Café de la PaixCafé de la Paix Párizs egyik nevezetessége a Café de la Paix cukrászda és kávézó a belváros IX. kerületében. Neve fogalommá vált, nyugodtan mondhatjuk. Hosszú terasza a vendégek, gyakran híres vendégek kedvelt találkozóhelye. Történt egyszer, hogy egy fiatalember a kerület polgármesteri hivatalához be akart menni. A portás megállította. Nincs félfogadás! A polgármester úr magas közjogi méltóság és nagyon elfoglalt ember. Próbáljon telefonon időpontot kérni a titkárságtól. Figyelj öreg, én nem akárki vagyok, hanem a polgármester unokatestvére, pontosabban az édes unokaöccse.

Café de la PaixCafé de la Paix Párizs egyik nevezetessége a Café de la Paix cukrászda és kávézó a belváros IX. kerületében. Neve fogalommá vált, nyugodtan mondhatjuk. Hosszú terasza a vendégek, gyakran híres vendégek kedvelt találkozóhelye. Történt egyszer, hogy egy fiatalember a kerület polgármesteri hivatalához be akart menni. A portás megállította. Nincs félfogadás! A polgármester úr magas közjogi méltóság és nagyon elfoglalt ember. Próbáljon telefonon időpontot kérni a titkárságtól. Figyelj öreg, én nem akárki vagyok, hanem a polgármester unokatestvére, pontosabban az édes unokaöccse.

   Pardon Monsieur, fáradjon be, a lift jobbra, első emelet, 7+1-es szoba. Felkísérjük? Ne fáradj öreg, odatalálok magam is.

   Szia bátyó, van egy frenetikus ötletem. Átvenném a Café de la Paix üzemeltetését tokkal vonóval, teljes jogú tulajdonnal. Ohó öcskös, ez nem megy, csóválta a fejét a démarque, a café 1862 óta családi tulajdonban van. Találj ki már valamit, unszolta a vállalkozó kedvű jeune, például vond vissza a terasz területfoglalási engedélyét. Akkor biztos tönkremennek, egy cukrászda és kávézó terasz nélkül olyan, mint az esküvő menyasszony nélkül.

   Hát ebben van valami, mosolygott a bátyó, ezen kívül még fel is lehetne emelnünk a bérleti díjat a tízszeresére, azonnali hatállyal. Megbeszélem a képviselő testülettel, bár ez csak formaság.

   És tényleg. A következő ülésen megszavazták az ötletet. A Café de la Paix tulajdonosa, az így ellehetetlenített vállalkozó bagóért eladta vendéglőjét a kreatív rokonnak. Aztán a következő testületi ülésen megszavazták az örökös engedélyt a teraszra és bérleti szerződés helyett eladták. Találják ki, kinek? Az öcskösnek. Természetesen bagóért. Még cégtáblát sem kellett változtatnia.

   A történetről egy zeneszerző operettet írt Champs-Élysées 77. címmel. A bonviván belépőjének két sora nyersfordításban:  „Oly jólesik a légyott este, a Café de la Paixnál, mint a mese, halk muzsika száll."

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük