Pettkó András (MDF)Pettkó András (MDF)Pettkó András (MDF) parlamenti felszólalása az internetadóról (is)szóló törvény vitájában amit holnap 2008.04.14-én fog elmondani, de a téma fontossága miatt már most közzéteteszi olvasóink számára: a kormány hatalmas nemet mond a digitális kultúrára tetteivel, közben szokás szerint másról beszél….

 Pettkó András (MDF)Pettkó András (MDF)Pettkó András (MDF) parlamenti felszólalása az internetadóról (is)szóló törvény vitájában amit holnap 2008.04.14-én fog elmondani, de a téma fontossága miatt már most közzéteteszi olvasóink számára: a kormány hatalmas nemet mond a digitális kultúrára tetteivel, közben szokás szerint másról beszél…. 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt jelenlévők!

És mivel informatikai előterjesztést tárgyalunk, hadd tegyem hozzá a már hagyományos megszólítást is: Tisztelt Netpolgárok!

Két héttel ezelőtt egy informatikai szakmai konferencián vettem részt. A rendezvény célja az volt, hogy összegezze az európai tapasztalatokat az Internet további terjesztése érdekében. Jelen voltak az EU vezető tisztségviselői, a kormány két minisztere és számos államtitkára, a kutatói és oktatói szféra vezető tudósai. Mindannyian arról értekeztek, hogy Magyarország számára az egyetlen lehetséges európai távlat nem más, mint a tudás-társadalom megalapozása, kiterjesztése, folyamatos bővítése. Leszögezték, hogy ennek döntő eszköze a hálózati kultúra fejlesztése, az Internet-használat bővítése. Ismertették az Európai Unió és a Kormány vonatkozó projektjeit. Olyan területek kerültek előtérbe, mint az oktatás, az egészségügy, a területfejlesztés digitális megoldásai. Mindenki invesztícióról beszélt, abban egyetértett politikus és tanár, Kormány és ellenzék, gyártó és felhasználó, hogy további kedvezmények és új tervek szükségesek az Internet bővítése érdekében.

Meg kell mondanom, csak egyvalamiről nem volt szó: arról, hogy a nagy kormányzati elszánás és net-polgári egyetértés nyomán az első, ami realizálódik az az, hogy adót vetnek ki az Internetre, a web-re, a mobil adat-továbbításra. Szomorú ez az irányváltás, nem szokványos az Internet világában. Inkább a kreativitás, a lehetőségek sokszorozása, a sokirányú, gyors előrehaladás a jellemző a NET környezetében. De most ennek az ellenkezőjét látjuk, így már most le kell szögeznem: ahogy két héttel ezelőtt az előadói emelvényen azt mondtam: IGEN az Internet fejlesztés projektjeire, most itt azt mondom: NEM a visszafejlesztésre. Mert a Kormány most tárgyalt előterjesztése nem más, mint egy nagy óriási NEM a digitális kultúrára. Egy roppant zavaros, hebegő tagadó MONDAT arra az új esélyre, amelyet úgy nevezünk, hogy tudástársadalom.   

Sokszor elmondtuk már itt, most kénytelen vagyok megismételni: az új web magasan fejlett technológiai infrastruktúrába ágyazódik, melyet az info-kommunikációs ipar összes szegmense támogat.  Az alapot a vezetékes és vezeték nélküli szélessávú internetezetést lehetővé tevő hálózatok képezik.  A magas költségeken kiépülő infrastruktúra nélkül az emberek hálózati összeköttetése lehetetlen.  Az egymással összekötött emberek közötti szabad kreatív együttműködés alapfeltétele, hogy a gazdaságnak legyenek olyan folyamatosan fejlődő szegmensei, mint az elektronikus kommunikációs hálózat, a PC és szervergyártás, valamint a kapcsolódó kereskedelem, és természetesen a megfelelő tartalomkínálat.

Ha mindez együtt van, akkor jelentős gazdasági növekedés várható, magával hozva a tudás-iparág kialakulását, a társadalmi innováció megjelenését, a munka-kultúra pozitív átalakulását.

Úgy tűnik, most ezek a nemes célok nem számítanak, sokkal fontosabb egy időleges, néhány gyenge évre készülő, ám igencsak erős megsarcolás. Világosan látszik, és ezt persze nagyon szomorú érzékelni, hogy a kulturális miniszter előterjesztése szerint nem az internet-sztráda, hanem az adó-pálya szélesítése a fontosabb. Ez távlatnélküliséget és kulturális identitás-zavart jelent, ezzel a Magyar Demokrata Fórum nem ért egyet, az előterjesztést nem támogatja.

Különösen tiltakozunk az ellen, hogy az előterjesztésből mintha az tűnne ki, hogy a digitális új kultúra szemben állna az értékteremtéssel, a minőségi kultúrával és fogyasztásával. Hiszen azt mondja ki az előterjesztés, hogy aki az Internet-re jár tudásért, az fizessen csak, hiszen nem mozdul el a helyéről, tehát nem használ autót, nem koptatja a ruháját, nem téved be útközben az italmérésbe, tán még nem is dohányzik kicsiny szobájában. Szóval nem fogyasztó, feltehetőleg nem igazán jó adóalany. No, a Kormány éber intézkedése nyomán most már ez a kellemetlen anti-figura sem bújhat ki a szorításból, amint rámered a monitorra, máris fizet, kattog a számláló. És azért kell dagasztania az állami bugyellárist, hogy abból támogathassák a kultúra hagyományosabb formáit, mint a színház, a zene, vagy éppen a könyv-nyomtatás. Holott a régi és új ellentéte itt nem áll meg, sőt éppen arról van szó, hogy a sok új mellett a régit is többen érik el. Gondoljunk csak a bővülő elektronikus könyvtárakra, a digitalizált formában elérhető festményekre, régi kódexekre. De említhetjük a NAVÁ-t is, a Nemzeti Audióvizuális Archívumot, amelynek törvényi alapjait néhány éve éppen ezek között a falak között teremtettük meg. Aki rátéved néha erre az oldalra, látja és tanulmányozhatja közelmúltunk történéseit bemutató régi híradófilmeket. Persze így megintcsak nem megy a Net-polgár a moziba, pedig közben és mellette mennyi jól adóztatható cselekvés részese, kezdve a plaza-parkolójegytől a dömpingben fogyasztott pop-cornig.

De szóljunk – a szinte vég nélkül sorolható groteszk elemek mellett – az előterjesztés fogadtatásáról is. Amint megjelent a törvényjavaslat, a benne foglaltak az egész web-szférát megmozgatták. Igencsak meglepődtek az internetből élő vállalkozások, amikor kiderült, hogy a kormány kiterjesztené a kulturális járulékfizetési kötelezettséget a net-szolgáltatókra is. A kormányzat ugyanis korábban szinte már unásig ismételgette, hogy Magyarországon támogatni kell a szélessávú internet terjedését, ennek érdekében az elmúlt években pályázatokat írtak ki, a Nemzeti Hírközlési Hatóság, pedig árcsökkentésre próbálta szorítani a nagy vezetékes szolgáltatókat a nagykereskedelmi árak szabályozásával.

Most viszont már elhatározás a Kormány részéről, hogy nem marad érintetlen ez a terület sem. A kulturális tárca tervei szerint az eredetileg giccsadónak is nevezett kulturális járulékot kiterjeszti az internetszolgáltatókra is. A tervek szerint a 0,8 százalékos adót az árbevétel után kell majd megfizetni. Az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesületének számításai szerint ez évi 600 millió forint előre nem tervezett kiadást jelent az internetszolgáltatók számára.

A szakmai szervezetek mindenesetre tiltakoznak. A sort – mivel őket érinti leginkább – az alternatívok nyitották meg. Szakmai szervezetük tiltakozó közleménye szerint „az internet szolgáltatásra kivetett kulturális járulék nem támogatja a digitális írástudatlanság felszámolására tett törekvéseket. Az internet hozzáférés szolgáltatásra kirótt adó ismeretlen az EU tagországokban, ráadásul ellentétes az uniós célkitűzéssel, ami növekvő internet penetrációt irányoz elő." Azt hiszem, ezzel csak egyetérteni lehet.

A szakmai érdekképviselet szerint a szolgáltatók kénytelenek lehetnek árat emelni, ha tényleg megadóztatják a szolgáltatókat. Ez főleg a kisebb, alternatív szolgáltatókat viselheti meg, akik a nagyoktól bérlik a hálózatot. Mivel ezek a cégek igyekeznek lépést tartani a tőkeerős nagyvállalatokkal, olyan kis nyereséggel dolgoznak, hogy azt már nem lehet tovább csökkenteni.

De hogy is állunk Magyarországon az Internet-használattal? Vitathatatlan, hogy az elmúlt években jelentősen bővült az internetezők száma, de még mindig komoly a lemaradásunk az Európai Uniós átlagtól. Az Európai Bizottság nemrégiben közzétett jelentése szerint 2007 végén az EU 27 tagállamának átlagában 100 főre 20, míg Magyarországon 14 vezetékes szélessávú előfizetés jutott. Habár a szélessávú hozzáférés havidíjai az elmúlt öt évben ötödükre csökkentek hazánkban, kutatások szerint az otthoni internetezés terjedésének egyik legfontosabb akadálya még mindig az ár" – állapítja meg a felmérés. Ennek tükrében ismét előtűnik, hogy minden pótlólagos járulékos költség akadályozza az internet terjedését.  Ehhez hozzá kell tenni, hogy Magyarországon a lakosság 61 százaléka egyáltalán nem használja az Internetet. A magyar háztartások 70 százalékában nincs internet.

Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége is arra hivatkozik, hogy a magyar GDP csaknem 10 százalékát produkáló info-kommunikációs szektor adóterheinek további növelése különösen érthetetlen abban, helyzetben, amikor a szektor euróban mért növekedési rátája tavaly az egyik legkisebb volt Európában. Az iparág a nehéz helyzetben lévő magyar gazdaság egyik kitörési pontja, a növekedés motorja lehetne. Ehhez azonban nem a már most is túlzott terhek növelésére, hanem – egyebek mellett – átgondolt, célzott támogatásokra és dinamizáló hatású adórendszerre van szükség.

A kábelszolgáltatók is tiltakoznak, ők ráadásul a digitális tévészolgáltatásra kivetni tervezett giccsadó ellen is. A Magyar Kábelkommunikációs Szövetség és a Magyar Kábeltelevíziós és Hírközlési Szövetség közleménye szerint "a parlament költségvetési bizottsága, majd Kulturális Bizottsága előzetes szakmai egyeztetést nélkülözve olyan javaslatot fogadott el, amely a digitális írástudatlanság leküzdésének segítése helyett valójában hátráltatná azt; akadályozva, hogy a lakosság minél szélesebb körben hozzájuthasson az esélyegyenlőséget és magasabb életminőséget biztosító technológiai újításokhoz."  

Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum is protestál. Az info-kommunikációs ágazat fejlesztése szempontjából károsnak tartják azt a tervet, amely a Nemzeti Kulturális Alap bevételeinek növelése érdekében 0,8 százalékos adóval sújtaná az internet-szolgáltatást és a mobil-tartalomszolgáltatást. Az Inforum hangsúlyozza, hogy a magyar infokommunikációs ágazat nem kezelhető kimeríthetetlen bőségszaru és vészbank módjára. Sokkal életképesebbnek tartanák a fejlesztési alternatívák kidolgozását, megvalósítását. Az Inforum számításai szerint, ha 1 millió új előfizető csatlakozna az internet használók táborához, úgy 160 milliárd forint további bevétel képződne egy év alatt az info-szektorban. Ennek ÁFA-tartalma 32 milliárd forint. Ezen áfabevétel felhasználása többféle irányban is történhet, nevezetesen talán éppen a kulturális alapok feltöltésére. Számítások szerint az 1 millió új felhasználó bekapcsolásának, oktatásának, megszólításának, támogatásának költsége messze alatta maradna az így tervezhető bevételnek.

A nemzetközi trendek és a hazai tapasztalatok alapján ezek a számítások igencsak valósnak látszanak. Akkor, pedig mire jó ez a parányi járulék, ha csak arra nem, hogy ellentéteket szüljön, rossz üzeneteket közvetítsen, és lehetetlenné tegye a digitális szakadék szűkítését. Véleményem szerint az informatika olyan terület, amelyben újabb bevételhez csak akkor lehet és érdemes jutni, ha kibővítik a felhasználók körét, nem, pedig a meglévő felhasználókat adóztatják.

