Zánka és Nagyvázsony között, majdnem pontosan középen van Szentantalfa. A Balaton-felvidék zánkai bortermelő körzetéhez tartozik. Itt található Dobosi Dániel család pincészete. A Dobosi család az elmúlt háromszáz évben meghatározó szerepet játszott a faluban. Annyi biztos, hogy 1721-ben ők már szőlőt termeltek, bort készítettek.

 

 Zánka és Nagyvázsony között, majdnem pontosan középen van Szentantalfa. A Balaton-felvidék zánkai bortermelő körzetéhez tartozik. Itt található Dobosi Dániel család pincészete. A Dobosi család az elmúlt háromszáz évben meghatározó szerepet játszott a faluban. Annyi biztos, hogy 1721-ben ők már szőlőt termeltek, bort készítettek.

 A századok folyamán voltak közöttük, szorgalmasak és herdáló életűek, csakúgy, mint máshol, de a család itt maradt, most itt dolgoznak. A ma élők a nagyapáig tekintenek vissza. Nála a pincében rend volt, a szőlőben egy szál gaz nem lehetett. Azután jött az idő, amikor elvették a földjét, kézzel fogható örökség tehát nem maradt utána. Szellemi öröksége, a munkaszeretet, az igényesség viszont napjainkig ható örökségnek bizonyult. A család ma – a szülők és öt gyermekük, meg a hozzájuk került vő – ismét gazdálkodik. A TSz-ben 1972-ben már adtak háztáji szőlőt és egy év múlva saját is lett mellé. Most húsz hektár termőterületük van, tovább növelni nem kívánják.

 Házuk bejáratánál a mozaikpadló működésük első idejére emlékeztet, amikor még oltványokkal, szaporítóanyaggal foglalkoztak. Kezdetben vírususmentes oltványt telepítettek, amihez igen kemény talajfertőtlenítésre volt szükség. Azon a helyen semmi talajélet nem maradt, ám kiderült, hogy ez a tőkéknek sem jó. A „féltudás" áldozatai lettek, de tanultak belőle. Szőke Lajos tanár úr útmutatása nyomán kezdtek el „bio" termeléssel foglalkozni 2003-ban. Az, amit ma biogazdálkodásnak nevezünk, nem sokban különbözik a száz évvel ezelőtti termelési módtól. Annyiban viszont feltétlenül, hogy akkor nem, most viszont mindent dokumentálni, adminisztrálni kell. Nem céljuk a nagy mennyiség elérése, ugyanis azt tapasztalták, hogy a növénybetegségek többsége azóta lép fel, amióta mindenhol két- háromszoros termés betakarítására törekedtek. Hiba volt a monokultúra is.

 Nem igaz, hogy csak egyetlen növény maradhat a területen és mellette mindent ki kell irtani. A „kultúrsivatag" többet árt, mint használ. A túl sok tápanyag bevitele nyomán pedig nagy, de sérülékeny növények tenyésztek. A bio-szemlélet megőrzi a sokszínűséget. Megerősödik a növény immunrendszere és megjelennek a kártevők természetes ellenségei. Ésszerű termésmennyiséggel, a költségek csökkentésével, gazdaságosan, jó minőséget lehet termelni. A gyomnak tartott növényeken él például az a ragadozó atka, ami a szőlőt károsító, növényevő atkát eszi. Ha a gyomot kiirtjuk még az útszéleken is, védelem nélkül marad a szőlő. Permetezni kell, az pedig fölösleges vegyszer, pénz és munka! A biogazda csak rezet és ként használ, mostanában pedig a vízüveget is, ami a kovasav tartalmánál fogva hasznos. A kén és a szilícium minden élőlény számára fontos, a réz túladagolását viszont el kell kerülni, mert az már környezetszennyezés. A műtrágya elhagyásával a növény saját védekezőképessége is javul. Megfelelő gazdálkodással nincs is szükség komolyabb tápanyag utánpótlásra. Erre a célra inkább a „visszazúzott" venyigét használják, illetve időközönként olyan növényeket vetnek zöldtrágyának, melyek nitrogént visznek a talajba. A szüret után keletkezett melléktermékeket is komposztálják. Az állattartás visszaszorulásával a szerves trágya is eltűnik lassan, van viszont helyette az alginit. Ez 4 – 5 millió évvel ezelőtt keletkezett, fosszilis alga biomasszából és elmálló tufakőzetből. Talajjavító hatású, jelentősen növeli a termés mennyiségét és minőségét.

Az öko-termelés szerencsére kezd divat lenni. Jó a fogyasztónak, mert tisztább árut kap, de jó a termelőnek, mert a vegyszerhasználat elég komoly egészségi kockázatot jelent. Arról nem is beszélve, hogy a természet sokszínűsége önmagában is érték. A piac ugyan még megosztott, van, aki kifejezetten szereti, mások ugyanekkora ellenszenvvel viseltetnek a biotermékek iránt. Mind többen veszik észre azt is, hogy ezek a termékek finomabbak az agyonvegyszerezett társaiknál!

 A Dobosi Pincészetnél kezdetben – követve a piac igényeit – Olaszrizlinget telepítettek, azt termeltek. Az utóbbi tíz évben az igények változtak, így náluk is átalakult a fajtaszerkezet. Fontosnak tartják, hogy itt a Nivegy-völgyben megőrizzék az őshonos fajtákat. A Juhfark még a filoxera-vészt is túlélte, biztos helye van tehát a terméklistán. A Szürkebarát a Balaton-felvidék jellegzetes bora lett az utóbbi száz évben, a Kéknyelűt a világon máshol nem termelik, csakis a Badacsony környékén, nagyon jó minőséget adó, különleges bor. Végül elkezdtek a kékszőlőkkel is foglalkozni, a legjobb minőségű Cabernet Sauvignon, Merlot fajták mellett kötelezték el magukat, kiegészítve a Kékfrankossal és különlegességként már a Shyrazzal is próbálkoznak.

(folytatjuk)

(Fotó: Kovács Krisztina)

Háromszáz év a bor jegyében | EuroAstra Internet Magazin
http://www.euroastra.info/node/45626

Révay András: Háromszáz év a bor jegyében – I. | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/45608

Révay András: Háromszáz év a bor jegyében – II. | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/45616

Révay András: Háromszáz év a bor jegyében – III. | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.info/node/45624

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük