(Rendőri) Visszásságok a nemzeti ünnepen – az ombudsman OBH 5642/2008 számú jelentése
Igazoltatás nemzetiszín szalagért, nyakban lógó sípért az októberi ünnepen. Az utóbbi év legtöbb problémája a rendőrök azonosító jeleivel.
Igazoltatás nemzetiszín szalagért, nyakban lógó sípért az októberi ünnepen. Az utóbbi év legtöbb problémája a rendőrök azonosító jeleivel. Az ombudsman munkatársainak rendőri ellenőrzése, most először a vizsgálatok egy éve során. Vezetői összefoglaló az állampolgári jogok biztosának jelentéséből.(A teljes szöveg a cikk végén, és letölthető is PDF-ben.)
A nemzetiszínű szalag, vagy a síp viselése az elmúlt években egyfajta vélemény kifejezéseként, tiltakozásként jelent meg a budapesti utcákon. Az idén októberben a rendőrök igazoltatták a véleményüket nemzetiszínű szalag viselésével, vagy éppen síppal kifejezőket. Ez egy megítélés alá esik a vélemény közlésének előzetes betiltásával, vagyis a cenzúrával – tartalmazza az ombudsman jelentése a 2008. október 22-23-án tapasztalt egyik jelenségről. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték és igazságtartalmára tekintet nélkül védi, azaz sérült ez a jog is azzal, hogy a rendőröket a nemzeti szalagos-sípos embereket igazoltatására utasították. Ugyancsak sérült a hátrányos megkülönböztetés Alkotmányban rögzített tilalma.
A biztos munkatársai több esemény biztosításában nem találtak visszásságot. Október 23-án azonban volt olyan rendezvény, amelynél – a szervezők határozott kérése ellenére – a rendőrök a beléptető kapuknál, illetve azok közvetlen előterében igazoltattak, csomagokat és ruházatot vizsgáltak át. Budapest rendőrfőkapitánya a beléptetést a rendezvény közönségének összetételével és a korábbi tapasztalatokkal, a fokozott közbiztonsági kockázattal indokolta. Az ombudsman ezzel szemben arra emlékeztetett, hogy a rendezvény, az ott tartózkodók biztonságának védelme, a gyülekezés békés jellegének fenntartása a törvény szerint a rendező kötelezettsége, a rendőrség pedig akkor működik közre, ha a szervező erre felkérte. A közrend és közbiztonság védelme, ennek keretében a rendezvény békés jellegének megőrzését szolgáló rendőri intézkedések azonban már egyértelműen legitim célúnak minősülnek – tisztázta az ombudsman.
Az állampolgári jogok biztosa egyértelművé tette, hogy a rendőrségi eljárás nem korlátozhatja a gyülekezés szabadságát és a véleményszabadság szorosan hozzá kapcsolódó jogát. Márpedig a szervezők kifejezett előzetes tiltakozása ellenére alkalmazott „új beléptetési rend" objektíve alkalmas volt arra, hogy a résztvenni kívánókat távol tartsa a rendezvénytől, szükségtelenül és aránytalanul korlátozva a békés gyülekezés jogát.
Az intézkedő rendőrök problémás azonosíthatóságával kapcsolatban a biztos már korábban is megfogalmazott kifogásokat. Október 23-án a biztos munkatársai azt tapasztalták, hogy – bár a tömegkezelési feladatokat megelőző eligazításokon rendszeresen felhívják az állomány figyelmét az azonosító számok megfelelő felhelyezésére – a rendezvényeket biztosító rendőrök ebben meglehetősen „kreatívak". A szabályozás hiányosságára vezethető vissza az is, hogy a védőfelszerelésen lévő azonosító nem egyezik meg a rendőr jelvényén szereplővel és a tépőzáras hímzett számok már közelről se olvashatók egyértelműen.
A rendelkezésre álló iratokból kiderült, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárának utasítására eltértek az állami ünnepségek biztosítási tervétől és nem zárták le az M2 metróvonal Kossuth téri állomását. Az államtitkár ezzel a jogállamiság elvével összefüggő visszásságot okozott, mert egy olyan ügyben rendelkezett, ami a rendőrség hatáskörébe tartozott volna – állapította meg a biztos.
Szabó Máté ombudsman munkatársai a gyülekezési jog érvényesülését kiemelt feladatként vizsgálva egy év alatt csaknem ötven rendezvényen vettek részt. Korábban sem a a tüntetők, sem pedig a rendőrök részéről nem érte őket atrocitás, zaklatás. Az idei ünnepen azonban egy helyszínen háromszor is megtörtént, hogy a rendőrök nem fogadták el az állampolgári jogok biztosának megbízólevelét, hanem igazoltatták az alkotmányos jogvédő intézmény megbízottait. Budapest rendőr-főkapitánya utólag elnézést kért a szakszerűtlen intézkedésért, elrendelte, hogy a rendőri állomány megkapja az ombudsmani tevékenység jogköreivel kapcsolatos felvilágosítást.
Az október 23-i rendezvényeken tapasztaltakkal kapcsolatosan, az alapvető jogokkal összefüggő visszásságok orvoslása, jövőbeni megelőzése, valamint az országosan egységes jogalkalmazás érdekében az állampolgári jogok biztosa az Országgyűléshez, a rendészetért felelős miniszterhez és az országos rendőr-főkapitányhoz fordult.
A teljes jelentés az alábbiakban olvasható, illetve a cikk végéről letölthető.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának
Jelentése az OBH 5642/2008. számú ügyben
Előadó: dr. Hajas Barnabás dr. Halász Zsolt dr. Lápossy Attila dr. Tóth László
Az eljárás megindulása
Amint arra már az OBH 2058/2008., OBH 2452/2008., OBH 3262/2008. és OBH 5266/2008. számú ügyekben kiadott jelentéseimben is hivatkoztam, 2008. évben kiemelt figyelmet fordítok – önálló alapjogi projekt keretében – a békés gyülekezéshez való jog érvényesülésének, valamint az e jog gyakorlásához kapcsolódó kérdéseknek. E projekt keretében egyebek mellett vizsgálom azt is, hogy a jogalkalmazó szervek, jelen esetben a Rendőrség, milyen módon kezeli a bejelentéseket, valamint, hogy a rendezvényeken alkalmazott intézkedései, a gyülekezési jog biztosításával összefüggő rendőrségi gyakorlat, a törvényi szabályozás garanciális elemeivel együttesen mennyiben felel meg az Alkotmány támasztotta követelményeknek, biztosított-e az alapvető jogok érvényesülése.
