Révay András: Botticellitől Picassóig
7 perc olvasás
Szerencsésnek mondhatja magát, aki február 14-ig ellátogathat a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A hátralévő két hétben ugyanis itt olyan képek sorakoznak a falakon, melyeket így, együtt sehol a világon senki nem láthatott és nagyon valószínű, hogy később hosszú ideig senki nem is fog!
Szerencsésnek mondhatja magát, aki február 14-ig ellátogathat a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A hátralévő két hétben ugyanis itt olyan képek sorakoznak a falakon, melyeket így, együtt sehol a világon senki nem láthatott és nagyon valószínű, hogy később hosszú ideig senki nem is fog!
Az alkotókat évszázadok, a képeket kilométerek ezrei választják el egymástól – máskor. Most viszont – itt nálunk – összetalálkoztak az itáliai festészet két évszázadának remekművei, Botticellitől Tizianóig, a francia művészet zseniális alkotóival, Degas-tól Picassóig. Mindez azért lehetséges, mert új kiállításán a moszkvai Puskin Múzeum páratlanul gazdag gyűjteményéből válogatott remekműveket mutat be a Szépművészeti Múzeum most megnyílt kiállítása. A tárlaton felsorakoztatott ötvenöt mű a francia festészet 19. század közepétől 20. század elejéig tartó időszakáról ad áttekintést.
Az elmúlt évek legsikeresebb kiállításai ebben a múzeumban a francia festők alkotásait mutatták be – állapította meg dr. Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára. Biztos, hogy a moszkvai Puskin Múzeumból érkezett összeállítás ismét nagy siker lesz. Az ötvenöt mű a francia művészet legdinamikusabb időszakából származik. Ennek bizonyítására elegendő csak a neveket: Cézanne, Monet, Degas, Gaughin, Picasso – felsorolni. A kiállítás a századforduló két kiváló orosz műgyűjtője előtt is tiszteleg. Szergej Ivanovics Scsukin és Ivan Abramovics Morozov nevét érdemes megjegyezni. A két orosz textilgyáros a 19-20. század fordulóján megszülető új vállalkozói réteg különleges képviselője volt. A művészeti életben mindig is meghatározó szerepet játszottak a gyűjtők. A két orosz a maga korának hírneves gyűjtője volt. Párizsba jártak és az akkor még alig ismert festők képeit vásárolták, igen jó ízléssel. Otthon a villájukban rendeztek kiállítást. Az orosz forradalom kitörése után gyűjteményüket államosították, a képek ma a Puskin Múzeumban vannak.
Alekszadr Alekszadrovics Tolkacs, az Oroszországi Föderáció rendkívüli és meghatalmazott követe Magyarországon a budapesti és a moszkvai múzeum szoros kapcsolatát hangsúlyozta. A most érkezett képekért cserébe, néhány hónap múlva a Szépművészeti rendez majd „válaszkiállítást" Moszkvában. Az utóbbi évtizedekben nem volt hasonló nagy orosz kiállítás Magyarországon és ez a mostani biztosan kihat majd a magyar – orosz kulturális kapcsolatokra is. Jól látszik, hogy ezek erősítésére máris komoly igény van. A globalizáció a kultúrában is érvényesül, közelebb hozza egymáshoz a népeket és ez teszi lehetővé azt is, hogy az orosz gyűjtemények határok nélkül legyenek láthatók Európa kiállítótermeiben.
René Roudaut, Franciaország budapesti nagykövete magyarul szólt a megnyitó közönségéhez. Ez a kiállítás számára is ajándék. Harminc évvel ezelőtt ugyanis Moszkvában kezdte diplomáciai pályafutását. Akkor sokat járt a múzeumokba és most örömmel látja viszont ezeket a csodálatos kincseket. Mert mitől is jó egy kiállítás? Minden műnek három alkotója van. Az anyag, amiből készül, a művész, aki dolgozik rajta és a néző, aki befogadja – közösen hozzák létre a művészi élményt. Ám ezt a listát olykor ki kell egészíteni a gyűjtőkkel, a mecénásokkal és a múzeumok munkatársaival, akik a művet gondjaikba veszik. Ez a kiállítás megmutatja, milyen gazdagok voltak az orosz – francia kapcsolatok száz évvel ezelőtt, és milyen gazdagok ma is. Kihat még Európa határain túlra is!
