünk, az elõzõ nemzedéktõl. Más ritmusban él, más távlatokban gondolkodik, más nyelvet beszél, és más eszközöket is használ, mint mi. A ti számotokra – mindenki láthatja – sok minden természetes, ami a mi számunkra csak távoli vágyálom volt.

Ugyanakkor azt is látom, hogy számos dolog bizonytalanná vált a ti életetekben, ami a mi számunkra még magától értetõdõ volt. Soha olyan cinikus a világ – Magyarország, vagy talán egész Európa – nem volt, mint éppen most. Soha nem volt még Magyarország olyan helyzetben, mint most, amikor a legfontosabb és legszentebb dolgokat is képes, a cinizmus, az örök kétkedés lerontani. A rosszakarat és a kártétel a szemüvegen keresztül érzõdik.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Ma is látható, hogy miután ez a nemzedék már más, modern eszközöket használ, más modernebb nyelvet beszél, olyasmit is megért, aminek a felfogásához a mi számunkra sokkal több idõre van szükség, ez mind azt mutatja, hogy ez az utánunk következõ nemzedék nagyobb izmokat növeszthet majd, mint amire mi voltunk képesek.

Sikeresebb lehet, mint a mi nemzedékünk volt, és egy teljesebb életet is élhet, mint mi. Ennek örülünk. Minden szülõnek az a vágyálma, hogy a gyereke az ne csak többre vigye, hogy különb is legyen, mint amilyen a szülei voltak.

Tisztelt hölgyeim és uraim, az új nemzedék, amirõl beszélünk, vagy amely majd kinõhet a ti generációtokból, az az új nemzedék ti vagytok.

Az a közeg, amiben ti éltek, és amely mi számunkra már nehéz, már túl gyors, ahol nekünk már kapaszkodnunk kell, hogy tarthassuk a lépést, a ti számotokra természetes közeg. Az információ, az innováció korszaka, a cyber-tér, a merész ötletek, új megoldások – az a világ, amiben ti éltek, már sokkal inkább interaktív világ, mint a miénk volt. Egyetlen kattintással ott teremthettek a Föld bármely pontján, és ti már képesek vagytok arra, hogy pillanatok alatt megértsétek egymást a Föld bármely távoli pontján élõ hozzátok hasonló kortársatokkal.

Ti vagytok az új évezred nemzedéke, kedves fidelitasosok. Az új évezred nemzedéke, amely azt tûzheti ki maga elé célul, hogy a magyarok történelmének most megkezdett új évezredét már igazából õ formálhassa a saját képére. Nyugodtan, bátran mondhatjátok, hogy a XXI. század Magyarországa az elsõsorban a ti kezetek nyomát fogja majd magán viselni – ha lesz elég súlya a kezeteknek, amely nyomot hagyott.

Számotokra is adott a lehetõség, hogy nemzedékké váljatok, hogy nagy tetteket vigyetek véghez, történelmet írjatok, és változtassatok a világon. A lehetõség itt van.

A lehetõség talán ott van bennetek is, és higgyétek el, hogy nincs olyan rossz kormányzás, és nincs olyan ócska politika, amelyen ti ne tudnátok úrrá lenni a képességeitekkel, a nyitottságotokkal, és az erõtõkkel, ha összeadjátok azt.

Ti vagytok, kedves fidelitasosok, az elsõ nemzedék, amelynek itt Közép-Európában a kommunista diktatúra, a KGST és a Varsói Szerzõdés már csak történelmi fogalom. Akinek el kell magyarázni, ha azt akarjuk, hogy megértse, hogy mi is volt mindez valójában. Nektek nem a szabadságért, nem a demokráciáért, és nem az Európához való tartózásért kell harcolnotok, nektek az a küldetéseket, hogy éljetek mindezzel, hogy kihasználjátok az ebben rejlõ lehetõséget.

Persze ahhoz, hogy kihasználhassátok az ebben az új világban rejlõ lehetõségeket, ahhoz az kell, hogy néhányat a régi értékek közül is meg kell védenetek és meg kell õriznetek. Miközben persze arra a kérdésre kell, hogy keressétek a választ, hogy milyen nagy közös célok tesznek majd benneteket nagy nemzedékké. Mit õriztek meg az elõzõ nemzedékek értékeibõl, és mit akartok megváltoztatni, mihez ragaszkodtok, mi az, amibõl engedtek, amin változtattok, és mi az, amibõl nem engedtek.

Nos, miközben ezekrõl a kérdésekrõl gondolkodtok – mert ezek a kérdések a ti válaszaitokra várnak -, azért ne feledkezzetek el arról sem, hogy az elõzõ nemzedékek eredményeibõl is van, amit meg kell védeni, mert magától nem marad fenn.

Ha megengeditek az elõzõ nemzedék – mi úgy hívjuk magunkat, hogy új nyugat nemzedék – nevében hadd tanácsoljam és hadd kérjem tõletek azt, hogy õrizzetek meg néhányat azok közül az értékek közül, amelyeket a mi nemzedékünk vívott ki Magyarország számára.

Elõször is ne engedjétek, hogy elvegyék tõletek mindazt, amit az elõzõ nemzedékek megteremtettek Magyarország számára. Ne engedjétek, hogy kirekesszenek benneteket a szabad döntés és a szabad választás lehetõségébõl. Ne engedjétek, hogy megfosszanak benneteket a felemelkedés esélyétõl, a tanulás, a tudás általi elõrejutás, a tudás révén elérhetõ boldogulás lehetõségébõl.

Mi nem azért teremtettük meg mindenki számára az 1998-ban kezdõdõ polgári kormányzás idején az ingyenes továbbtanulás lehetõségét, hogy azok, akik ingyen szerezhettek diplomát, és fillérekért juthattak hatalmas vagyonokhoz a közvagyonból az elmúlt évtizedek során, azok most elvegyék tõletek az ingyenes tanulás lehetõségét, és kisajátítsák a tudást saját maguk és kiváltságos köreik számára. Mi nem ezért harcoltunk. Ne engedjétek, hogy a hazátokat a szellemi sötétség és a hazugság országává akarja változtatni néhány erkölcstelenül felkapaszkodott szerencselovag.

Ne engedjétek, hogy elvegyék az otthonteremtés és a családalapítás lehetõségét azok, akik ma palotákban laknak, amelyet az ország közös vagyonából ügyeskedtek össze maguknak. Ne engedjétek, hogy amit mi kiraktunk az ajtón, az visszalopakodjék az ablakon keresztül. Nem azért küldtük haza a szovjet katonákat, hogy a keleti politikától való függés most gáz formájában szivárogjon vissza, és újra megmérgezze az életünket.

Kedves barátaim, ne engedjétek, hogy elvegyék, hogy ellopják tõletek azokat a lehetõségeket, amelyeket az új, nyitott és modell világ kínál a számotokra. Azt hiszem, ebben a pillanatban a ti nemzedékek számára ez a legnagyobb kihívás.

Ha vettek majd egy pillantást az államadósság számaira, akkor rájöhettek, hogy a politikai életben a legnagyobb tét, amely fent forog, az a ti jövõtök. Ha nem sikerül, elsõsorban nektek kedves barátaim, akik fiatalabbak, erõsebbek és bátrabbak vagytok, mint mi, ha nem sikerül elsõsorban nektek, vagy a ti bevetésetekkel közösen politikai változást elérni minél hamarabb, arra rá fog menni a jövõtök. Mert mire odakerültök – oda fogtok kerülni -, hogy az ország vezetését a vállatokon tudhatjátok, amikor a felelõsség már nyomni fogja majd a vállatokat. Akkor rá fogtok jönni, hogy olyan állapotokat kaptok örökül, amelyben gyakorlatilag nem marad mozgástér az értékeitek, megfontolásaitok és döntéseitek számára. A gyors, minél hamarabbi politikai változás ma elsõsorban a fiatal nemzedék érdeke Magyarországon, mert egyébként zálogba fogják vágni a jövõtöket.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Miközben a világ itt az orrunk elõtt elõre megy, és jól látható, hogy a mai magyar fiatalok, vagyis ti képesek is lennétek tartani a lépést a világgal, itt Magyarországon egy szûk klikk minden eszközzel vissza akarja forgatni az idõ kerekét.

