2024.április.19. péntek.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Petárdáktól rettegő kutyák – mit tegyünk?

9 perc olvasás
<p><span class="inline inline-left"><a href="/node/108376"><img class="image image-preview" src="/files/images/petarda_web.preview.jpg" border="0" width="492" height="275" /></a></span>Mit tegyünk, hogy csökkentsük az ártalmakat?</p> <p>Sajnos majdnem kikerülhetetlen, hogy Szilveszterkor háborús állapotokat kelljen elviselnünk. Bár vannak olyan kutyás ismerőseim, akik nagyobb városokból ilyenkor elmennek egy csendes, erdő közepi kutyás kis szállásra és ott ünnepelnek szűk baráti - és kutyás - körben. Nagyon jó ötlet! :)

petarda web.previewMit tegyünk, hogy csökkentsük az ártalmakat?

Sajnos majdnem kikerülhetetlen, hogy Szilveszterkor háborús állapotokat kelljen elviselnünk. Bár vannak olyan kutyás ismerőseim, akik nagyobb városokból ilyenkor elmennek egy csendes, erdő közepi kutyás kis szállásra és ott ünnepelnek szűk baráti – és kutyás – körben. Nagyon jó ötlet! 🙂

petarda web.previewMit tegyünk, hogy csökkentsük az ártalmakat?

Sajnos majdnem kikerülhetetlen, hogy Szilveszterkor háborús állapotokat kelljen elviselnünk. Bár vannak olyan kutyás ismerőseim, akik nagyobb városokból ilyenkor elmennek egy csendes, erdő közepi kutyás kis szállásra és ott ünnepelnek szűk baráti – és kutyás – körben. Nagyon jó ötlet! 🙂

Akik ezt nem tehetik meg, azok is próbálják meg csökkenteni a stresszt a kutyájuknak, mert számukra ez tényleg elviselhetetlen rettegést jelent…

Ilyentájt kutyák ezrei vesznek oda örökre… Megtelnek a gyepmesteri telepek, menhelyek, sokukat soha sem keresi a gazdájuk, itt maradnak örökbe – vagy elaltatásukig (hacsak valaki ki nem viszi őket.) Sokat elütnek autók, hiszen sokkos állapotban rohannak, míg lábuk bírja (volt olyan eset, ahol már lejött a bőr a kutya tappancsairól és folyt belőle a vér, annyit szaladt remegve az aszfalton, mire elkapta valaki). 

 

Miért olyan elviselhetetlen a kutyáknak a petárda?

 

1. Egyrészt a kutyák hallása tudjuk, hogy sokkal érzékenyebb, mint az emberé.

2. Másrészt a kutyák csak a látható, érthető fenyegetést tudják értelmezni: ha jön szembe egy másik kutya acsarogva, vagy támad rájuk valaki. De ez a megfoghatatlan, erős durrogás, ami nem tudni, honnan jön – sőt mindenhonnan hallani és még visszhangzik is – az egyszerűen kezelhetetlen számukra

3. Harmadrészt a durranás olyan frekvenciát, hanghullámot kelt, amit a kutya agya legtöbbször nem tud kezelni és folyamatosan ingerli. Nem tud hozzászokni, nem tud lenyugodni, nem tudja elfogadni. 

 

Ne higgyük, hogyha a kutyánk eddig nem reagált a lövésre, durrogásra, nem fog félni a petárdától sem. A gyakorlott vadászkutyák képesek összekötni a lövés hangját a feladattal, az élménnyel, de a petárda teljesen más hatás nekik. 

(Az én Audreym is bírta a durrogást addig, amíg egyszer gyerekek viccből ránk dobtak egy petárdát. Azóta képtelen elviselni a hangot, annyira sokkolta a váratlan, kezelhetetlen hang a közelében durranva.) 

Sajnos az is előfordul nem egyszer, hogy részeg mulatozók direkt a kutyához dobálnak be petárdát a kerítésen át, amitől szó szerint meg tud őrölni egy kutya. Már csak ezért se hagyjuk magára a kertben, főleg nem kikötve, hogy még menekülni sem tudjon hova…

 

Mit NE tegyünk?

 

1. Ne hagyjuk egyedül, főleg ne a kertben! Eleve retteg, hogy mindenfelől támadnak ismeretlenek, akiket nem lát, pedig nagyon félelmetesek lehetnek, ha ennyire hangosak és ilyen ijesztő hangokat adnak ki. Ha ezek után nem tud hova elbújni, biztonságba menekülni, akkor a totális pánik uralkodik el rajta és eszét vesztve retteg, menekül. Ilyenkor sok kutya tépi el láncát, mászik át képtelenül magas kerítést, szakítja szét az erős drótkerítést, de akár töri át a zárt ablakot is. Ilyenkor szinte természetfeletti erővel menekülnek, olyasmire is képesek, amire álmunkban sem gondoltunk volna. Azt hisszük, biztonságban van, mégis, mire hazamegyünk már hűlt helyét találjuk csak. Tudok olyan kutyáról, aki kiugrott zárt ablakon, és egyszer egy ideiglenesünk sajnos otthagyta a gazdikereső kutyánkat a kertjében, egy kennelbe bezárva, mondván, ott úgysem eshet baja. A kutya idegbeteg rettegésében tőből leharapta a nyelvét… Ezután képtelen volt a száját rendesen csukva tartani, folyton csorgott a nyála, innentől esélyteléen volt, hogy valaha gazdira találjon… Micsoda félelmet állhatott ki szerencsétlen, hogy ezt tette?

Előfordulhat, hogy ha láncra van kötve, akkor felakasztja magát és megfullad. Ha be van zárva, összetöri magát és a berendezést is. Kiugrik zárt ablakon, szétszedi az ajtót. 

2. Ne büntessük, bármit is tesz ilyenkor! Nem tudja kontrollálni a tetteit, és mégha az ajtót is szedte darabokra, nem tehet róla. Nem az ő hibája! 

3. Ne akarjuk erővel hozzászoktatni pl. a habituáció (hozzászoktatás) módszerével, mondván, majdcsak rájön, hogy nem lesz baja. Nem jön rá soha, egyre jobban fog csak rettegni.

4. Ne vigyük sétálni későn, csak amíg nagy eséllyel nem durrogtatnak még.

5. Ilyenkor se engedjük el soha pórázról még az amúgy behívható kutyákat sem, mert ahogy fentebb írtam, ilyenkor nem képesek helyes döntést hozni, pánikban cselekszenek és nem fog visszajönni nagy eséllyel. 

 

Mit tegyünk?

 

1. Csak olyankor vigyük el sétálni, amikor még nagyjából biztonságos, de már ekkor is extrán odafigyelve, rövid sétára (vagy várostól messze kirándulva).

2. Mindig legyen pórázon a máskor szabadon sétáltatott kutya is!

3. Tegyünk rá jól látható bilétát arra az esetre, ha mégis valahogy megtörténne a baj (pl. elszakad a póráz vagy kicsúszik a kezemből véletlenül, ahogy váratlanul megrántja), hogy amint valaki jótét lélek meglátja, egyből tudja, hogy van gazdája és hazaárják. A chip nem elég, mert nem mindenki meri bevállalni, hogy a százszámra utcákon kóborló kutyákat sorba megfogja és hazavigye, mert ha mégsincs benne chip, nem fogja tudni hova tenni – így sokan inkább otthagyják őket az utcán. Míg ha messziről látszik, hogy van bilétája, akkor egyértelmű, hogy valaki hazavárja. Ezt is lehetőleg ne a nyakörvre, hanem külön madzagra tegyük, ugyanis sokszor leszedik a kutyák nyakörveit, mert érték, míg egy biléta a madzagon nem az…

4. Engedjük be legalább ilyenkor a kerti kutyát is! Ha a lakásba nem is jöhet, de legalább garázsba, pincébe, ahol egy pici sarokba behúzódhat és viszonylagos biztonságban érzi magát és a zaj sem annyira erős, mint az udvaron.

5. A lakásban tartott kutya is kivételesen mehessen be a lakás legeldugodtabb zugába, ahova máskor nem szabad: bújhasson be az ágy alá vagy ahova akar. Akár le is takarhatjuk valamivel, ha láthatólag hálás érte: ekkor még védettebbnek érezheti magát. 

6. Ha csak lehet, maradjunk vele! Kimaradunk a nagy ivászatból, buliból, de mit ér mindez, ha hazaérve a kutyánk eltűnt és soha többé nem látjuk?

7. Menjünk el a kutyával csendes, vidéki helyre pár jóbaráttal, ahol nincs durrogtatás és mégis lehet jókat bulizni együtt.

8. Készüljünk fel idegnyugató gyógyszerekkel (csak olyat szabad adni, ami kutyának való, mert az embergyógyszerek jó része mérgező a kutyákra!). Vannak homeopátiás szerek is, melyek sok esetben segítenek, próbáljuk ki, és akár együnk többfélét is. Bár nagy részük úgy hat, hogy még nyugodt állapotban kell beadni, ha már ideges, nem működik. NE használjunk Sedalint! Ez csak leblokkolja a mozgását de mindent hall, mindenről tud, csak már menekülni, mozogni sem képes – kész rémálom… 

9. Kapcsoljuk be hangosra a tévét, rádiót neki, hogy részben elnyomja a durrogás hangját. Húzzuk be a sötétítőt, hogy ne lássa a villanásokat sem, és ez is elfog egy keveset a hangból. 

10. Nem kell ajnározni, simogatni, de beszéljünk hozzá halkan, nyugtatóan, maximum legyünk mellette, de ne erősítsük meg benne azt a feltételezést, hogy mi is félünk, azaz maradjunk nyugodtak, ne kapkodjunk, ne aggodalmaskodjunk látványosan. 

11. Egyes esetekben használ, ha megpróbáljuk elvonni a figyelmét – de nem mindig jön be… Pl. fincsi falatokkal incselkedünk vele, figyeljen ránk, ne a zajra. Ha képes erre figyelni, már nyert ügyünk van. Pl. elrejthetünk mindenfele a lakásban falatkákat, hogy keresse meg. Vagy a játékait. Segít, ha a kutya ismer pár feladatot, és azokat kérjük tőle jutalmazással. Még hatékonyabb, ha a kutya (meg a gazdi) ismeri a formálást, mert az annyi energiát és figyelmet igényel tőle, hogy egyrészt pótolja a kimaradt futást a parkban, másrészt elfárad és könnyebben bealszik még durrogtatás közben is. De ha más miatt nem is, hát azért mindenképpen, hogy a stressz miatti feszültség kevésbé gyűlik fel benne. Ezt azonban jobb még csendes időszakban, mert nem sok képes durrogtatás közben is dolgozni, koncentrálni. 

12. Egyfajta fokozatos ingerszoktatással van némi esély rá, hogy időben elkezdve (lehetőleg még hónapokkal előtte) hozzá tudjuk apránként szoktatni a durrogáshoz úgy, hogy felvesszük a hangot és először szinte nem is hallható a hang, közben mi játszunk vele, feladatot kérünk, amit már jól ismer és örömmel megteszi (a jól ismert feladat égrehajtása biztonságérzetet tud nyújtani, ki tudja zökkenteni a saját bajából), majd apránkánt mindig kicsit hangosabbra vesszük. De ezt nagyon óvatosan kell csinálni, mert ha túlzásba visszük vagy túl nagyot akarunk lépni, akkor csak visszaesést érünk el vele. 

 

Mit tegyünk, ha mégis eltűnne?

 

1. Első lépésként tegyünk fel a Facebookra egy fotóját és az eltűnés pontos helyét, idejét a kutya nagyjábóli leírásával (kan, szuka, kora), különös ismertetőjegyeivel, ha van rajta nyakörv, azt is, sőt annak leírása is kellhet. Adjunk meg telefonszámot, amin azonnal értesíteni tudnak minket. Lehetőleg ne csak az ismerőseinknek osszuk meg, hanem tegyük be kifejezetten elveszett kutyás csoportokba is. 

2. Ellenőrizzük le, hogy a chipje be van-e regisztrálva, fognak-e tudni hívni, ha valaki megtalálja és állatorvoshoz viszi leolvasni? Itt lehet ellenőrizni: petvetdata.hu

3. Induljunk a keresésére, számítva arra, hogy vagy eszeveszetten, őrült tempóban rohan egy úton, vagy jobbik esetben bebújt valahova. Utóbbi esetben talán nincs is messze, de ekkor jobb eséllyel megtaláljuk reggel, ha körbe-körbe járunk és kiabáljuk a nevét, hívogatjuk. Előbbi eset a rosszabb, mert akkor bárhol lehet rövid idő alatt (akár 50 km-t is megtesznek futva), ráadásul sokkos állapotban rohana az út közepén. Ezért jobb, ha az utakat járjuk autóval és nézzük, hol rohan kutya. Ha nem a sajátunkat látjuk, azt is legalább fotozzuk le és küldjük el a Facebook csoportoknak, mert hátha őt is ugyanolyan kétségbesetten keresi valaki, mint mi a miénket. Ha kutyát látunk az úton, ne dudáljunk rá, úgysem valószínű, hogy reagál rá, hiszen éppen nincs eszénél. Álljunk meg, próbáljuk berakni az autóba, ha hagyja és igyük a legközelebbi állatorvosi ügyeletig vagy chipleolvasóval rendelkező helyre. (Lista ITT)

 

Ha szeretnél segíteni az ilyenkor bajba kerül sok-sok kutyának, akkor csatlakozz a Facebookon a Szilveszteri elveszett kutyák csoportjához, ahol egész éjjel sokan tartanak ügyeletet és próbálják figyelni az elveszett-talált hirdetéseket, fuvaroznak állatorvosig vagy chipleolvasóval rendelkezőkig talált kutyákat, fogadnak be kutyákat pár napra, míg előkerül a felelőtlen gazdi – mert ezt a fajta kutyacumamit nincs az a menhely, ami elbírná…

http://egrikutyasuli.blog.hu/2015/12/29/petardaktol_rettego_kutyak_mit_tegyunk

 

 

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.