A gyülekezési jogi projekt részeként, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) 16. § (1)-(2) bekezdése alapján elrendelt vizsgálatom során, munkatársaim helyszíni vizsgálatokat folytattak 2008. október 22-én (a Rákóczi Szövetség, valamint az Európai Magyar Szabadságharcos Világszövetség felvonulásai a Műegyetemtől a Bem térig, illetve a Kossuth térig, valamint a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 Kossuth téri rendezvénye) és 23-án különböző helyszíneken (Kossuth téren, az Olimpiai Parkban, a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Andrássy út Terror Háza Múzeum előtti szakaszán, a Dériné közben, az Operánál, a Markó utcában, a Nyugati téren, a Kossuth Lajos utcában, valamint az Astoriánál) szervezett demonstrációkkal, illetve a Rendőrség tömegkezelési tevékenységével összefüggésben.
Munkatársaim helyszíni tapasztalatai mellett – az Obtv. 18. § (2) bekezdése alapján -tájékoztatást, valamint hangfelvételek és iratok megküldését kértem Budapest Rendőrfőkapitányától is.
A megállapított tényállás
2008. október 22-én munkatársaim a Rákóczi Szövetség, az Európai Magyar Szabadságharcos Világszövetség Műegyetemtől a Bem térig, illetve a Kossuth térig tartott felvonulásain vettek részt, valamint a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 Kossuth téri rendezvényét tekintették meg, ahol alapvető joggal összefüggőm visszásságra utaló körülményt nem észleltek.
2008. október 23-án reggel 8:30-tól – részben a kordonkorlátokkal elzárt területen belülről, részben pedig azon kívülről – az állami zászlófelvonásra érkező nézők kezelését tekintették meg.
A 2008. október 23-i nemzeti ünneppel kapcsolatos rendezvények rendjének biztosítása érdekében Budapest Rendőr-főkapitánya 110-60/2008.ált. számú, egyedi utasításában a Rendőrségről szóló 1994. évi XXX1V. törvény (továbbiakban: Rtv.) 30. § (1) bekezdése, valamint (3) bekezdése alapján Budapest teljes területére, 2008. október 22-én 00.00 órától 2008.október 25-én 24.00 óráig fokozott ellenőrzést rendelt el. A fokozott ellenőrzés keretében a
Kossuth téri állami ünnepségek helyszínén igazoltatásokra, valamint ruházat és csomag átvizsgálásokra került sor. A megemlékezni – vagy éppen véleményt nyilvánítani – szándékozók számára a Rendőrség a Néprajzi Múzeum előtt biztosított teret, ahová ruházat- és csomagátvizsgálás után, ún. ellenőrző-átengedő pontokon (EÁP) lehetett belépni.
A kihallatszott rendőrségi rádióforgalmazásokból – és ezt a látottak is alátámasztották –arról értesültek munkatársaim, hogy a helyszínen tartózkodó rendőri állomány egyértelmű utasítást kapott a kordonkorlátokon kívül (ideértve a megemlékezni kívánók számára kialakított „zsákot" is) véleményt nyilvánító személyek (kiabáló, kereplő, transzparenst hordozó stb.), valamint mindenkinek, akinek „nemzeti színű szalag, vagy síp lóg a nyakában" az igazoltatatására, majd a területről való kivezetésére. A rendőr-főkapitánytól kapott tájékoztatás szerint ezen intézkedésekre az elrendelt fokozott ellenőrzés keretén belül, a Biztosítási Törzs utasítása alapján került sor. A tájékoztatás kitért arra is, hogy „A Kossuth téri állami ünnepségek alatt nem történt »elvezetés«, a rendezvény biztonságos lebonyolítása érdekében foganatosított ruházat és csomag átvizsgálások végrehajtása céljából a vizsgálatot végző rendőrök felkérték az ellenőrzés alá vont személyeket, hogy fáradjanak a Kossuth tér-Szalay utca sarkára az intézkedés befejezéséig."
Munkatársaim azt tapasztalták, hogy a Vértanúk terénél megjelent három, transzparenst tartó személyt rövid időn belül, anélkül, hogy helyet változtattak volna, egymás után többször is igazoltatták. A Rendőrség honlapjáról arról is értesültek munkatársaim, hogy a BRFK három fővel szemben tesz szabálysértési feljelentést gyülekezési joggal visszaélés miatt, mert „transzparensekkel demonstrációs jelleggel gyülekeztek". A Vértanúk terénél három, transzparenst tartó személy igazoltatására vonatkozó kérdéseim kivizsgálására és megválaszolására a főkapitányi tájékoztatás szerint „az intézkedés alá vontak konkrét adatainak hiányában nem nyílt mód." Ennek ellentmond a Budapest Rendőrfőkapitánya által 122-20/678-2/2008. számon megküldött, BRFK Biztosítás Törzsének az állami központi rendezvények, megemlékezések és demonstrációk rendőri biztosításának végrehajtásáról adott jelentésének 7. oldala, amely szerint a Báthory utcában igazoltatottak közül „3 főt feljelentettek".
Munkatársaim e helyszínen láttak olyan védőfelszerelésben lévő rendőrt, aki hímzett azonosítóját a könyökén (!) viselte. E tényt haladéktalanul – mobiltelefonon – jelezték a BRFK kijelölt kapcsolattartójának.
A rendelkezésemre álló iratok alapján megállapítottam, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárának utasítására a BRFK az állami ünnepségek idejére a biztosítási tervtől eltért, így az M2 metróvonal Kossuth téri állomását nem zárták le. (Az utasítás indokairól nem kaptam tájékoztatást.)
Munkatársaim közül ketten a Zöld Párt rendezvényét tekintették meg, ahol alapvető joggal összefüggő visszásságra utaló körülményt nem tapasztaltak.
Két kollegám a Rendőrségi Igazgatási Központban a BRFK kijelölt kapcsolattartójától a várható, és addig nem kommunikált eseményekről kértek és kaptak tájékoztatást. Ők az információcsere során külön is kitértek a rendőri azonosítók hiányával kapcsolatos kérdésekre.
A Jobbik és a Magyar Gárda rendezvényét a Bajcsy-Zsilinszky úton a Rendőrség egy kordonkorlátokkal három oldalról zárt téglalappal biztosította, az oda való beléptetést pedig a közvetlenül a bejáratnál kialakított EÁP-on, a belépni szándékozók igazoltatásával, a ruházatuknak, csomagjuknak átvizsgálásával a Rendőrség végezte. Ennek nyomán -nagyságrendjében – ugyanannyian maradtak kívül, mint ahányan bementek. Annak tényét, hogy vizsgálatom a rendezvényekre történő rendőri beléptetés rendjére is ki fog terjedni, munkatársam telefonon jelezte a kijelölt kapcsolattartónak.
A beléptetés rendje a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) Andrássy úti rendezvényén,
valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) rendezvényén is hasonlóan zajlott.