Egyetlen törekvésük az, már ami az ifjúságpolitikát illeti, hogy titeket költség-hatékonnyá faragjanak. Õk majd költekeznek helyettetek, ti csak legyetek költség-hatékonyak. Számukra az eszményi fiatal az a költség-hatékony fiatal. Aki nem jár orvoshoz, nem tanul felsõoktatási intézményben, nem vállal gyermeket, ezért nem is kér gyermektámogatást, nem akar otthont teremteni, az aki, nem akar vállalkozni, sõt lehetõleg elmegy az országból mielõbb, és többé vissza sem jön. Na ez az igazi költség-hatékony fiatal.

A kihívás, a kérdés számotokra, az új évezred nemzedéke számára úgy hangzik, akartok-e költség-hatékony fiatalok lenni? Afféle fapados nemzedék. Egy fapados országban, akik fapados életet élhettek. Vagy inkább az új évezred nemzedéke akartok lenni, a tudás, az innováció, és a siker nemzedéke, amely képes élni a globalizáció és a gyorsuló világ lehetõségeivel, amely képes erõs és sikeres Magyarországot teremteni.

Higgyétek el a döntés ugyanúgy rajtatok is múlik, ahogy annak idején rajtunk múlott, hogy megelégszünk-e azzal az élettel, amit a legvidámabb barakk kínál, vagy benevezünk a világversenybe.

Tisztelt kongresszus! Amikor a fiatalokról esik szó, az idõsebbek gyakran mondogatják, hogy mi még rongylabdával fociztunk a grundon, mi még magunk készítette játékokkal játszottunk, bezzeg a mai elkényeztetettek fiatalok.

Kedves barátaim! Az ilyen véleményekben természetesen mindig akad némi igazság, amit érdemes megszívlelni. Hiszen azt ti is tapasztalhattátok, hogy aki kevéssel, vagy kevesebbel indul, abban tényleg sokszor több az akarás, nagyobb az ambíció, de biztos vagyok abban, hogy az nem lehet a jövõ útja, hogy nektek az új évezred nemzedékének megint rongylabdával kelljen focizni.

Hitem szerint az új nemzedéknek jó labdával kell játszani, korszerû szerelésben, korszerû pályákon, és ezek ma már sokkal inkább adottak, mint 20 vagy 40 évvel ezelõtt voltak.

Az új nemzedék küldetése végezetül, bár a konkrét tartalmát majd nektek kell meghatároznotok, végül is az lehet, hogy berúgja-e a magyar nemzet igazi nagy döntõ góljait, amelyekkel nemcsak ez a nemzedék, hanem végre az egész magyar nemzet gyõztes lesz. Egy gyõztes ország.

Egy ország akkor gyõztes, kedves barátaim, ha a benne élõ polgárok képesek megvalósítani a céljaikat és az állam, a nemzet a közösségeket nem gátolja, hanem segíti õket.

Tisztelt elnök úr, tisztelt kongresszus! A mi nemzedékünk – az új nyugat nemzedéke – elérte, hogy bekerüljünk a versenybe, elérte, hogy pályára léphessünk. Azt hiszem nekünk, a mai 40-eseknek maradt is még valami dolgunk: elõ kell készítenünk egy-két nagy akciót, adnunk kell néhány fontos labdát, és néhány sokat érõ jól gólpasszt.

De az igazi nagy tettek azok már rátok várnak, végülis ti fogjátok célba juttatni az országot, ha sikeresek vagytok, végül is ti tehetitek gyõztes országgá Magyarországot. Ne hagyjátok, hogy elvegyék ennek lehetõségét tõletek. Nem kívánhatok mást útravalóul, csak azt, hogy hajrá az újévezred nemzedékének.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük