Révay András: Az Egyenruha, Kifejező Eszköz

A magyar katonai egyenruhák története a kutatás kimeríthetetlen tárházának bizonyul. Az erről szóló könyvek közül már a harmadik kötetet mutatták be a Honvédelmi Minisztérium Magyar Örökség Díjas Hadtörténeti Intézet- és Múzeumában.

A katonai egyenruhák nemcsak a katonákat érdeklik, hanem a civileket is – állapította meg dr. Holló József Ferenc ny. altábornagy, a múzeum főigazgatója. Visszatekintve akár 1848-ig, azonnal nyilvánvalóvá válik: az egyenruha, kifejező eszköz. Fess tartást, „snájdigságot" mutat. Kifejezi, hová tartozik az illető, kifejezi a testületi szellemet, hogy milyen beosztásban, milyen fegyvernemnél teljesít szolgálatot. Az egyenruhák történetéről szóló első könyv 1926-tól 45-ig mutatja be a kutatások eredményét. Látjuk, hogy az első világháború milyen érdekesen alakította át a hadseregünket. Megjelentek a „csukaszürke" egyenruhák. Ez a ruha szimbólummá vált, szinte ugyanúgy, mint korában a huszáregyenruhák. A Bercsényiek és az Eszterháziak ruháit még a franciák is továbbvitték. Franciaországban a mai napig van Bercsényi alakulat, még hozzá elit alakulat! Idehaza mi erre sajnos nem gondoltunk, pedig a magyar lovasságnál híresebb a világon nem volt.

A második kötet az 1945 -56 közötti időszak egyenruháiról szól. Ekkor már a zöld, illetve a „keki" szín válik uralkodóvá. A fegyvernemek, a szakszolgálatok egyenruhái jól elkülönülnek. A harmadik könyv – Baczoni Tamás – Molnár Sándor, Magyar katonai egyenruhák 1957 – 1990 című munkája – még közelebbi időszakot dolgoz fel és ez már kicsit veszélyes. Még nem vagyunk tőle érzelmileg elég távol. A politikai visszhangok miatt visszatetszést vált ki. A közelmúlt történetének feltárása hálátlan feladat, de hálás is egyben, mert felmutatja, hogy 1990 előtt is volt élet! Akkor is meglehetősen tisztességesen szolgáltak a magyar tisztek és katonák. Az emberek sokáig azt gondolták: katonának lenni dicsőség. Egyenruhát hordani dicsőség, tartást mutat, becsületességet. A becsület – tisztesség – hűség hármas kulcsszava a katona szívében, lelkében mindig ott van. Az egyenruha viselése erre kötelez.

Ez a legújabb könyv tudományos alapon, korrekt módon, szépirodalmi átfedésekkel, kitűnően megírva, figyelemfelhívásnak tekinthető. Jó képet ad a hadsereg tevékenységéről is. A munka azért is nagy jelentőségű, mert szerencsésen ötvözi a katonai nyelvezetet a szélesebb olvasóközönség számára élvezhető stílussal. Kivitelezése mintaszerű. A szerzők be tudják mutatni a katonai ruházat állandó fejlődését. A korszak már a múlté, de tényeinek megőrzése fontos. A hatvanas években még élt a katonaság férfivá avató mítosza, ez később eltűnt. A nyolcvanas években a fiatalok már elkerülni igyekeztek a katonai szolgálatot. Most ismét igény mutatkozik a katonaéletre. A férfilakosságnak a katonáskodás tartást ad, pontosságra, bátorságra, szilárdságra, akaraterőre nevelő fázisa az életnek. Lehet, hogy nehéz, de kell!

A könyv híven követ az 1956 októberében kezdődött és utána is folytatódó változásokat. A váll-lapok, a sapkarózsák, az anyag, a szabás, a viselet átalakulásának minden lépése fellelhető. Hogyan esett az egységesítés áldozatául a flottillások szép tengerészkék egyenruhája csakúgy, mint a repülősöké és a páncélosoké. Majd miként változott mindez az ellenkezőjére, amikor annyiféle fajta ruházati formát hoztak létre, hogy szinte követhetetlen volt. Érvényes lett ránk a mondás: a nagy hadsereg fegyverkezik, a kis hadsereg öltözködik! A nyolcvanas években végre megjelentek a modern kivitelű gyakorló ruhák, a könyv bemutatja, hogy a Magyar Néphadsereg viselete jelentősen korszerűsödött. Előtérbe került a katonák megóvásának, testi épségük védelmének követelménye. Ugyanakkor viszont a katonák mind kevésbé szívesen viselték az egyenruhát. Igyekeztek minél hamarább civilbe átöltözni, aminek a vége az lett, hogy az egyenruhák szinte eltűntek a magyar települések utcáiról.

A helyzet mára szerencsére megváltozott. Az Afganisztánba, Koszovóba vagy az afrikai kontinensre – bármiféle feladattal – küldött csapattestünk a legkorszerűbb ruhát viseli. Mégis, az ilyen könyvek, melyek közül az egyik most látott napvilágot, nagyon hasznosak. Érdeklődőknek, gyűjtőknek, de még a színházi jelmeztervezőknek is kalauzul szolgálnak. Ezeket az egyenruhákat magyar emberek viselték, büszkék lehetünk rájuk! Mi nem változtunk, csak a történelem és a politika. A kötet iránti érdeklődő számos új, eddig nem ismert információra bukkanhat. Előfordulhat majd, hogy valaki családtagjait fedezi fel a képeken. A könyv igazolja az állítást: egy nemzetnél nem csak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem, hogy vannak-e az értékeinek megbecsülői?

A HUNIFORM sorozat szerkesztője és kiadója, dr. Tóth László, a három kötet megjelentetésének előzményeiről szólt. Még 2006-ban határozta el, hogy a két háború közötti magyar katonai egyenruhákról könyvet szeretne kiadni. Azért ezzel a korszakkal akart kezdeni, mert e korszak tárgyi világának gyűjtője. Olyan könyvet kívánt, ami nemcsak a szűk szakember gárdához szól, hanem látványos izgalmas képi világával a magyar történelem, hadtörténelem iránt érdeklődők figyelmét is leköti. A szakmailag magas színvonalú, tudományos érvényű munkát ötvözi a szó jó értelmében vett ismertterjesztéssel. A közönségsiker igazolta a törekvést. Azok számára pedig, akik bármely korban, ezeket a ruhákat viselték, külön élményt is jelent.

Az ötlet körvonalazódása után a csapatépítés következett. Sikerült két kiváló szakembert megnyerni. Igazi műhely jött létre, remek emberekkel. A lelkesedés átragadt rájuk és sok ezer munkaórát öltek abba, hogy ilyen minőségű könyvek jöhessenek létre. Gyűjteményeik féltett tárgyainak rendelkezésre bocsátásával is segítették, hogy a könyvek mind teljesebbek legyenek. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója már az első pillanatban nagy lendületet adott, amikor azt mondta: „Fiúk, minden rendelkezésre áll, csak jót csináljatok!" Úgy tűnik, sikerült méltónak lenni az előlegezett bizalomra.

A könyv megszületése valóban erőteljes csapatmunka eredménye – erősítette meg dr. Baczoni Tamás őrnagy, a kötet egyik szerzője. Talán sikerült vele egy hullámot elindítani – mondta, és a következő évtizedekben már nem csak ez a három kötet lesz a magyar hadi viselet iránt érdeklődők polcain. Néhányan majd nekifognak más időszakok feldolgozásának is. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum mindenkinek támogatni fogja az ilyen irányú törekvését. A szerzők, akik létrehozták ezeket a könyveket nem tekintik a témát hitbizománynak, sem pedig önmagukat kizárólagos szakértőnek. Mivel a könyvekből már internetes fórumokon is hozzáférhető több részlet, gyakran kapnak visszajelzést, pontosítást. Ez a szerzőknek öröm, mert bizonyítja: vannak, akik forgatják a könyvüket.

A Kádár – korszak egyenruháival foglalkozni nem volt túl hálás feladat, emlékezett vissza a munka kezdetére a másik szerző, Molnár Sándor. Jó esetben ugyanis érdektelenséget, rosszabb esetben ellenséges megnyilvánulásokat tapasztaltunk. Ennek ellenére belefogtunk és mostanra már jelentős változás állt be e téren. A témával való foglalkozás lehetővé vált, elismert tevékenységgé emelkedett. Abban reménykedünk, hogy a szűk, szakmai, gyűjtői közösségen túl, szélesebb érdeklődést kelthet a korszak, és pontosabb megvilágításához némiképp sikerül hozzájárulni.