Erre vonatkozó kérdésemre Budapest rendőr-főkapitánya a következő tájékoztatást adta:
„Az Rtv. alább idézésre kerülő szakaszaira, valamint a fentebb hivatkozott egyedi utasításommal elrendelt fokozott ellenőrzésre tekintettel, a rendőri egységek a Gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény hatálya alá tartozó rendezvényeknél beléptetést, igazoltatást, ruházat- és csomag átvizsgálást hajtottak végre. Az Rtv. 1. § (1) bekezdése szerint, a Magyar Köztársaság Rendőrségének (a továbbiakban: Rendőrség) feladata a közbiztonság és a közrend védelme, valamint az államhatár őrzése, a hazái-forgalom ellenőrzése és az államhatár rendjének fenntartása. Az Rtv. 30. § (1) bekezdése szerint a Rendőrség a bűncselekmény elkövetőjének elfogása és előállítása, vagy a közbiztonságot veszélyeztető cselekmény vagy esemény megelőzése, megakadályozása érdekében a rendőri szerv vezetője által meghatározott nyilvános helyen vagy a közterület kijelölt részén az oda belépőket vagy az ott tartózkodókat igazoltathatja. Az idézett törvényhely (3) bekezdése értelmében a Rendőrség a rendezvény, az esemény, továbbá a közlekedés biztonságát, a közterület rendjét veszélyeztető jogellenes cselekmény megelőzése, megakadályozása érdekében a rendőri szerv vezetője által meghatározott területre belépők és az ott tartózkodók ruházatát és járművét átvizsgálhatja, illetőleg az üzemeltető által előírt feltételek megtartását ellenőrizheti, a közbiztonságra veszélyt jelentő anyagokat, eszközöket lefoglalhatja, illetőleg azoknak a rendezvény, esemény helyszínére való bevitelét megtilthatja.
A rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 39. § (1) bekezdése szerint, a fokozott ellenőrzés összehangolt és koncentrált rendőri szolgálati tevékenység, amelynek során a rendőrhatóság illetékességi területét vagy annak egy részét lezárják, és az ott-tartózkodókat igazoltatják.
Az ellenőrzésekre azért került sor a rendezvények közvetlen környezetében, mert ezen rendezvények az ott megjelentek összetétele, valamint a korábbi tapasztalatok alapján fokozott közbiztonsági kockázatot jelentettek. Megállapítható, hogy a rendezvények helyszínére közbiztonságra különösen veszélyes eszközök bevitelét csak ezen a módon lehetett megakadályozni."
A kijelölt kapcsolattartótól telefonon kapott tájékoztatás szerint a rendezvényre érkezők fokozott ellenőrzése során mindössze egy benzines palackot találtak. Meg kívánom jegyezni, hogy a HVIM rendezvényére történt beléptetésük során kilétét fel nem fedő két kollégám csomagjukban különböző palackokban tartottak frissítőt (teát, ásványvizet) maguknál. A fokozott ellenőrzés hatékonyságát megkérdőjelezi az, hogy a palackok tartalmát a beléptetés során még kérdéssel sem kísérelték meg megismerni.
A HVIM rendezvénye rendbontás nélkül ért véget, a résztvevők az egyik szónok felhívására, egyénileg – a szónok szavait idézve „nem szervezetten, de együtt" – elindultak a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) V. kerület Kossuth Lajos utcai rendezvényéhez. Utalni kívánok arra, hogy a Rendőrség – a főkapitányi tájékoztatás szerint közbiztonsági okokra és szakmai szempontokra hivatkozva – a tömegközlekedési eszközök működését korlátozta, nevezetesen az M3 metró Árpád híd állomását a forgalom elől lezárta, a rendezvényen résztvevők részben emiatt is választották azt, hogy gyalogosan közelítik meg a további rendezvényeket.
Másik két munkatársam az Andrássy útról a Magyar Nemzeti Bizottság 2006. Kossuth téri rendezvényének megtekintését követően az Operához ment. E helyszíneken alapvető joggal összefüggő visszásságra utaló körülményt nem észleltek.
|
A HVIM rendezvényét megfigyelő munkatársaim az Astoriához, a MVSZ rendezvényre |
mentek. A rendezvényre a Ferenciek tere felől csak EÁP-on keresztül, ruházat- és csomagátvizsgálás után lehetett bejutni, az Astoriánál pedig az ott tartózkodók egy részének ellenőrzésére került sor.
Ezzel egyidőben értesültek munkatársaim arról, hogy a Markó utcában mintegy 100-250 személyt csoportos igazoltatás alá vont a Rendőrség, ezért az Operánál tartózkodó munkatársaim haladéktalanul odaindultak. Itt a Rendőrség kizárólag az igazoltatás, valamint ruházat- és csomagátvizsgálás után engedte tovább a HVIM rendezvényéről az Astoriához, vagy a Kossuth térre „együttesen" igyekvő csoportot. Az ellenőrzött személyeknél, dacára annak, hogy legtöbbjüket a nap során már többször igazoltatták, több tucat benzines palackot, és egyéb tiltott eszközöket találtak a rendőrök. Munkatársaim az intézkedéseket követően a Markó utcából az MNB 2006 Kossuth téri rendezvénye érintésével az Astoriához mentek, ahol csatlakoztak a már ott tartózkodó kollégáimhoz. Ennek során a Ferenciek terénél felállított EÁP-nál hivatali igazolvánnyal és megbízólevéllel azonosították magukat, az ott szolgálatot teljesítő rendőrökkel közölték, hogy megbízásomból a gyülekezési jog érvényesülését, valamint rendőrségi tömegkezelési tevékenységét, valamint az ezekkel összefüggésben megtett rendőri intézkedéseket vizsgálják, emellett jelezték azt is, hogy a rendezvényen részt venni nem kívánnak, pusztán az Astoriához szeretnének eljutni. Ennek ellenére is csak a ruházat- és csomagátvizsgálás után -melynek során a csomagjukban lévő két darab üvegpoharat a csomagátvizsgálást végző rendőri közeg nem észlelte – léphettek be a biztosított területre.
Nem sokkal ezután az Astoriánál, a Rákóczi úton, a tömegtől mintegy 25 méterre álló munkatársaimat a BUD104 sisakszámú rendőr több társával „igazoltatás"-ként megjelölt intézkedés alá vonta. Amikor ők hivatali igazolványaikat felmutatták, az intézkedő rendőrök közölték, hogy személyi igazolványt kérnek, mert az általam kiállított hivatali igazolványokat nem fogadják el. Ezt követően munkatársaim jelezték, hogy igazolványaikon feltüntetetteknek megfelelően az ombudsman nevében, és felhatalmazása alapján a Rendőrség gyülekezési joggal kapcsolatos tevékenységét, és a rendőri intézkedéseket vizsgálják. Az intézkedő rendőrök azonban továbbra is csak a személyi igazolványt voltak hajlandóak elfogadni, ám átadásukat követően, azokat RK lap kitöltése, vagy priorálás nélkül visszaadták, az igazoltatás tényét tehát nem dokumentálták. Munkatársaim a történteket haladéktalanul jelezték a kijelölt kapcsolattartónak.
Mintegy 20 perc múlva, amikor mintegy 4-5 méterről éppen egy intézkedést1 tekintettek meg munkatársaim, a BUD 100-as sisakszámú rendőr (BUD 104 elöljárója), miután az igazoltatást végző munkatársaival beszélt, a helyszínről való távozásra szólította fel őket. Az elöljárót munkatársaim ismételten tájékoztatták arról, hogy megbízásomból a gyülekezési jog érvényesülését, valamint rendőrségi tömegkezelési tevékenységét, valamint az ezekkel összefüggésben megtett rendőri intézkedéseket vizsgálják. Közölte, hogy mindez őt nem érdekli, és ismételten a helyszín elhagyására szólított fel. Munkatársam kérte, hogy forduljon az Biztosítási Törzshöz, és tudakolja meg, hogy a rendőri intézkedéseket nem akadályozva tartózkodhatnak-e a helyszínen. A helyzetet végül – munkatársaim kérését követően – az esettől mintegy 20 méterre tartózkodó helyszínparancsnok tisztázta.
Budapest rendőr-főkapitánya a munkatársaimmal szemben foganatosított intézkedéseket a következőkkel indokolta: „Megállapítható, hogy a megjelölt helyszíneken jelentős tömeg gyűlt össze. A tömegrendezvényeken végrehajtott igazoltatások velejárója az, hogy az intézkedés alá vont személyekkel szimpatizálók körbeveszik – pszichés nyomást gyakorolva – az intézkedő rendőröket, és a rendőröket közvetlen közelről fényképezik, vagy más módon provokálják. Így
1 http://www.youtube.com/watch?v=58XQSC9SHaM [2008.11.23. 18:00])
fordulhatott elő, hogy [munkatársai] a megkeresésében foglalt esetekben szakszerűtlenül jártak el. Tájékoztatása szerint intézkedett „arra vonatkozóan, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság állománya ismerje meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993, évi LIX. törvényben foglalt, az országgyűlési biztosokat megillető jogosítványokat." Egyúttal a munkatársammal szemben „foganatosított intézkedések szakszerűtlenségéért" elnézést kért.
A megtekintett rendezvényeken munkatársaim összességében százas nagyságrendben találkoztak olyan rendőrökkel, akiken nem, nem az előírt helyen (combon, vagy amint az említettem: könyökön stb.), illetve nem látható helyen (felszerelés által takart módon elhelyezve, a védőfelszerelés tépőzárjával eltakarva stb.) helyezték el az azonosító számukat.2
Összesen hat alkalommal jelezték mobiltelefonon a kijelölt kapcsolattartónak az azonosítókkal kapcsolatos problémákat. Ehhez képest a főkaptánytól kapott tájékoztatás szerint a hímzett azonosítók elhelyezése kapcsán hiányosságról, vagy szabálytalanságról nem érkezett hozzá jelzés, ilyen hiányosságról a BRFK Ellenérzési Szolgálat beosztottjai sem számoltak be. Munkatársaim a kihallatszó rádióforgalmazásból többször hallották, hogy a parancsnokok figyelmét az azonosító számok felhelyezésének ellenőrzésére hívták fel.
A megkeresésemre adott válasz szerint a C.P.E. testvédő felszerelésen a hímzett azonosítók elhelyezésére külön kialakított hely nincs. Azon az azonosítókat jól látható helyen kell elhelyezni a Magyar Köztársaság Rendőrsége Öltözködési Szabályzata kiadásáról szóló 12/2006. (1X.27.) ORFK utasítás (a továbbiakban Öltözködési Szabályzat) 30/B. pontjában foglaltak alapján. Az utasítás hivatkozott pontja szerint „amennyiben a speciális feladatot ellátó állomány egyenruháján, védőruháján (különösen a gyakorló öltözeten, a csapatszolgálati tevékenységet ellátó állomány által viselt védőfelszerelések miatt) nem biztosítható az azonosító jelvény elhelyezése, úgy más megfelelő módon gondoskodni kell az állomány egyes tagjainak egyedi azonosíthatóságáról. Ennek érdekében a védőfelszerelésen (bevetési sisakon) vagy az egyenruhán jól látható módon egyedi azonosításra alkalmas sorszámot vagy jelsorozatot kell elhelyezni".
Azon kérdésemre, miszerint milyen szempontok alapján rendelték el a lángálló kámzsa -esetenként csoporton, szakaszon belül is eltérő – alkalmazását, Budapest Rendőr-főkapitánya a következő tájékoztatást adta:
„A Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapatszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998, (IV. 23.) ORFK utasítás [(a továbbiakban: Csapatszolgálati Szabályzat)]296/A. pontja szerint, a tömegoszlatás során az állomány köteles az 5. pontban meghatározott védőfelszereléseket rendeltetésének megfelelően használni. A rendszeresített védőeszközökön kívül a tömegoszlatást végző állomány ellen irányuló támadás vagy annak veszélye esetéji a testi épség és az egészség védelme érdekében lehetőség van maszk viselésére.
Megállapítható, hogy a HVIM rendezvényt követő, be nem jelentett vonulás során a tömegkezelési feladatokat ellátó rendőrök ellen irányuló támadás veszélye fennállt. A Budapest, V. kerület Markó utcában a tömeg által hátrahagyott nagy számban feltalálásra került közbiztonságra veszélyes eszköztik – szögek, botok, benzines palackok -alátámasztották a rendőrök elleni támadásra való felkészülést. Tekintettel arra, hogy a HVIM rendezvényről elindult tömeg folyamatosan mozgásban volt, a rendőri erők is
2 Több század esetében ez kifejezetten tendenciózusnak tűnt: pl.: két Somogy Megyei RFK szakaszon a Bajcsy-Zsilinszky úton munkatársaim ottjártakor nem volt azonosító. Amikor ezt -az említett egység mellett állva -jelezték a kijelölt kapcsolattartónak, a parancsnok kiadta a számok felhelyezésére vonatkozó parancsot. Egy, a Jobbik MM és a Magyar Gárda rendezvényénél biztosításban résztvevő budapesti század több tagja esetében a combokon elhelyezett azonosítóit – a kihallatszó rádió-forgalmazás szerint – az előírt helyre tetették volna, azonban az azonosítók 20 perc múlva újra a combokra kerültek.
mozgásban végezték a tömeg kísérését. Ezért fordulhatott elő, hogy míg egyes rendőröknek lehetőségük volt a lángálló kámzsa felvételére, másoknak a sisak levételéből és az öltözet igazításából fakadó időveszteség miatt erre nem volt lehetőségiek. Az eltérő alkalmazás oka lehet az is, hogy a lángálló kámzsával történő ellátottság nem teljeskörü. Azon rendőrtik, akik rendelkeznek ilyen testvédő eszközzel, parancsnokuk engedélyével használták a kámzsát."
Érintett alapvető jogok
– a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye, valamint a tisztességes
eljáráshoz való jog (Alkotmány 2. § (1) bekezdés: „A Magyar Köztársaság független,
demokratikus jogállam.")
– az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettsége (Alkotmány 8. § (1) bekezdés: „A
Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető
jogait, ezek tiszteletben tartása az állam elsőrendű kötelessége".)
– az élethez és az emberi méltósághoz való jog (Alkotmány 54. § (1) bekezdés: „A
Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az
emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.)
– a szabad véleménynyilvánításhoz való jog (Alkotmány 61. § (1) bekezdés: „A Magyar
Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra,
hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.")
– a békés gyülekezéshez való jog (Alkotmány 62. § (1) bekezdés: „A Magyar
Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad
gyakorlását.")
– a hátrányos megkülönböztetés tilalma (Alkotmány 70/A. § (1) „A Magyar
Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi,
illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem,
nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás,
vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.")
Megállapításaim
I.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladat- és hatáskörét, valamint ennek ellátásához szükséges vizsgálati jogosultságokat az Obtv. határozza meg. Az Obtv 16. § (1) bekezdése szerint az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv (a továbbiakban együtt: hatóság) tevékenysége során a beadványt benyújtó személy alapvető jogaival összefüggésben visszásságot okozott, feltéve, hogy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket – ide nem értve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Obtv. 16. (2) bekezdése szerint az országgyűlési biztos az alapvető jogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében az (1) bekezdésben megjelölt feltételek fennállása esetén hivatalból is eljárhat.
A vizsgálattal érintett Budapesti Rendőr-főkapitányság az Obtv. 29. § (1) d) pontja szerinti rendvédelmi szerv, így tevékenységének vizsgálata az Obtv. 16. §-a alapján ombudsmani hatáskörbe tartozik.
Hasonlóan az OBH 2452/2008., OBH 3262/2008. és OBH 5266/2008. sz. jelentéseimhez, arra is fel kívánom hívni ismételten a figyelmet, hogy az Rtv. preambuluma célként fogalmazza meg „a Magyar Köztársaság Alkotmányának és nemzetközi jogi kötelezettségeinek, valamint a jogállamiság követelményeinek megfelelően működő Rendőrség ki alakítás [át]". Az Rtv. 2. § (1) bekezdése második mondata szerint „A Rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait."
II.
A nemzeti színű szalagot, vagy sípot viselő személyekkel szemben elrendelt igazoltatással kapcsolatban a következőkre hívom fel a figyelmet:
1. Az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB határozatában tette fel azt a – valamennyi alkotmányos alapjog tekintetében fontos – kérdést, hogy azokat lehet-e, ha igen milyen feltételekkel megszorítani, korlátozni, kollíziójuk (összeütközésük) esetén milyen szempontok alapján kell a prioritást meghatározni. A véleménynyilvánítás esetén ez a kérdés kiemelt jelentőséget kap, mivel ezen szabadságok a plurális, demokratikus társadalom alapvető értékei közé tartoznak.
A hivatkozott AB határozat szerint „[…] a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen „anyajoga" többféle szabadságjognak, az ún. „kommunikációs" alapjogoknak. Ebből eredő külön nevesített jogok a szólás és a sajtószabadság, amely utóbbi felöleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát. Tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága. Ez utóbbiak tiszteletben tartásáról és védelméről az Alkotmány 70/G. §-ában külön is rendelkezik. A véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság (60. §), valamint a gyülekezési jog is (62. §).
Ez a jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele.
Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.
Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett tehát az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog objektív, intézményes oldala nemcsak a sajtószabadságra, oktatási szabadságra stb. vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az oldalára is, amely a véleménynyilvánítási szabadságot általánosságban a többi védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatároznia, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék."
A 32/1990. (V. 26.) AB határozat azt is kifejti, hogy „[a] szabad véleménynyilvánításhoz való jog a fentiek szerint nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése egyben a közvélemény, mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti. A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog – az élethez vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan – korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely „intézmény" közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom). [..]
A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Egyedül ez felel meg annak az ideológiai semlegességnek, amelyet az Alkotmánynak az 1990. évi XL. törvénnyel való módosítása azzal fejezett ki, hogy törölte az Alkotmány 2. §-ából az 1989 októberében – éppen a pluralizmus példájaként – szerepeltetett fő eszmei irányzatokat is. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt, különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke. […]
Az általa helyesnek tartott véleményeket mindenki – az állam is – támogathatja, s a helytelennek tartott ellen felléphet, mindaddig, amíg ezzel valamely más jogot nem sért olyan mértékben, hogy az előtt a véleményszabadságnak is vissza kell lépnie."
A következőkben áttekintettem a közlések előzetes korlátozásával kapcsolatos kérdéseket. Az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI. 10) AB határozatában – utalva a 30/1992. (V. 26.) AB határozatára is – kimondta, hogy „a sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése is egymás mellett tartalmazza a szabad véleménynyilvánításhoz, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot.
|
A sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak (amelyek a sajtó sajátosságainak megfelelő speciális intézményekben is testet öltenek, amilyen pl. a sajtó-helyreigazítás vagy a „nagy nyilvánosság" kritériuma a büntetőjogban). A sajtószabadságot azonban elsősorban az |
állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja; ennek felel meg például a cenzúra tilalma és a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással az állam elvileg lehetővé teszi, hogy a társadalomban meglévő vélemények, valamint a közérdekű információk teljessége megjelenjen a sajtóban. […] Demokratikus közvélemény azonban csakis teljeskörű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre. […]"
A cenzúra fogalmán a közlésre szánt vélemény tartalmának kötelező, előzetes közhatalmi ellenőrzéseként és a minősítés eredményeként a közlés megtiltásához való jogot értünk. A fogalmat ebben az értelemben használta az Alkotmánybíróság a 20/1997. (III. 19.) AB határozatban. A kialakult gyakorlat szerint a cenzúra fogalmával összefüggésben az Európai Emberi Jogi Bíróság szigorú vizsgálódási kötelessége is arra vonatkozik, hogy az előtte lévő konkrét ügyekben indokolható volt-e a közlés előzetes betiltása (vagyis indokolható volt-e a cenzúra).
Az elmúlt években nemzetiszínű szalag, vagy a síp viselés önmagában is egyfajta vélemény kifejezéseként (tiltakozásként) jelent meg nagyvárosaink közterületi rendezvényein. Úgy vélem, hogy a véleményüket nemzetiszínű szalag viselésével, vagy éppen síppal kifejezőkkel szemben éppen a véleménynyilvánítás ténye miatt foganatosított rendőri intézkedés hatását tekintve a közlés (előzetes) betiltásával esik egy megítélés alá, vagyis a cenzúrával azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.
Az egyes alapjogok korlátozhatóságával kapcsolatban az Alkotmánybíróság a legitim cél, a szükségesség, alkalmasság, és az arányosság négyes követelményét határozta meg. „Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan." (30/1992. (I. 26.) AB határozat, ABH 1992. 167., 171.)
A Biztosítási Törzsnek igazoltatására és kivezetésére vonatkozó utasítása nem felelt meg a véleményszabadság korlátaival szemben támasztott, az Alkotmánybíróság által részleteiben is kidolgozott követelményrendszernek, a Rendőrség szükségtelenül korlátozta, ezzel sértette a szabad véleménynyilvánításhoz való jog lényeges tartalmát.
Mindezekre tekintettel megállapítottam, hogy a BRFK Biztosítási Törzs azzal, hogy utasítást adott a nemzeti színű szalagot vagy sípot viselő személyek igazoltatására, a szabad véleménynyilvánításhoz való joggal összefüggő visszásságot okozott.
2. Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyek vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez. Alapvetően tehát az egyenlő bánásmód követelménye az egyik oldalon negatív kötelezettséget jelent: a kötelezettek nem sérthetik meg mások egyenlő emberi méltóságát. Jogosulti oldalon ugyanakkor ez azt eredményezi, hogy mindenkinek jogosultságként kikényszeríthető igénye van arra, hogy őt egyenlő méltóságú személyként kezeljék. Ezért vizsgálatom arra terjedt ki, hogy a nemzeti színű szalagot, vagy sípot viselőkkel szemben elrendelt intézkedés alkalmas volt-e arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggésben visszásságot okozzon. Ennek során előbb a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, majd pedig a közvetett diszkrimináció egyes elméleti és gyakorlati kérdéseit tekintettem át. Ki kell emelnem, hogy sem a közvetlen, sem pedig a közvetett diszkrimináció nem „célzatos" magatartás (tehát nem szükséges, hogy az intézkedést hozó szervet a megkülönböztetés szándéka vezesse), hanem elsősorban objektíve megítélhető ténykérdés.
Álláspontom szerint az állami rendezvényekre, illetve egyéb közterületi rendezvényekre igyekvő személyek alapvetően homogén csoportot képeznek.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 9. §-a szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. A közvetett hátrányos megkülönböztetés lényege, hogy a megkülönböztetés látszólag semleges feltételen alapul, mégis, egyes védett tulajdonságokkal -jelen esetben az „politikai, vagy más vélemény"-ként értékelhető szalag, vagy síp – rendelkező személyeket lényegesen nagyobb arányban érint. Ebben az esetben a követelmény megsértése alóli mentesüléshez az adott rendelkezésnek a védett tulajdonsággal rendelkező személyek tekintetében is ki kell állnia az ésszerűségi tesztet.
Vizsgálatom során az Alkotmánybíróság által is alkalmazott „önkényes megkülönböztetés tilalma" tesztjét – amely gyakorlatilag két elemből, az összehasonlíthatósági- és az indokolhatósági próbából áll – végeztem el. Az összehasonlíthatóság próba azt jelenti, hogy csak az azonos helyzetben lévők között merülhet fel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése. Alkotmányos visszásságot okozó diszkriminációról pedig csak akkor lehet szó, ha valakit, vagy valamilyen csoportot más, azonos helyzetben lévő jogalannyal vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül".
Az Alkotmány idézett rendelkezése – amint azt az Alkotmánybíróság 30/1997. (IV. 29.) AB határozatában is kifejtette – a jogegyenlőség követelményét rögzíti, ami azt jelenti, hogy az állam, mint közhatalom – mint jogalkotó és jogalkalmazó – a jogok és kötelezettségek megállapítása során köteles az azonos helyzetben levő jogalanyokat indokolatlan megkülönböztetés nélkül, egyenlőkként kezelni. A homogén csoport fogalmát az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlatában – szűken értelmezte. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az összehasonlíthatósági próba nem csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor azonos helyzetben lévő jogalanyok között tesznek különbséget, hanem ennek ellenkezőjére is, vagyis amikor lényegesen eltérő helyzetben lévők esetén e körülményt figyelmen kívül hagyják.
Az indokolhatósági próbát – mivel Budapest Rendőrfőkapitánya kifejezett kérésem ellenére sem tájékoztatott az intézkedés indokairól – a rendelkezésemre álló információk alapján nem lehetett megnyugtatóan elvégezni.
Nyomatékosan felhívom a figyelmet arra is, hogy a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 4. § (7) bekezdése – összhangban az Alkotmány 70/A. §-ával – kifejezetten tiltja, hogy a rendőr szolgálati feladatai ellátása során bárkit, bárminemű, így különösen nemi, faji vagy etnikai származás, vallás vagy világnézet, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján hátrányosan megkülönböztesse.
Az előzőekre tekintettel megállapítottam, hogy a Biztosítási Törzs intézkedése miatt kialakult, fentiekben ismertetett helyzet, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okozott.
III.
Az egyes, gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényekre való beléptetéssel, fokozott rendőrségi ellenőrzéssel kapcsolatban a következőkre hívom fel a figyelmet:
Az október 23-ai Jobbik, illetve HVIM rendezvényen – utóbbi esetében egyértelműen a szervezők határozott kérése ellenére – a rendezvény biztosítására kirendelt rendőrök a beléptető kapuknál, illetve azok közvetlen előterében, a rendezők helyett (esetenként azok mellett) beléptetést végeztek, jelentős számban igazoltattak, csomagokat és ruházatot vizsgáltak át. A Budapest Rendőrfőkapitánya tájékoztatása szerint minderre a Rtv., valamint a Szolgálati szabályzat alapján a Rendőrségnek lehetősége volt az említett intézkedések megtételére. A válaszban arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2008. október 23-ai nemzeti ünneppel kapcsolatos rendezvények biztosítása érdekében utasításában Budapest teljes területére fokozott ellenőrzést rendelt el.
Önmagában az a tény, hogy a Rendőrségnek a hatályos jogszabályok alapján valamilyen intézkedés megtételére jogi lehetősége (általános felhatalmazása) van, semmi esetre sem jelenti azt, hogy a megfelelő rendelkezés alapján elrendelt intézkedés alkotmányosságát (arányosságát), az alapjogok érvényesülése szempontjából ne lehetne és kellene megvizsgálni. A jogszabályi felhatalmazás megléte – mint a jogállami hatalomgyakorlás alapvető ismérve – tehát elengedhetetlenül szükséges, de nem elégséges feltétel az alkotmányosság szempontjából. Fokozottan igaz ez akkor, amikor a rendőrségi intézkedés egy szabadságjog gyakorlását érintheti.
A gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeken – tekintettel arra, hogy itt egy alapvető szabadságjog gyakorlásáról van szó – végzett rendőri biztosítási tevékenység alapjogi megítélése egészen más, mint egy állami rendezvény (például a Kossuth téri állami ünnepség) esetében.3 A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) több szakasza egyértelműen utal arra, hogy a rendezvény, a rendezvényen tartózkodók biztonságának megóvása és védelme, a gyülekezés békés jellegének fenntartása a rendező feladata és kötelezettsége, amiért személyes anyagi felelősséggel tartozik.4
Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a Gytv. külön kimondja azt, hogy a rendezvény rendjének biztosításáról a szervező gondoskodik, a Rendőrség pedig a rendezvény rendjének biztosításában a szervező kérésére közreműködik, a rendezvényt megzavaró személyek eltávolításáról intézkedik.5 A törvény alapján elsődlegesen a szervező kötelessége a rendezvény feloszlatása abban az esetben, ha a rendezvény résztvevőinek magatartása a rendezvény törvényességét veszélyezteti, s a rend másként nem állítható helyre.6
|
A Gytv. éppen az objektív alapjogvédelmi intézkedések esetleges alkalmazásának érdekében írja elő azt, hogy a Rendőrség képviselője a rendezvényen (minden esetben, amikor azt szükségesnek látja) jelen lehet, vagyis a szervezőnek nincs jogi lehetősége arra, hogy ad absurdum például a rendőrségi részvételt kizárja. A rendezvény szervezője – ha szükségesnek |
3 A személy és vagyonvédelmi vállalkozások, illetve a Rendőrség által az állami ünnepségeken, rendezvényeken való beléptetés egyes alapjogi kérdéseivel részletesen foglalkoztam az OBH 2058/2008. számú jelentésemben.
A Gytv. 13. § (1) bekezdése alapján a szervező a rendezvény résztevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a károkozóval együtt egyetemlegesen felelős.Gytv. 11. § (1) és (2) bekezdés. Gytv. 12. § (1) bekezdés.
látja – gondoskodik a rendezvényre való beléptetésről, és ehhez saját rendezőket vehet igénybe, ha pedig úgy látja, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amire nincs jogosultsága (pl. csomag átvizsgálása, közbiztonságra veszélyes eszközök elvétele, stb.), akkor ezt jelzi a helyszínen tartózkodó rendbiztosnak, illetve más rendőröknek.
A Rendőrség – mivel itt egy speciális, a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényről van szó – alapvetően csak a szervező, és a rendezők kérésére és beleegyezése alapján vehet részt közvetlenül a beléptetésben. A rendőrök (fokozott) jelenléte és intézkedései még közvetve sem irányulhatnak arra, hogy hatásukban a rendezvényen résztvevőket a részvételtől eltántorítsa, a konkrét veszélytől függetlenül őket előzetesen „megszűrje". Alapvetően téves ugyanis az a gyakran hangoztatott álláspont, hogy az a személy, aki a rendőrségi beléptetést – ezzel együtt az igazoltatást, csomagvizsgálatot – el kívánja kerülni, feltétlenül jogellenes cselekmény (szabálysértést, bűncselekményt) elkövetésére készül.7
A közrend és közbiztonság védelme, ennek keretében azon rendőri intézkedések, amelyek a rendezvény békés jellegének megőrzése szolgálják, egyértelműen legitim célúnak minősülnek. Hangsúlyozni kívánom itt azt, hogy a fent ismertetett, a gyülekezési jog érvényesülésével összefüggő követelmény korántsem nem zárja ki azt, hogy a Rendőrség a rendezvény közelében – a fokozott ellenőrzés keretében – a bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével gyanúsítható személyeket eljárás alá vonja, igazoltassa vagy más intézkedéssel éljen. A rendőrségi eljárás hatásában nem lehet olyan, hogy korlátozza a gyülekezés szabadságát, és a hozzá szorosan kapcsolódó véleményszabadsághoz való jogot. Ha a Rendőrségnek olyan információ vannak, hogy a rendezvényt bizonyos személyek, csoportok meg kívánják zavarni, vagy bűncselekmény elkövetése prognosztizálható, akkor ezt közli a szervezővel, aki ez alapján a tájékoztatás alapján dönthet arról, hogy megtartja-e egyáltalán a rendezvényét, a Rendőrség segítségét milyen mértékben kívánja igénybe venni, stb.
Végső soron, amennyiben a Rendőrség úgy látja, hogy a Gytv.-ben meghatározott feltételek8 fennállnak (fegyveresen vagy felfegyverkezve való megjelenés, bűncselekmény elkövetése vagy arra való felhívás) és a szervező a feloszlatásról nem hajlandó dönteni, akkor maga intézkedhet a jogellenes magatartást tanúsító személyek kiemeléséről, ha ez nem elegendő akkor pedig – az arányosság követelményét figyelembe véve – a rendezvény feloszlatásáról. A Rendőrség feloszlatásra vonatkozó döntésével szemben ugyanakkor a Gytv. alapján a rendezvény bármely résztvevője – a feloszlatástól számított tizenöt napon belül – pert indíthat a feloszlatás j ogellenességének megállapítására.
Az említett rendezvényeken (Jobbik, HVIM) a Rendőrség által a szervezők kifejezett előzetes tiltakozása ellenére alkalmazott „új beléptetési rend" objektíve alkalmas volt arra, hogy a rendezvényeken egyébként résztvenni kívánókat a részvételtől visszatartsa, szükségtelenül és aránytalanul korlátozta a békés gyülekezéshez való jogot. A Rendőrség emellett előzetesen és szükségtelenül elvonta a szervező beléptetés lebonyolítására vonatkozó jogait, megnehezítve a szervezéssel összefüggő kötelezettségei teljesítését. A Rendőrségnek a közrend és a közbiztonság védelme, a békés jelleg megőrzése érdekében más, a gyülekezési jog gyakorlásának lényeges tartalmát nem sértő, alkotmányos eszközt kellett volna alkalmaznia.
Megjegyzem ezen túl, hogy a helyszíni tapasztalatok a rendőri beléptetés szükségességét, hatékonyságát nem támasztották alá, sőt a Jobbik rendezvényén kifejezetten többletkockázatot okoztak azzal, hogy a rendezvény közvetlen közelében, a kordonkorlátok közelében mindenhol
Ezen rendőrségi intézkedések az eljárás alá vont személy magánszférához való jogát érintik (korlátozzák), így természetszerű, hogy – amennyiben nem muszáj – senki nem kívánja magát alávetni nekik. 8 Gytv. 14. § (1) bekezdés.
jelentős – a rendezvényt egyébként akadálytalanul megtekintő és hallgató – tömeg gyűjt össze.
Mindezekre tekintettel megállapítottam, hogy a BRFK azon eljárása, miszerint a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeken a rendezvényt biztosító rendőrök beléptetésben való fokozott részvételét, a beléptetéssel egybekötött igazoltatást, csomag- és ruházatvizsgálatot rendelt el, a békés gyülekezéshez való joggal összefüggő visszásságot okozott.
Ki kell emelni, hogy egyes olyan helyszíneken, amelyek a Rendőrséget jogszabály, nemzetközi szerződés, vagy viszonosság alapján terhelő objektumvédelmi (ideértve a diplomácia képviseletek épületeit), vagy személyvédelmi feladatával érintett területet közvetlenül érint, és az említett objektum-, illetve személyvédelmi feladat másként nem biztosítható, indokolt lehet a Rendőrség által felállított és alkalmazott EÁP-okon át történjen a beléptetés. Ilyen esetekben is maradéktalanul érvényesülnie kell a szükségesség és arányosság követelményeinek, ellenkező esetben ugyanis a Rendőrség eljárása a gyülekezéshez való joggal összefüggő visszásságot okozna.
A beléptetés során foganatosított igazoltatások vizsgálatára – mivel az az adatvédelmi biztos hatáskörébe tartozik – az Obtv. értelmében nincs jogi lehetőségem.
IV.
A Markó utcai tömeges igazoltatás megítélésével kapcsolatban a következőkre szeretném felhívni a figyelmet:
A feltartóztatott, jellemzően a HVIM rendezvényéről indult, és az MVSZ rendezvényére tartott tömeg magatartása nem esett a békés gyülekezéshez való jog által védett körbe, ugyanis az – a HVIM rendezvényen elhangzott felhívás szerint – sem az egyik rendezvény kezdetének (gyülekezésnek), sem pedig a másik rendezvény végének (elvonulás) nem volt tekinthető. A rendezvény kommunikációs jellege sem volt megragadható.
Azt is megvizsgáltam, hogy a tömeg átvonulása nem tekinthető-e be nem jelentett rendezvények valamely típusába sorolhatónak. Amint azt az OBH 3628/2008. sz. jelentésemben is kifejtettem:
a) A Spontán gyűlés olyan nem szervezett, ennek megfelelően sem szervezőkkel,
sem belső struktúrával nem rendelkező rendezvény, amelyet – szervező hiányában – nem
jelentenek be, jellemzően egy sokakat érintő, hirtelen bekövetkezett esemény (pl.:
terrorcselekmény, tömegszerencsétlenség, váratlan, vagy a nagyközönség előtt nem ismert
politikai esemény) hatására kisebb-nagyobb tömeg jön össze („verődik össze") közterületen. Ki
kell emelni, hogy az említett eseményhez időben, esetenként pedig térben is mindenképp
szorosan kapcsolódik a gyülekezési jog gyakorlása. Utalni szeretnék arra is, hogy az Emberi
Jogok Európai Bírósága is megállapította, hogy speciális körülmények fennállása esetén, amikor
egy politikai eseményre való, demonstráció formájában történő azonnali reagálás igazolható,
békés tüntetés feloszlatása kizárólag a szükséges előzetes bejelentés elmulasztása miatt – ha a
résztvevők egyébként jogszerűtlen magatartást nem tanúsítanak – aránytalanul korlátozza a békés
gyülekezéshez való jogot. Az OBH 2452/2008. sz. jelentésemben is felhívtam a figyelmet „a
résztvevők szórólapon, elektronikus úton, vagy más nyilvános felhívás útján történő toborzása
éppúgy kizárttá teszi a spontán gyűlést, mint a napirend, az előre elkészített transzparensek, vagy
éppen a bekövetkezett eseménytől időben távol történő megtartása. " Figyelemmel arra, hogy a
HVIM rendezvényén elhangzott felhívásra indult el együtt a tömeg a belváros irányába,
fogalmilag kizárt annak spontán jellege.
b) Gyors reagálású gyülekezésről (Eilverssamlung) akkor lehet szó, ha egy szervezett rendezvény határidőben történő bejelentésére – a szervezőkön kívülálló okból – már nincs mód, azonban a gyülekezés jog lényeges tartalmának korlátozásához vezethetne, ha a rendezvényt nem lehetne megtartani.9 Különbsége a spontán gyűlésektől abban ragadható meg, hogy bejelentése – elkésetten bár – megtörténik, szervezett, így szervezője, és belső szervezete is van. A Gytv. ugyancsak nem ismeri ezt a rendezvénytípust. Éppen azért mert a bejelentésre (és a rendezvényre) sürgősen kerül sor, a bejelentésre különös szabályok is megalkothatóak lennének. Természetesen ez esetben is szükséges valamiféle indok, amely alapján megállapítható, hogy a késlekedés a gyülekezési jog aránytalan sérelmével járna. A jelen esetben azonban nem volt ilyen indok, így a rendezvényt gyors reagálású gyülekezésnek sem lehet tekinteni.
Mindezek alapján úgy vélem, hogy az egyik szónokot felhívására követők nem a békés gyülekezéshez való jogukkal éltek, hanem a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogukat gyakorolták, amely pedig nem részesül a kommunikációs jogokhoz hasonló szintű védelemben.
Az Rtv. 30. §-a szerint a Rendőrség a bűncselekmény elkövetőjének elfogása és előállítása, vagy a közbiztonságot veszélyeztető cselekmény vagy esemény megelőzése, megakadályozása érdekében a rendőri szerv vezetője által meghatározott nyilvános helyen vagy a közterület kijelölt részén az oda belépőket vagy az ott tartózkodókat igazoltathatja. A Rendőrség e cél elérése érdekében épületet, építményt, helyszínt, csomagot és járművet átvizsgálhat.
A Rendőrség a rendezvény, az esemény, továbbá a közlekedés biztonságát, a közterület rendjét veszélyeztető jogellenes cselekmény megelőzése, megakadályozása érdekében a rendőri szerv vezetője által meghatározott területre belépők és az ott tartózkodók ruházatát és járművét átvizsgálhatja, illetőleg az üzemeltető által előírt feltételek megtartását ellenőrizheti, a közbiztonságra veszélyt jelentő anyagokat, eszközöket lefoglalhatja, illetőleg azoknak a rendezvény, esemény helyszínére való bevitelét megtilthatja.
Figyelemmel arra, hogy – mint azt a fentiekben kifejtettem -jelen esetben nem a Gytv. hatálya alá tartozó rendezvényről volt szó, a szabad elvonulás kérdése sem vetődhetett fel.
Mindezekre tekintettel e tekintetben alapvető joggal összefüggő visszásságra utaló körülményt nem tártam fel.
V.
1. Az intézkedő rendőrök azonosíthatóságával kapcsolatban az OBH 2058/2008. sz. és OBH 5266/2008. sz. jelentéseimben írtakhoz hasonlóan utalnom kell arra, hogy az Alkotmánybíróság 54/2000. (XII. 18.) AB határozatában rámutatott, hogy intézkedésük alkalmával a hatóság tagjai nyilvánosan, az állam képviselőiké