Révay András: A Kétközpontú Város

Volt idő amikor két – egymástól fallal elkülönített részből – állt, bár Németváros és Magyarváros ellenfél sohasem volt. Ma inkább úgy mondhatnánk: egyik része egyházi, másik része világi kötődésű. Falak már sehol sincsenek.

A németeket a tatárjárás után, IV. Béla telepítette Vácra. Ők hozták létre Németvárost, amit Magyarvárossal híd kötött össze. Azután a török lett itt az úr, a városban hét-nyolc mecset is állt. A II. Világháborúban kiirtott népes zsidó kolóniára ma már csak a zsinagóga emlékeztet, helyreállítása most folyik. A Dunánál, a folyóhoz lefutó dombok lábánál, átkelésre is mód nyílik, nem véletlen tehát, ha ezen a helyen élénk kereskedelem alakult ki. Mai jelképe a Vörösház, a kiskereskedők háza. Eredetileg püspökségi raktárnak építették olasz mesterek. A kirándulóknak gyakran ez az első pihenőjük, mert érdekes színfoltja, az Oázis Cukrászda, tizenhatféle fagylaltjával – különösen nyáron – a helyieknek is egyik kedvence. Az épületben sportmúzeum is működik, a város ugyanis sok neves, kiemelkedő sportolóval büszkélkedhet.

Vác fejlődése elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy itt volt a Szent István király által alapított 10 püspökség egyike. Az első ismert székesegyházat a Duna partján, a várban, a mostani Barátok kolostora helyén Géza király építtette. A török hódoltság idején a szép váci székesegyház többször mecset lett, majd újra templom. Ahogy a püspökök váltották egymást, a székesegyház is többször változott. Mai helyét és alakját annak köszönheti, hogy Gróf Esterházy után Migazzi Kristóf lett a váci püspök. Áttanulmányozva elődei terveit, azokat túlságosan nagyméretűnek és kivitelezhetetlennek találta. így a Párizsban tanult, olasz építészt Canavale Isidore-t kérte fel, hogy a már lerakott alapokra tervezzen egy, az eredetinél jóval kevesebb költséget kívánó székesegyházat. Canavale a korabeli francia forradalmi építészetnek megfelelően megálmodta a ma is álló épületet. Zömében a klasszicizmus jegyei figyelhetők meg rajta, de a főhomlokzati oszlopcsoport, az ezek fölött lévő szobrok és a lanterna még a barokk szellemiségét tükrözik.

A szentély berendezése, a padok, a kanonoki stallumok különböző időpontokban készültek. A csegelyes kupola négy sarka alatt váci püspökök arcképét látjuk vörös márványból készült latin felirattal ellátott táblán. A jobb oldali első gróf Migazzi Kristófot mutatja, mely értékes római alkotás. A csegelyekhez felvezető féloszlopok között az epitáfiumok (püspökök márvány emléktáblája) felett zárt imafülkét, szószéket, valamint a karorgonát átellenben álsíp díszítést találunk. A főoltár-kép Maulbertsch, bécsi festő alkotása, Szűz Mária látogatását ábrázolja Erzsébetnél.

A főoltár felett az apszisban Kontuly Béla freskója a székesegyház és a püspökség alapítását mutatja be. Jobb oldalon Szent István kiemelkedő alakja, amint elrendeli a püspökség alapítását, a székesegyház építését. Körötte a magyar szentek láthatók. Lábánál az első, eredetileg tervezett templom makettje áll. A templomhoz érdekes történet kapcsolódik. A II. Világháború végén az oroszok sem a templomban, sem a közelében álló püspöki palotában nem tettek kárt. A visszavonuló németek viszont tüzérséggel lőtték a város. A templomot két akna is eltalálta, de nem robbantak fel. Az egyiket a 70-es években, tetőfedés során meg is találták.

dr. Beer Miklós váci megyéspüspök) A székesegyházzal szemben, a tér másik oldalán áll az 1771-ben épült püspöki palota, 2003 óta dr. Beer Miklós váci megyéspüspök otthona, munkahelye. Öt évvel ezelőtt egyházi személyeken kívül más ide nem jöhetett be. Azóta sok minden megváltozott. Minden hónapban Palotakoncertet rendeznek, melyre bárki jegyet válthat. A háború alatt sem az épület, sem a berendezés nem sérült. A látogató – a főkapun belül – az eredeti fakockás burkolatra lépve juthat el az épület belsejébe.

A palota óragyűjteménye – az egyik korábbi püspök hagyatéka – külön látványosság. Ez is átvészelte a rossz időket, pedig sok nem kívánt „vendég" is járt arrafelé. Az épület alatt húzódó óriási pincerendszert az ötvenes években az ÁVO lehallgatóközpontnak, később a rendőrség lőtérnek használta. Ma a város idegenforgalmi programjában szerepel az összes egyházi épület, valamennyi látogatható. A Püspökség saját újságot is kiad. A „képmás" nem egyházi lap, hanem következetes, humán értékrendet képviselő családi magazin.