De ha már az adóztatásnál tartunk, az végképp érthetetlen, hogy általában, egy homogén tömegként akarja a Kormány pénztárhoz szólítani az internetezőket. Pedig ez egy olyan iparág, ahol minden aktivitás mérhető és naplózható minden további különösebb ráfordítás nélkül. Tehát követhető, hogy ki mire használta a web-et, milyen gyakorisággal lépett a világhálóra, és milyen szájtok között lapozgatott. Akkor, kérdezem én, miért nem aszerint kell fizetni, mit listáznak a kimutatások? Van éjszakai és nappali áram, támogatott és producált színházi előadás, mindezeknek érthetően más az ára. Csak az internetező fizet átalányban, pont az a fogyasztó, akinek tevékenysége nyitott könyv a szolgáltató számára? Nem logikus, sőt kifejezetten káros ez a szemlélet.

Az Európai Unió 2008-at az elektronikus befogadás évének hirdette meg. Magyarország volt az első ország, amely teljes mellszélességgel állt ki az Uniós kezdeményezés mellett, hogy a felére csökkentse a digitális szakadékot. Megdöbbentő, hogy a magyar kormányzat éppen az e-Befogadás évében, a bővítés, a fejlesztés szükségleteinek és módjainak feltárása idején próbálja meg az infokommunikációs ágazat és felhasználóinak további adóztatását.

Magyarországnak nincsenek elégséges forrásai a hazai digitális tartalom fejlesztésére, az elektronikus tananyagok fejlesztésére, az élethosszig tartó tanulás biztosítására, a hátrányos helyzetűek bekapcsolására sem. Az NKA már évekkel korábban megszüntette a digitális kultúra kuratóriumát, noha az infokommunikációs szektor eddig is százmilliós befizetője volt az NKA-nak, ezen túlmenően CD-k, DVD-k, adathordozók, perifériák és internetes tartalomszolgáltatás révén több milliárd forint összegű jogdíjat fizet jogkezelőknek. Eközben informatikai szervezetek, teleházak, tartalomfejlesztők filléres gondokkal, a napi megélhetési problémákkal küzdenek. Hiány mutatkozik immár a fejlesztők számában is. A magyar társadalomban már mindenki előtt ismert, hogy minden informatikára fordított forint háromszorosan térül meg, mégis vannak olyan pillanatok – egyre gyakrabban ‑, amikor a Kormány a társadalom érdekeivel ellentétesen adóztatni kívánja az infokommunikációs ágazatot. Valójában azokat, akik egy modern Magyarországon, az információs társadalomban akarnak élni.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy az ötpárti parlamenti megállapodás után, amely az e-Befogadás kezdeményezés érdekében jött létre, kormányzati intézmények, tárcák mellőzhetik a társadalmi párbeszédet, a gazdasági számításokat, a teljes közösség, az ország lakossága rövid és hosszú távú érdekeinek mérlegelését.

A Magyar Demokrata Fórum módosító javaslatot nyújtott be a törvényjavaslathoz. Ebben azt kezdeményezzük, hogy a szükséges és indokolt törvényaktualizálásból vegye ki az előterjesztő a 64.20.18 sz. Internet hozzáférés-ellátás-szolgáltatást.

 Ha ezt a módosítást nem támogatja az országgyűlés az MDF, nem támogatja az előterjesztést.

Végezetül ismét összefoglalom álláspontunkat: a magyar modernizációért elkötelezett konzervatív pártként a Magyar Demokrata Fórum több mint egy évtizede küzd azért, hogy az állam hathatós intézkedéssel segítse elő, hogy legalább az ország lakosságának többsége internet-felhasználó legyen. Az MDF programja leszögezi: a cél az, hogy mindenki egyenlő eséllyel férhessen hozzá az Internethez, ehhez a jelentős életminőség-növelő eszközhöz. Reméljük, és küzdünk azért, hogy az informatika és a kínált tartalom növeli a verseny- és munkaképességét, esélyegyenlőségét.