Révay András: A Minőség ösztönzi A Borászt

A tizenkettedik Újbor és Sajtfesztivál a Bánk Bán Bordalával nyílt meg Budapesten a Vajdahunyad Várban, a Mezőgazdasági Múzeumban. A jó hangulat nem csak ennek volt köszönhető. A borászok bizakodóak, a 2015-ös év jó évjáratnak ígérkezik. Az pedig köztudott, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Ahol sűrűbben nyílik a palack, ott több fogy a sajtokból is.

A rendezők már egy éve arra készültek, hogy ezen a napon milyen meglepetésekkel szolgálhatnak majd a látogatóknak – mondta el a fesztivál megnyitásakor Ferenc Vilmos főrendező. Kiváló borokat és sajtokat sikerült felvonultatni – még Erdélyből is érkeztek sajtkészítők – az idei versenyre pedig száznál is több termelő kétszázötven bort nevezett be. A mezőny nagyon érdekes volt. Először is azért, mert az eddigiektől eltérően nem „TOP – 10" volt. A pontazonosság miatt 13 bort díjaztak ilyen magas fokon, ezek sorába pedig 9 rosé, két fehérbor és mindössze két vörösbor jutott be. Ám ami még ennél is fontosabb „A Három Tenor" először szerepelt Budapesten, itt a Vajdahunyad Várban!

Az állítás igaz volt! A nemrég befejeződött országos STARFACTORY tehetségkutató két felfedezettjével, Ágoston Mátéval és Ruff Rolanddal, valamint a fiatal színész, Szente Árpád részvételével megalakult az IN VINO együttes. A Pannon Várszínház keretein belül működő csoport az operaszínpadokon klasszikussá vált „nagy elődök", valamint a nem kevésbé világhírű – négytagú – Il Divo és a 2015-ös San Remo-i Dalfesztivált megnyerő Il Volo zenei stílusát követi. Saját bevallásuk szerint a formáció ihletője az „O Sole Mio" és előadásuk – erre valóban nincs jobb szó – ihletett volt. Akik csak hallgatják a dalaikat, nehezen mondják meg, hogy nem az eredeti három világsztárt hallják – fiatalon.

Hálátlan feladat ilyen tehetségek után megszólalni – állapította meg dr. Estók János, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója és ezt csak az enyhíti, hogy ők várhatóan jövőre is el fognak jönni, megnyitni a 13. Újbor és Sajtfesztivált. Ez a múzeum immár 119 esztendeje szolgálja a magyar mezőgazdaságot és a szorosan idetartozó gasztronómiával, borászattal mindig is szívesen foglalkozott. Bizonyíték is van erre, fényképek igazolják, hogy például Mathias János, a világ legkiválóbb szőlőnemesítője már a múlt században itt mutatta be azokat a legújabb szőlőfajtáit, melyek később széles körben el is terjedtek és termelik őket a mai napig. A múlt héten pedig itt zajlott az újborok bírálata, melynek eredményéről ezen a fesztiválon mindenki képet kaphat. A zsűri elnöke, Kállay Miklós professzor azt állapította meg ugyanekkor, hogy érdemes lesz odafigyelni a 2015-ös évre, mert nagy évjáratnak tűnik!

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szóvivője, Süle Katalin azt emelte ki, hogy ez a rendezvény segíti az élelmiszeripari termelők piacra jutását. A bor és a sajt között sok a közös vonás, hiszen mindkét csoportban a legnagyszerűbbeket hosszas érleléssel, gondos kezeléssel lehet csak előállítani. A fogyasztók ezt pontosan tudják és hálásak is ezért. Az ország számára is fontos ez a fesztivál, mert az évek alatt nemzetközi rendezvénnyé nőtte ki magát. Érdemes körülnézni a közönség között és azonnal felfedezzük, mennyi külföldi turista van jelen, kóstolgat, ízlelgeti a borokat, sajtokat és el is viszi magával ezek jó hírét! Hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy ezek a termelők ne csak saját szűkebb vidékükön, hanem a határainkon túl is megismertethessék termékeiket.

A Bárdos és Fia Pincészet rendszeres résztvevője a fesztiválnak, A jelenlétet fontosnak tartják, mert a rendezvény különös jelentősége – szerintük – abban áll, hogy az évjáratnak mindig ez az első versenye. Az itt szerzett érem címkéje már korán rákerül a palackra és gyorsan ráirányítja a vásárlók figyelmét. Serkenti a termelőt is. A minőség ösztönzi a borászt, hajtja az egyre jobb és jobb felé! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy idén két boruk is bekerült a legjobb tizenhárom közé, igen előkelő helyre. A második lett a Cabernet Sauvignon – Cabernet Franc rosé, a Sauvignon Blanc pedig a hatodik helyen áll a „TOP" kategóriában. Ezen kívül még két arany és három ezüstérem is őket gazdagította. A siker a gondos munkának, de részben az évjáratnak is köszönhető. Nagyon pontosan meg kellett választani a szüret időpontját.

A szigetcsépi Gál Szőlőbirtok a roséival már évekkel korábban nevet szerzett magának. Most sem kellett szégyenkezniük. Kékfrankos roséjuk a TOP – 13-ba került, ezen kívül még három ezüstérmet is kaptak. Ugyanakkor a vendégek – főleg a hölgyek – körében az illatos fajtáikkal arattak sikert. Az Olaszrizling kifejezetten „nem tipikus". Ízét és illatát tekintve is, annál sokkal tartalmasabb. Nagyon oda kellett figyelni a szüret időpontjára, hogy ne engedjék „lelágyulni" a savakat. Különösen igaz volt ez a Cserszegi Fűszeres egyik nemesített fajtájára a Nektár-ra. Most is fele-fele arányban együtt erjesztve a Cserszegivel, valóban különleges, félédes bort kaptak. Némi túlzással akár illatszernek is eladható lenne, ugyanakkor nem tolakodó, hanem finoman, kellemesen áradóan lép ki a pohárból. Az íze már visszafogottabb, igazi desszertbor lett belőle.

A Balaton-felvidéken, Szentantalfán működő Dobosi Pincészet öt ezüstéremmel megy haza erről a fesztiválról. Bioborokat készítenek és azt tapasztalják, hogy bár az éttermekben megnőtt az érdeklődés a bioborok iránt, a vásárlóközönség egy része még tartózkodó. A Fesztiválon díjat nyert az Olaszrizlingjük, ami könnyű, illatos. Ugyanígy díjazott a náluk már hagyományos, finoman málnás, epres hatású, ízgazdag Kékfrankos rosé, melyet leginkább úgy jellemezhetünk, hogy ha az ember megitta, nyomban tölt magának egy másikat belőle. Első bemutatkozásakor mindjárt érmet kapott újdonságuk is, a száraz Muskotály. Ott, ahol ők élnek a legnépszerűbb „turistabor" az illatos, félédes, tehát a Muskotály. Az idén ennek a fajtának az adottságai olyanok voltak, hogy megkockáztatták belőle a száraz bor készítését – és nagyon bevált. Az illatát megtartotta, a pohárba töltve szép, parfümös jegyekkel mutatkozik be. Savaiban viszont visszafogott, zamata kellemes, harmonikus bor lett belőle.

Töppedt szőlőből készült Cserszegi Fűszeressel hívta fel magára a figyelmet a kiskőrösi István Borház. Ez a különlegesség is az időjárásnak volt köszönhető. Nero roséjuk ezüstérmes lett. Bár Csengődi István kicsit csalódott volt, a nyári aszály miatt a korai fajták nem hozták azt, amit vártak tőlük. Viszont a Cserszegi ezért lett más. Sok volt darázs, szúrásaik nyomán vizet veszített a szőlő, töppedtté vált, ezért is hagyták legalább két héttel tovább a fürtöket a tőkén. Ettől viszont íze, összhangja szebb lett. A mindenki által megszokott friss helyett érettebb ízvilágú, a könnyedebb helyett teltebb illat jellemzi, utóízében az enyhén aszúsodott szemek köszönnek vissza. Ha jövő tavaszra vagy nyárra ez a bor összeérik, igen kellemes meglepetéssel szolgálhat. Akár két évig is eltartható lesz palackban a minőség romlása nélkül.

A balatonfüredi Gyukli pincészet erre a fesztiválra – meglepetésként – nem csak borokat hozott. Ők – már tíz éve – a préselés után a törkölyt nem dobják ki. Gondos munkával, forró vízben kimossák belőle a magokat, megszárítják, és jó erős franciavászonba bevarrják. Szőlőmag-párnákat készítenek, melyek számtalan módon felhasználhatóak. Hagyományos vagy mikrohullámú sütőben felmelegítve, a magok úgy egy óra hosszat forróak maradnak. Gyerekek fülére lehet tenni, nőknek görcsök esetén jobb, mint a gyógyszer, hideg autóban ülésfűtést pótol. A meleg szőlőmagoknak finom, gabonás illatuk van és az nyugtató hatású. A párnák az erős vászon miatt hosszú évekig használhatók, mosószer nélkül mosógépben is moshatók anélkül, hogy hatásukat veszítenék.

A fesztiválon természetesnek számít, hogy a termelők személyesen is jelen vannak, ők mutatják be a borokat, sajtokat. Elmondják a látogatóknak, mi az, ami új, mi az, ami különleges. Az egyik kiállítónál mást tapasztaltunk. Csalódásra ugyan itt sem volt ok, mert a zuglói Green Hotel étterméből érkezett – hívogatóan felhalmozott – szarvas kolbász és szarvas sonka egyenesen a vadásztól származik. Tőle kapják a kész, házilag feldolgozott árut. Hoztak olyan szendvicseket is, amiket libatepertő és libamáj krémes keverékével kentek meg. A szarvashúsból készült kolbász az eljárást tekintve is különbözik a megszokottól. Ezt a húst hosszabb ideig kell pácolni, míg a mangalicát például a vágás után azonnal fel lehet dolgozni.

A nevével ellentétben, nem valamiféle varázslat, hanem a hagyományos recept és a modern technológia jellemzi az Alföldi Garabonciás sajtokat. A Kecskeméttől 25 kilométerre, Izsákon tevékenykedő vállalat főleg érlelt, félkemény kecskesajtokat állít elő. Azon igyekeznek, hogy ebben ők legyenek a legjobbak az országban. A paranyica jellegű sajtjaik tehéntejből készülnek, ezektől jól megkülönböztethetők a kecsketejből származók. Jóval aromásabbak, a tej jellege könnyen felismerhető, az ízük is más, noha a készítési eljárásban nincs sok különbség. A fűszerezés is szinte azonos. Snidlinggel, bazsalikommal, kaporral, fokhagymával ízesítenek. Kísérletként éppen mostanában próbálkoznak tehéntejből, néhány szilvával, fügével ízesített sajttal, ezeket a karácsonyi asztalra szánják.