Polgárok

Háromszéki népviselet, falusiak és városi polgárok. (Rajz. Jankó.) -In: Orbán Balázs A székelyföld leírása OSZKA polgár eredetileg városlakót jelentett. A dualizmus korában a polgár élete egyszerűbb volt, mint manapság. Polgári szokások között élt, polgári házasságot kötött, gyerekeit polgári iskolába járatta, tisztességesen adózó polgárként viselkedett, betartotta a Polgári Törvénykönyvet, közvetlenül választott polgármestert és tisztelte az országát irányító polgárbarát kormányát.

Háromszéki népviselet, falusiak és városi polgárok. (Rajz. Jankó.) -In: Orbán Balázs A székelyföld leírása OSZKA polgár eredetileg városlakót jelentett. A dualizmus korában a polgár élete egyszerűbb volt, mint manapság. Polgári szokások között élt, polgári házasságot kötött, gyerekeit polgári iskolába járatta, tisztességesen adózó polgárként viselkedett, betartotta a Polgári Törvénykönyvet, közvetlenül választott polgármestert és tisztelte az országát irányító polgárbarát kormányát.

   Ebédhez polgári sört ivott, tagja volt a település polgárőrségének, napi munkája után hazatért polgári ízléssel berendezett otthonába, vacsora után esetleg családtagjaival kamarazenélt.

   Az első világháború elvesztése után a polgárok helyzete igencsak megváltozott, erősen csorbult a polgári demokrácia. A polgárság részekre oszlott. Voltak kispolgárok, nagypolgárok, díszpolgárok, renitens polgárpukkasztók és aranypolgárok is, például Orson Welles. A polgár érdekeinek érvényesítését a különböző  pártokra bízta, ő maga maradt honpolgár, állampolgár és választópolgár.

   Majd következett a második világháború, a polgár bevonult katonának, vagy munkaszolgálatosnak. Tudniillik kétfajta polgár létezett ekkor, elsőrendű és másodrendű. A polgárok keveredését, intim kapcsolatát törvény tiltotta, ezt hívták fajvédelmi törvénynek. Aztán ez a kettős megosztás lényegében megszűnt, a másodrendű állampolgárok megélhetési kivándorlók lettek, Németországban kértek menekült státuszt és munkavállalási engedélyt. Majd elvesztettük a második világháborút is.

   A hatalom túlkapásai nem voltak ismeretlenek a történelemben. III. Edward angol király csapatai Calais-t 1436-ban ostrom alá vették. Nyolc hónap után a város lakossága végsőkig elgyötörve, kiéhezve teljesen reménytelen helyzetbe került. Edward ekkor felajánlotta, hogy hat önkéntes polgár élete árán megkíméli a többiek életét. Az volt a feltétele, hogy zsákvászon ingben, mezítláb, kötéllel a nyakukban járuljanak elé átadni a város kulcsát, mielőtt kivégzik őket. A feladatra a hat legtekintélyesebb polgár jelentkezett, elsőnek a leggazdagabb Eustache de Saint-Pierre. Végül a királyné óhajára Edward megkegyelmezett nekik. (Jobban jártak, mint a magyar emigránsok a III. Birodalomban.) Rodin szoborcsoportja, „A Calais-i polgárok" azt a drámai pillanatot örökíti meg amikor a polgárok megalázva, megszégyenülve a halál biztos tudatában a király elé vonulnak.

   Aki teheti, vegye alaposan szemügyre a monumentális alkotást, tizenkét példány készült belőle. A világ következő pontjain találhatók: Calais. Koppenhága. Mariemont (Belgium). London (Parlament kert). Philadelphia (Rodin Múzeum). Párizs (Musée Rodin.) Basel (Kunstmuseum.) Washington. Tokió. Pasadena. New York. Szöul (Rodin Galéria.). Ha arra járnak, feltétlenül csodálják meg.

   És mi a helyzet most a polgárokkal? Sajnos polgárháború van, például Szíriában. (Két testvér vív vad csatát ott / Mely egy percre sem szűnik / Milyen átok érte őket? / Hogy most egymást öldösik. /Petőfi példaképe, Heine versrészlete/) Nálunk szerencsére csak polgárosodás és polgári engedetlenség van. Meg polgármester és főpolgármester. Voltak Polgári Körök. És választást lehetett nyerni „Magyar Polgári Párt" szlogennel. Ne feledkezzünk meg a világhírű Polgár-lányokról sem. És esténként nézzük „A chateauvalloni polgárok" című szappanoperát az M3 csatornán.

Láng Róbert