Pályázat
3 perc olvasás
Olyan jó híreket hallani manapság milliós pályázatok elnyeréséről. Elhatároztam, én is belevágok. Még nem tudom, hová nyújtom be, majd csak találok egy illetékest, mindenesetre készülök. Szociálpszichológiai témára gondolok. A címét is kitaláltam. „Magyar nőideál a XX. század ötvenes éveiben.”
Tudományos alapossággal készültem neki a munkának. Megfelelő forráselemzések után felfedeztem, hogy a legalkalmasabb hivatkozási alap Horváth Jenő zeneszerző (1915-1973) és Halász Rudolf szövegíró (1907-1981) örökzöld slágere, az „Este fess a pesti nő”. Nézzük a törzs-szöveget, majd a tanulmány egy fontos részletét. A kottájától eltekintek, ebben a tekintetben ez nem fontos.
Este fess a pesti nő,
Ha kicsike száját festi ő,
Csak érte remeg a férfi sereg.
Nappal stoppol, port töröl,
De este fél kilenc körül
Már dáma megint, taxinak int.
A bárban kacéran flörtöl,
És Revlon-rúzs van a száján
Száz mohó férfi szem rögtön
Jaj leszalad a bokáján.
Hajnalban szól a vekkere
És tele van már a cekkere,
Mert nem derogál, piacra jár.
Délre jó ebédet főz,
Csak szépíti őt a gáz, a gőz,
Mert mindenes is, a kis hamis.
Az égből szállt a földre
A gyönyörű pesti nő.
Van úgy hogy hű, hűtelen,
Hogy jószívű, vagy szívtelen,
hogy szédület a szédítő
mint a napfény oly feltűnő
Mert ördög és angyal ő.
A történelem során számtalanszor alakult át a női szépségideál, hol a telt idomok domináltak, hol pedig a feszes, törékeny alkat. Mára már kezdünk visszatérni a nőiesebb, kerek vonalakhoz, de volt olyan is, mikor a csontos, vékony alkat számított követendő példának. De mi volt a helyzet 60-70 évvel ezelőtt?
Tudományos alapossággal megállapítható – minden genderizmustól mentesen – . hogy a XX. század ötvenes éveinek nőideálja elsősorban egy gyönyörű, fess dáma, kis száját a Revlon világcég rúzsával festi ki. Ha valahol megjelenik, oly feltűnő, mint a napfény. Szédítő. De ezek csak külsőségek. Családi állapotát tekintve szingli, mert ha férjnél lenne, vagy párkapcsolatban élne, nem flörtölne este kacéran a bárban, nem tapadnának rá mohó férfiszemek, hanem a párjával nézne be egy koktélra, vagy otthon pátyolgatná a családját.
Egy átlagos napja úgy nézett ki, hogy hajnalban felkelt, kiment a piacra, majd jó ebédet főzött. Közben port törölt, stoppolt (magyarázat az Y-generáció tagjainak: nem az autópálya mellett integetett). Tulajdonképpen mindenes volt, vagyis nemcsak takarított, hanem mosott, vasalt, padlót kefélt (aki csodálkozik, nézzen utána a jelentésnek). Erkölcsi megítélése igen összetett. Lehetett huncut (kis hamis), hű, de hűtlen is, jószívű, olykor szívtelen. Nem idegenkedett a paranormális jelenségektől, hitt az angyalokban, ördögökben.
(Hogy mit szólhatott ehhez Ratkó Anna, az más kérdés, azt majd egy másik pályázatra adom be.)
Láng Róbert