A vágyaink különböző ritmust adnak az időnek – mondta Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Vannak percek, amit siettetnénk, vannak, amit marasztalnánk. Ez a nap az utóbbiak közé tartozik. Kevés múzeum mondhatja el magáról, hogy egyszerre lehet vendég a falai között ilyen sok festő-géniusz! Ez ma, az egész világon csak itt nálunk történik meg. Persze kellett hozzá a két orosz műgyűjtő áldozatos tevékenysége is. Az munkájuk eredménye az a bámulatos francia képgyűjtemény, ami most a világ minden tájáról a látogatók millióit vonzza. Közülük remélhetőleg nagyon sokan jönnek el Budapestre is. Aki majd belép a kapun, a legjobban teszi, ha kívül hagyja minden gondját – baját és átadja magát a varázslatnak, ami a falakról sugárzik le ránk.
A képek egy jelentős része művészeti albumokból már jól ismert. Degas: Fényképésznek modellt álló táncosnője, Paul Cézanne: Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik korai darabja, Monet: Híd a tavon, Renoir: Kertben című képe, Gauguin egyik Tahitin készült alkotása, a Matamoe, vagy Van Gogh meglepő témájú festménye, a Börtönudvar. A kiállítás nyolc részre tagolva mutatja be az izgalmas művészettörténeti időszakot. A Realizmus, a Barbizoni iskola, az Impresszionizmus, a Cézanne, a Modernizmus elindítói, a Szimbolizmus, a Fauves festők, valamint az Avantgárd indulása című szekciók segítik rendszerezni a kiállított műveket.
Számos példa bizonyítja, hogy a művészet egyetemes megújulási folyamatában milyen meghatározó szerepet játszottak a gyűjtők és a műkereskedők. Nemcsak megélhetést, hanem hírverést, elismerést nyújtottak a közvélemény által olykor meg nem értett és elutasított úttörő alkotóknak. A változásoknak nem csak a francia műkereskedők voltak szemtanúi, hanem külföldről érkezett művészetbarátok is, akik tevékeny részt vállaltak a párizsi fejlemények nemzetközi terjesztésében. Az amerikaiak mellett az orosz műgyűjtők elsőként vállalták az impresszionisták képeinek és a későbbi kísérletező művészek alkotásoknak külföldi megismertetését.
Ivan Morozov és Szergej Scsukin a 19. századi műgyűjtők új generációjához taroztak, akik vagyonukat nem családi származásuknak, hanem tehetségüknek és az ipari forradalmat követő konjunktúrának köszönhették. A textilgyárosok jövedelmük jelentős részét legendás üzleti érzékük és különleges megérzésüknek köszönhetően az akkor még kevésbé ismert új francia képzőművészeti alkotások vásárlására áldozták. Kettőjük közül az óvatosabb Morozov volt, aki a különböző irányzatok mindegyikéből (impresszionisták, Fauve-ok, Nabis csoport) válogatott. A kiállításon szereplő Renoir, Degas, Cézanne és Denis festmények az ő gyűjteményéből valók.
A vállalkozó szellemű Scsukin, inkább Monet, Gauguin, Picasso művészetének megszállottja volt, de nem csak az általuk jegyzett alkotásokat gyűjtötte nagy szenvedéllyel. Hosszú távú kapcsolat fűzte Matisse-hoz is. A két moszkvai gyűjtő nemcsak remek érzékekkel vásárolta az alkotásokat, hanem a gyűjteménynek otthont adó palotájuk is nyitva állt a fiatal, művészet iránt fogékony társaság előtt, akik így még azelőtt találkozhattak a francia festők alkotásaival, mielőtt azok igazán ismeretté váltak volna.
A festmények a 20-as évek végén a Szovjetunióban a Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumába kerültek, majd a II. Világháborút követően, Sztálin döntése alapján a Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba, ahonnan csak a 60-as években kerülhettek ki újra a nagyközönség elé. A Puskin Múzeum anyagából egy válogatott kiállítást 1978-ban már láthatott a budapesti közönség, de a művek zöme most szerepel először Magyarországon.
A kiállítás 2010. április 25-ig lesz nyitva, a belépők a Szépművészeti Múzeum kiállításainál már megszokott módon nemcsak a pénztárakban, hanem interneten (http://www.jegymester.hu/) és az ismert jegyirodákban is megvásárolhatóak.
