Révay András: A Minőség Fokmérője

Lezajlott a XIX. Díjkiosztó Gála, amely idén először már a Best of Budapest & Hungary nevet viselte. A rendezvényre az Intercontinental Budapest Hotel báltermében került sor.

Az est kezdetén a gyülekező vendégeket, a diplomácia, a gasztronómia, a szállodai vendéglátás és a színvonalas szolgáltatások nagyköveteit a szenegáli muzsikusok koncertje köszöntötte. A zenekar a Shiraz Csoport tagja, a felsőtárkányi, de nyugat-afrikai hangulatú Bambara Hotel jóvoltából érkezett, ízelítőt adva abból, hogy ilyen muzsikával minden hétvégén találkozhatnak a szálloda vendégei. Időbe telt, amíg a mintegy hatszáz meghívott elfoglalta a helyét, annál is inkább, mert az előcsarnokban már az első percektől kezdve igen csak helyben marasztaló italokat kínáltak.

A Zwack család nevével fémjelzett patinás cég is ezt az alkalmat találta a leginkább megfelelőnek, hogy legújabb termékét bemutassa az elnézőnek cseppet sem nevezhető szakmai közönség előtt. Az aszalt szilvával készült Unicum különleges újdonság, valódi fordulópontot jelet a cég életében. Két valódi hungarikumot házasítottak össze, az Unicumot és egy őshonos magyar gyümölcsöt, a szilvát. Az Unicumot aszaltszilva-ágyon pihentették és utána hat hónapig tölgyfahordóban érlelték. Amint arról a bemutató közönsége meggyőződhetett, a két alap-íz tökéletes harmóniába került egymással. Ezt az italt valószínűleg azok is kedvelni fogják, akik az eredeti Unicumtól idegenkedtek.

A gálaest hivatalos részének kezdetén a Budapest Week Publishing kiadó tulajdonosa, Freed Péter és a kiadó igazgatója, Kerényi Péter üdvözölte a megjelenteket. Elmondták: immár tizenkilenc éve azt tartják feladatuknak, hogy ráirányítsák a figyelmet a gasztronómia- és szállodaipar, a szolgáltatások, minőségi szereplőire. Olyan megbízható iránytűvé szeretnének válni, amely segíti a vendégek tájékozódását a főváros és az ország vendéglátásában. Ennek érdekében ötvenhat kategóriában adnak ki évről – évre díjakat és szempontrendszerüket folyamatosan az élet diktálta változásokhoz igazítják. Az idén például két új kategóriát is bevezettek. Az „Ikonikus vendéglátóhely" csoportjába azok az éttermek, cukrászdák kerültek, amelyeket a nemzetközi útikönyvek szinte kötelező látnivalóként szerepeltetnek. Első alkalommal választották meg az éttermek szavazatai alapján az év gasztro-borászát, aki nem csak az általa készített nedűvel, de a vendéglátóhelyek munkatársai iránti odafigyelésével, szakmai támogatásával, a sommelier-k tréningjével, borvacsorák szervezésével is elnyerte a gasztronómia szakembereinek szimpátiáját.

Dr. Szeneczey Balázs, Budapest főpolgármesterének kabinetfőnöke szerint az itt megjelent szakmák képviselői döntik el valójában, hogy Budapest milyen képet sugároz magáról a nagyvilágba. Varázspálcánk nincs, másként kell tehát elérni, hogy fővárosunk versenyképessége fejlődjön. Meggyőződésem – mondta – hogy a verseny díjazottjai azért kaphatták ezt a kitüntetést, mert szeretik azt, amit csinálnak és szeretik ezt a várost is, pontosan tudják, hogy munkájuk nemcsak nekik hoz egyéni hasznot, hanem rendkívül hasznos mindannyiunknak, akik itt együtt élünk.

A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége alelnöke, a tavalyi Best of Budapest életműdíjasa, Niklai Ákos megerősítette, a turisztikai szakmában rendkívül fontos az a minőség, amit az itt megjelentek képviselnek. Budapest és Magyarország nagyon sokat nyújt a hozzánk érkező vendégeknek, ugyanakkor mindenki előtt nyilvánvaló, hogy rendkívül erős nemzetközi mezőnyben kell helytállni, ha el akarjuk nyerni a külföldi turisták elégedettségét. Mindemellett talán még fontosabb, hogy itthon, mi magunk jól érezzük magunkat, kifogástalanok legyenek azok a szolgáltatások melyekért – bárhol az országban – pénzt adunk. A díjazottak ebben mutatnak példát.

Volt néhány díj, melyek nyertesének kihirdetésekor megnőtt a figyelem a teremben. Az év gasztro-borászát Bolyki János személyében találták meg a bírálók. Őt egy történet jellemzi a legjobban: Bolyki Jánosnak 2005-ben támadt a gondolata, hogy fogyatékkal élő gyerekeket hív meg szüretelni. Ebből jött egy bor, címkéjén a „Nem hall, nem lát, nem beszél" – ugyanis ezek a gyerekek láttak is, hallottak is, beszéltek is, csakhogy egyszerre mindháromra nem mindegyik volt képes! Az életműdíjat – sajnos már posztumusz – Cecei Horváth Tibor, a Kéhli vendéglő feltámasztója és irányítója kapta. Az év éttermi szakembere a klasszikus kategóriában Fausto di Vora, a Faustos étterem tulajdonosa, aki a díj történetében második alkalommal nyerte el ezt a címet, modern kategóriában pedig Leora & David Seboek, a Baraka étterem tulajdonosai lettek. A legjobb ikonikus étterem elnevezést a Kádár étterem, a Gundel és a Gerbeaud Cukrászda mondhatja magáénak.

A díjak átvétele után kezdődött a „Város ízei" elnevezésű program, amely számára mintegy 20 kiváló étterem készítette a vacsorát, valamint a legjobb magyar és külföldi borokat, pezsgőket, pálinka- és whiskyfajtákat, kóstolhatták meg a vendégek. Itt az Intercontinental külön is elismerést érdemel, hiszen nem valószínű, hogy túl sok olyan szálloda lenne, amelyik beenged a konyhájába idegen éttermeket. Az egyik előételt a Kézműves Magyar Ízek Kft. szolgáltatta, a tál különlegessége a vízibivaly szalámi volt. A húst a Kiskunsági Nemzeti Park területén tartott állatokból nyerték. Mellé körtepálinkában érlelt, füstölt, kakukkfűvel ízesített libamájat kínáltak.

Nem maradtak éhesen a különleges keleti ízek kedvelői sem, japán és kínai fogások között válogathattak. De aki megszokottabbra vágyott, annak sem kellett sokat keresgélni. Holland és francia sajt, spanyol sonka várakozott egyazon asztalon. A kétféle, áfonyával és ananásszal ízesített tehéntejből készült, lágy desszert sajtot főleg azoknak ajánlották, akik most ismerkednek a sajtkultúrával és az erőteljes ízeket még nem kedvelik. Mellettük ott állt az Old Amsterdam, a keményebb, két évig érlelt sajt. A széles választék segítségével szeretnék arra ráirányítani a figyelmet, hogy szinte mindegy, mit választ a vevő, egy a fontos: igazi minőséget válasszon!

Míg az étkezéstől lassan eltelt urak az italos pultok tájékán csoportosultak, a hölgyek a szépségápolás legújabb rejtelmeivel ismerkedtek. A számukra összeállított parfüm-kollekció minden darabja különleges volt. A „miche" parfümöknél az elnevezés azt takarja, hogy a parfümőrök az alkotások készítésekor nincsenek szabályokhoz kötve. Nincsenek vásárlói fókuszcsoportok, nincsenek elvárások, bármit készíthetnek a rendelkezésükre álló alapanyagokból. Korlátok nélkül kiélhetik a fantáziájukat. A forgalmazónál közel négyszáz, francia, spanyol, angol, olasz illat közül lehet választani. Ezeket a parfümöket nem „papírra" tervezték, hanem a bőrünkre, így hatásuk mindenkinél más egy kicsit.

A nézelődés, kortyolgatás persze csak addig tartott, amíg meg nem szólalt a zene. A vacsora alatt a hangulatos aláfestést Gyarmati István csodálatos zongorajátéka képezte, ám olyan háromnegyed tizenegy tájban Arató András uralkodása kezdődött meg a bálteremben. A vetítővásznon megjelentek az Arató Disco képei, jöttek egymás után a Boney M, az ABBA és az összes többi világhírű énekes feledhetetlen slágerei. Éjfélkor az elmaradhatatlan tombolahúzás következett, bevételéből a beteg gyerekeket segítő Csodalámpa Alapítvány működését támogatták a rendezők. Az éjféli büféhez újabb, más ételeket vonultattak fel a vendéglátók, hogy azután legyen energia tovább táncolni – egészen hajnali háromig!