Pettkó András: ?Termálvízkincs – sikertelenségre ítélve??
5 perc olvasás 
Pettkó András MDF-es képviselõ, látva azt, hogy a magyar gyógyvíkincset nem vagyunk képesek hasznosítani, sõt a korábban meglévõ eredmények is semmivé válnak felszólalt a Parlamentben az április 3-I ülésnapon. Felszólalásának szószerinti leirata a következõ:
Pettkó András MDF-es képviselõ, látva azt, hogy a magyar gyógyvíkincset nem vagyunk képesek hasznosítani, sõt a korábban meglévõ eredmények is semmivé válnak felszólalt a Parlamentben az április 3-I ülésnapon. Felszólalásának szószerinti leirata a következõ:
Pettkó András ?Termálvízkincs – sikertelenségre ítélve?" l2007. április 3-i parlamenti ülésnap
Hazánk termálvízkészletének gyógyászati, idegenforgalmi és egyéb célú felhasználása meghatározó nemzetgazdasági jelentõségû kérdés, amit végre sikerült beépíteni az Új Magyarország fejlesztési tervbe és a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiába is.
Kevés esetben mondhatjuk el magunkról, hogy Magyarország gazdag ország, s valódi nagyhatalomnak számít. A termálvízkincs tekintetében azonban nincs okunk szerénykedni. Hazánk Japán, Olaszország, Izland és Németország után, az elõkelõ ötödik helyet foglalja el a világ országai között, s Hévízen található a világ második legnagyobb meleg vizû tava. 1289 termálforrás, 39 gyógyfürdõ, 5 gyógybarlang, 48 elismert ásványvíz, illetve 136 gyógyvízforrás, 4 gyógyiszaplelõhely és egy mofetta teszi teljessé a képet.
A hazánkba látogató külföldi vendégek tíz százaléka kifejezetten a gyógyfürdõk miatt keresi fel Magyarországot. A szakma meghatározó képviselõi mindezek alapján egybehangzóan állítják, hogy Magyarország a gyógyturizmus terén lehet igazán versenyképes a nemzetközi turisztikai piacon.
A nemzetközi turisztikai szempontokon kívül azonban nem feledkezhetünk meg a gyógyfürdõk egészségvédõ és rehabilitációs szerepérõl sem. Sokszor hallottuk az elõzõ kormányzati ciklusban, hogy ?a gyógyfürdõ-szolgáltatások támogatása kiemelt egészségpolitikai célkitûzés", majd a gyakorlatban megemelt fürdõjegy és szolgáltatási árakkal találkoztunk. A Magyar Demokrata Fórum már akkor is azt kérte az egészségügyi kormányzattól, hogy a gyógyfürdõk rehabilitációs célú igénybevételének eddigi menetét a betegek javára alakítsák át. Azt szerettük volna elérni, hogy ne rendelet szabályozza, hogy egyes betegségtípusokra hány gyógykezelés írható fel, hanem az orvos dönthesse el, hogy a beteg egy évben hányszor veheti igénybe biztosítási támogatással a gyógyvízkezeléseket. Sajnos nem jártunk sikerrel, pedig a helyzet egyre rosszabb.
Az egészségbiztosító által fizetett térítési tételek 2003. óta nem növekedtek, ami jelentõs anyagi terhet jelent az üzemeltetõ és az igénybevevõ oldaláról egyaránt.
Ezt orvosolandó, 2006 májusában az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a Magyar Fürdõszövetség szakmai megállapodást kötött a szolgáltatási díjak térítésének csaknem húsz százalékos emelésére. Ennek értelmében összesen tíz, a gyógyfürdõkben alkalmazott egészségügyi szolgáltatás egészségbiztosítási finanszírozását emelnék meg húsz százalékkal, melynek fedezetét a már elfogadott 2007. évi költségvetés biztosítja. Ennek ellenére a kiszivárgott hírek szerint az egészségügyi tárca miniszteri rendeletben még a 2003-ban elfogadott támogatási összegeket is csökkenteni fogja.
Hogy mindez milyen következményekkel jár? Közvetlen hatásként a Magyar Fürdõszövetség szerint kénytelenek lesznek emelni a betegek által fizetendõ térítési díjat, amit a kevésbé tehetõsek nem tudnak megfizetni, így inkább nem veszik igénybe a gyógyító szolgáltatást. Hosszú távon ez jelentõs elbocsátást idézhet elõ, sõt, az elmúlt években 100 milliárd forintos nagyságrendben megvalósított egészségturisztikai beruházások egy részének hiteltörlesztését is ellehetetleníti.
A helyzet pikantériáját az adja, hogy az egészségügyi tárca a jelek szerint elfelejtett egyeztetni az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal, így a tervezett megállapodás-szegés és támogatáscsökkentés szöges ellentétben áll az Új Magyarország fejlesztési tervben és a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában foglaltakkal.
Az egészségügy kapcsán számtalanszor megfogalmazták már azt az alapvetést, hogy a megelõzés olcsóbb, mint a gyógyítás. A gyógyfürdõk kínálta szolgáltatások mindkettõt lehetõvé teszik, ráadásul a lehetõ legtermészetesebb és hazánkban páratlan gazdagságban elõforduló közegben. Jelenleg folyik az egészségügyi és a szociális ellátórendszer átalakítása is. Megfontolandó lenne éppen a gyógyvizek mentén összekötni a kettõt, hiszen bizonyos betegségtípusok esetén könnyítheti és gyorsíthatja a gyógyulást, vagy a rehabilitáció folyamatát a gyógyvizes kezelés, ezzel pedig hozzájárul a beteg munkaerõpiacra való mielõbbi visszakerüléshez.
A gyógyvizekre épülõ egészségügyi és turisztikai szolgáltatást végzõknek hosszú távra kell tervezniük. De mit tervez az egészségügyi kormányzat a gyógyfürdõkkel kapcsolatban?
