aaaa_24.jpgOlyan jó híreket hallani manapság milliós pályázatok elnyeréséről. Elhatároztam, én is belevágok. Még nem tudom, hová nyújtom be, majd csak találok egy illetékest, mindenesetre készülök. Szociálpszichológiai témára gondolok. A címét is kitaláltam. „Magyar nőideál a XX. század ötvenes éveiben.”

   Tudományos alapossággal készültem neki a munkának. Megfelelő forráselemzések után felfedeztem, hogy a legalkalmasabb hivatkozási alap Horváth Jenő zeneszerző (1915-1973) és Halász Rudolf szövegíró (1907-1981) örökzöld slágere, az „Este fess a pesti nő”. Nézzük a törzs-szöveget, majd a tanulmány egy fontos részletét. A kottájától eltekintek, ebben a tekintetben ez nem fontos.

 

 

Este fess a pesti nő,
Ha kicsike száját festi ő,
Csak érte remeg a férfi sereg.

Nappal stoppol, port töröl,
De este fél kilenc körül
Már dáma megint, taxinak int.

A bárban kacéran flörtöl,
És Revlon-rúzs van a száján
Száz mohó férfi szem rögtön
Jaj leszalad a bokáján.

Hajnalban szól a vekkere
És tele van már a cekkere,
Mert nem derogál, piacra jár.

Délre jó ebédet főz,
Csak szépíti őt a gáz, a gőz,
Mert mindenes is, a kis hamis.

Az égből szállt a földre
A gyönyörű pesti nő.

Van úgy hogy hű, hűtelen,
Hogy jószívű, vagy szívtelen,
hogy szédület a szédítő
mint a napfény oly feltűnő
Mert ördög és angyal ő.

 

 

A történelem során számtalanszor alakult át a női szépségideál, hol a telt idomok domináltak, hol pedig a feszes, törékeny alkat. Mára már kezdünk visszatérni a nőiesebb, kerek vonalakhoz, de volt olyan is, mikor a csontos, vékony alkat számított követendő példának. De mi volt a helyzet 60-70 évvel ezelőtt?

   Tudományos alapossággal megállapítható – minden genderizmustól mentesen – . hogy a XX. század ötvenes éveinek nőideálja elsősorban egy gyönyörű, fess dáma, kis száját a Revlon világcég rúzsával festi ki. Ha valahol megjelenik, oly feltűnő, mint a napfény. Szédítő. De ezek csak külsőségek. Családi állapotát tekintve szingli, mert ha férjnél lenne, vagy párkapcsolatban élne, nem flörtölne este kacéran a bárban, nem tapadnának rá mohó férfiszemek, hanem a párjával nézne be egy koktélra, vagy otthon pátyolgatná a családját.

   Egy átlagos napja úgy nézett ki, hogy hajnalban felkelt, kiment a piacra, majd jó ebédet főzött. Közben port törölt, stoppolt (magyarázat az Y-generáció tagjainak: nem az autópálya mellett integetett). Tulajdonképpen mindenes volt, vagyis nemcsak takarított, hanem mosott, vasalt, padlót kefélt (aki csodálkozik, nézzen utána a jelentésnek). Erkölcsi megítélése igen összetett. Lehetett huncut (kis hamis), hű, de hűtlen is, jószívű, olykor szívtelen. Nem idegenkedett a paranormális jelenségektől, hitt az angyalokban, ördögökben.

(Hogy mit szólhatott ehhez Ratkó Anna, az más kérdés, azt majd egy másik pályázatra adom be.)

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük