Révay András: A ház oszlopai

Köszöntésre hívták a Magyar Állami Operaház mindazon tagjait, akik ebben az évben ünnepelték működésüknek valamely kerek évfordulóját. Az impozáns névsorban hazai kulturális életünk számos kiválóságával találkozhatunk.

Köszöntésre hívták a Magyar Állami Operaház mindazon tagjait, akik ebben az évben ünnepelték működésüknek valamely kerek évfordulóját. Az impozáns névsorban hazai kulturális életünk számos kiválóságával találkozhatunk.

 Kovalik Balázs a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója azokat köszöntötte, akikhez őt személyes munkakapcsolat is fűzte. Csavlek Etelkával nemrég „A csavar fordul egyet" c. darabban dolgozott együtt. Őróla elmondható, teljesen mindegy, hogy egy művész hány évet tud maga mögött. Ha kellő nyitottsággal közeledik a műhöz, nagyszerű előadás jöhet létre. Tóth János, aki most szintén 25 éves tagságát ünnepli, egy kortárs magyar darabban vállalta a főszerepet. Döme István főügyelő 30 éves tagsága jogán vehette át a díszoklevelet.

 Kovács János első karmester a magánénekesek és a zenekari tagok köszöntésére vállalkozott. Bevezetőjében elmondta, egy intézmény sem nélkülözheti a hűséges emberek kitartó munkáját, függetlenül attól, hogy ki, milyen beosztásban, milyen feladatot lát el. Ők a ház oszlopai, minden tevékenység rájuk épül. Laczó András a legjobban fuvolázó Tamino, aki a Varázsfuvola előadásaiban alakított emlékezeteset, csakúgy, mint az Orlando lovag vagy a Borisz Godunov bemutatásakor. Jász Klári már a 30. évfordulót ünnepli. Az egyik legszebb mezzo- és althang birtokosa. Erről akár a Walkürben, akár a Hovanscsina csodálatos Márfájaként mindig meggyőzte a közönséget. Rohonyi Anikó 35 évet töltött, kizárólag „heroina" szerepkörben. Verditől Wágnerig, mindent eljátszott. Hangját a mai napig megőrizte, nem érződik rajta az idő. Horváth Bálint, Kalmár Magda, Kosza Katalin köszöntésére később kerül sor.

A 45 éves tagságért járó díszoklevelet elsőként Gábor Artemisz vette át. Szigeti László mindig is szép hangjáról, munkabírásáról volt híres. Cavaradossi alakításai különösen emlékezetessé váltak. Szirtes György gazdasági igazgató már a kezdeteknek is legendás személyisége volt. A háttérben meghúzódva tartotta állandóan egyensúlyban a Ház tevékenységét. Egy egész korszak utánozhatatlan egyénisége- mind a mai napig. Fehér Pál főtitkár 50 éve tagja a Magyar Állami Operaháznak. Volt figyelme és szakértelme – a Zeneakadémia zongora szakán végzett – lényeglátó módon befolyásolni a művészi munkát is. Turpinszky Béla 26 évesen, baritonként kezdte, csak később váltott tenorra. Wágner operákat, Siegfriedet, Lohengrint énekelt sokáig. Az énekesek sora Vámos Ágnessel zárult, az 50 éves tagságért járó oklevelet vehette át. Lukács Ervin és Palcsó Sándor köszöntését ugyancsak később rendezik.

A zenekari művészek közül eleinte mindenki szólistaként indult és hogy ennyi időn keresztül kitartottak a zenekarban az már önmagáért beszél. Mészáros László kürtművész zenész famíliából jött és maga is zenész famíliát nevel. Wrchovszky Miklós ritka hangszer, a tuba birtokosa, harminc éve tagja a zenekarnak. Vörös Tihamér az Erkel Színház zenekarának szólambeosztója volt. Gomba József oboaművész, Szuromi Antal kürtművész szólamaiknak kiválóságai. Haraszti Pál harsonaművész (30) igazi zenészcsalád középpontja. Felesége és négy gyermeke is muzsikál. Endrődi Sándor kürtművész koncentrálóképességéről híres. Kamarazenekaroknak is rendszeres tagja. A sort itt két 35 éves tagságú művész, Hommer Lajos (tuba) és Bede Péter (brácsa) kitüntetése zárta.

 A táncosok díszoklevelüket Keveházi Gábor balett igazgató kezéből vehették át. Sárközi Gyula 25 éves tagságát ünnepelte. Két nagy szerepe a Machbet és a Judás volt, még ma is iskolát, együttest alapít, a szegényeket támogatja. Tóth Richárd napjainkig is színes egyénisége az együttesnek. Hevesi Imre már 35 éve operaházi tag. Pongor Ildikó Kossuth-díjas művész Keveházi Gábornak is több száz előadásban volt partnere. A negyvenéves tagságát ünneplő Balikó Istvántól származik a mondás: „Az gyakoroljon, akinek nem megy!" Sterbinszky László (45) a mai napig mestere az együttesnek. Gál Jenő, Perlusz Sándor, Zilahi Győző, az „ötvenesek", akiktől emberileg és szakmailag mindenki sokat tanulhatott.

 A szólisták, a zenekar mellett az énekkar inkább, mint tömeg jelentkezik – mondta Szabó Sipos Máté karigazgató. Pedig ők is nagyszerű művészek, akik nélkül nem működik a színpad. Huszonötéves tagságáért Mátrai Edit Kata, Pascsik Mónika, Préda Ibolya szólamvezető kapta meg díszoklevelét. A „harmincévesek" többsége már nincs jelen az Operaház mindennapjaiban. Czifra Judit is szólamvezető volt és rengeteg szólófeladatot is ellátott. Somogyvári Zsuzsáról azt jegyezték meg, hogy „nemcsak hangban, hanem fejben is nagy". Sztankó Magda dús alt hangja mindmáig nagyon hiányzik. Szilágyi Gábor ének- és fotóművész is egyben. Kárpáti Attila ugyancsak sok szólószerepet énekelt. Kiss Katalin (35) tehetségére gyakran a szólisták is féltékenyek voltak.

 Egy-egy közösséget nagymértékben minősít, mennyire ismeri a múltját és hogyan tervezi jövőjét – mondta az ünnepség végén Vass Lajos főigazgató. Belülről jövő melegséggel rendeztük meg ezt a köszöntést – folytatta – bár tudjuk jól, a művészek nem ezért végzik nagy odaadással munkájukat. Ám amikor végül megköszönik nekik az áldozatkész éveket, arra mindenki odafigyel. A szívünket, a szeretetünket adjuk a gyűrűk és az oklevelek mellé, de igazán akkor becsüljük meg a kitüntetetteket, ha itt messze földön híres előadások születnek. A jelen társulata akkor lesz méltó az elődökhöz.