A négy évvel ezelőtt még romokban heverő Főtér (Március 15. tér) csodásan megszépült, csak a Szent Mihály Templom maradványainak feltárása vitatható kissé. Üveggel borított altemplomában felülről is rálátunk egy csontvázra. A belváros felöl nézve a tér a szimbolikusan felújított „Bécsi kapu"-val kezdődik, két oldalán kastélyszerű épületek sorakoznak. Közepén Szent János apostol, a barátság védőszentje áll, azonosságát attribútuma a sas jelzi. A tér kitáguló részét a XVIII. században épült Fehérek temploma zárja le. Az összhatás oly tökéletes, hogy elnyerte a Közép-Európa legszebb kisvárosi tere címet.

A tér kialakításáért sokat tett Philipp Frigyes, a város főépítésze. Nevezetes ember. Ő az, aki az országban – közhivatalnokként – leghosszabb ideje, húsz éve látja el ezt a feladatot. Akár nyelvújítónak is nevezhetnénk, mert az ellentétek vagylagossága helyett inkább a kapcsolatok „éslegessége" jellemző gondolkodására. Szüksége is van rá, mert számos kérdésben kell megtalálnia az egyensúlyt jelentő megoldást. A város szerkezeti felépítése Magyarországon egyedülálló: gyöngysorba fűzött terekből áll. Igen sok a különleges építmény. A „Kőszentes" híd az ország egyetlen barokk hídja. Fontos jelkép a Mária Terézia látogatására 1764-ben épült diadalív, a ház is áll még, ahol a királynő lakott. A székesegyház pedig a késő-barokk, kora-klasszicizmus egyetlen közép-európai példája. Ilyen környezetben kell a város fejlesztését harmonikusan megoldani.

Olykor persze a szerencse is segít. Vácon 1699-ben jelentek meg a Domokos-rendi szerzetesek – ruhájuk szerint a fehér barátok. Kezdettől fogva a templomukba temetkeztek, de ezt 1731-től már a német polgárok is tehették – egészen 1808-ig. Később minderről megfeledkeztek. Csak 1994-ben a felújítás során, véletlenül fedezték fel a befalazott kriptát. Amikor felnyitották, kiderült, hogy a katakomba szerű helyiségek 262 koporsót rejtenek, melyek gazdag festése épen maradt. Bennük – a sajátos mikroklíma következtében – igen jó állapotú múmiákat találtak. A Közép-Európában egyedülálló leletegyüttesből készült kiállítás, a Memento Mori, a téren a 19. sz. ház pincéjében látható.

A Március 15. téren egy másik, sokkal barátságosabb pince is várja a látogatót. A Váci Curia műemlék jellegű épület, a középkorban káptalanházként működött. Az eredeti épület a maradványai még láthatók a pincében, valamint a folyosón. A folyosón lévő zárókövön a dátum: 1520. Jelenleg a házról csak annyit tudunk, hogy 1770-ben már Curia szállóként működött. Az utolsó átalakítása a XIX. század végén történt. A Polgármesteri Hivatal most tizenöt évre átadta az üzemeltetés jogát a Bet' 94 Kft-nek azzal a megkötéssel, hogy a pincében egy bormúzeumot, a földszinten egy kortárs galériát is működtetni kell.

A múzeumban jól elférnek egymás mellett az elmúlt évtizedeket jelképező zászlók, a körülöttük látható borgyűjtemény magántulajdon. A múzeum fogadó helyiségében esténként borozó működik, ahol a borkóstoláson kívül étkezésre is lehetőség van. Az épületben egy borbolt is található, a megkedvelt borokat itt megvásárolhatják a vendégek. Jelenleg 2045 palack található a vitrinekben, ebből kb. 750 palack a tokaji. A borgyűjtemény-tár belső kialakítása saját tervezésű és kivitelezésű. A rendelkezésre álló terület megnövelése céljából a palackok kb. harmadát lógatják.

A kiállítás filozófiája sajátos. A magyar borkultúra egy piciny szeletét szeretnék a pincében bemutatni, „A magyar borkultúra boros palackokban" jelszóval. Egy palack bor jellemző a borászra, de sok-sok palack már egy adott korszakra vonatkozóan is szolgál információval. A tulajdonos: Víg Gyula, ezt igyekszik felderíteni. Hazánknak van egy olyan bora – mondja – amely idősebb sok nemzettől, több mint 400 éve készítjük és honfitársaink alig tudnak róla valamit. Itt sok száz palack tokaji aszú és szamorodni látható. A legrégebbi közöttük egy 1880-as évjáratú Tokaji Eszencia. Ez a gyűjtemény egy pletykafészek. Nagyon sok dolgot megtudunk a palackoktól azok történelméről. Részben erre a célra szolgának a vitrinekben látható sárga színű lapocskák és a „Tudja-e?" címkék.

Az április 4-én megnyílt kiállítás tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyűjtemény megtekintéséhez, a borok körül látható tájékoztató szövegek elolvasásához kb. 2-2,5 óra szükséges. A belépőjegy mellé vásárolható 5 illetve 8 fajta borból álló kóstolósor. Borkóstolót nagyon sok helyen tartanak, ám itt ezt megtetézi egy érdekes ötlet. Az igen drága tokaji borokról mindenki hallott már, de csak nagyon kevesen kóstolhatták. Kitaláltak hát egy üvegkristály kanalat aminek a kiszélesedő részébe töltik a bort és a „nyelét" kell a szájba venni. Kis csatorna vezeti végig az italt, cseppenként lehet kóstolgatni, egy palackból annyi embernek jut, hogy az már megfizethető. A vendég tehát igen jó emlékekkel távozhat Vácról.