Révay András: Ismét Lesz Gettó Budapesten

Mielőtt bárki megrémülne, sietve eláruljuk, hogy a világhírű drámát – mely sok évvel ezelőtt már szerepelt a Madách Színház műsorán – ezúttal Izrael Állam legnagyobb és legrangosabb színháza, a Cameri Színház mutatja be a Vígszínházban.

A Cameri Színházzal több évtizedes, kiváló kapcsolatunk van – mondta Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, a darabról szóló tájékoztatón. Az izraeli színházban csodálatos társulat dolgozik. Joshua Sobol gyönyörű és megrendítő drámáját, a Ghetto-t, amelyet az 1984-es haifai bemutatója óta több mint húsz nyelvre fordítottak le, és nagy sikerrel játszanak a világ minden részén, a Vígszínházban május 27-én és május 28-án láthatja a magyar közönség. Írója egykor ezt mondta: „Egyetlen színház sem temető. Tehát kellett egy színháznak működnie a vilniusi gettóban. Olyan színháznak, ami mindig is azt teszi, amit egy színháznak tennie kell. Dacolni a valósággal, provokálni a képmutatást."

Ilan Mor, Izrael Állam budapesti nagykövete egy személyes vallomással kezdte. Feleségének édesapja éppen abban a gettóban volt fogoly, ahol a dráma játszódik. A Ghetto bemutatása Magyarországon igen nagy jelentőséggel bír ebben a különleges évben. Szinte szimbolikus, hogy hetven évvel a holokauszt után egy izraeli színház, zsidó színészekkel, Budapest egyik legfontosabb színházában adhatja elő ezt a darabot, héber nyelven! Bepillantást enged a nézőknek; milyen volt az élet a gettó falain belül. Elsősorban a fiatal generációval szeretnék megismertetni a zsidó emberek életét, mindennapjait a gettóban.

A gettóban, ahova a náci megsemmisítő és a velük együttműködő helyi antiszemita gépezet tagjai otthonukból elűzött és mindenüktől megfosztott zsidókat telepítettek be. A gettók átmeneti állomások voltak Európában, innen küldték a zsidókat a haláltáborokba, vagy más módszerekkel likvidálták őket. A színdarab olyan emberekről szól, akik foggal-körömmel ragaszkodtak az élethez úgy, hogy az embertelen körülmények dacára képesek voltak mindvégig megőrizni emberi tisztességüket. Tették ezt pezsgő kulturális életet teremtve, mintha a valóságban majdnem minden „rendben" lenne. Így sikerült – ha csak néhány órára is – kiszabadulniuk a gettóból, szembeszállni a nácik embertelenségével.

Ez a majdnem „normális" valóság azonban fikció volt csupán, noha a dráma története nem az. Megtörtént a valóságban is Litvánia fővárosában, Vilniusban. A zsidók élete a gettóban embertelen volt: zsúfoltság, agresszió, éhség és ínség, kemény korlátozások, erőszak, a higiénia teljes hiánya, bezártság, elnyomás, összegyűjtés és szelektálás, kivégzések, vagyon elleni bűncselekmények, csalás, de legfőképp reménytelenség. Azok számára, akik mindezt túlélték, maga a gettó csak egy átmeneti állomás volt a haláltáborokban rájuk váró még nehezebb sors felé vezető úton. Ez a darab olyan erős vizuális érzelmekkel teli mű, amely az előadást nem teszi egyszerűvé. Közönségét valóban megérinti a náci hatalom és kollaboránsai által állított európai gettók szörnyű valósága.

Lehetőséget kapnak, hogy átérezzék, milyen volt a valóság a holokauszt idején. Alkalmuk nyílik rá, hogy megpróbálják megérteni azokat a társadalmi és történelmi folyamatokat, amelyek hetven évvel ezelőtt zajlottak, és amelyeknek következménye hatmillió zsidó, köztük ötszázezer magyar zsidó elpusztítása volt. A Ghetto-nak fontos, a fiatal generációra gyakorolt hatása, hiszen egyre távolodunk a holokauszttól, a köztünk élő túlélők száma egyre csökken. A színdarab csak egy eszköz az olyan fontos üzenetek átadásában, mint a tolerancia és az egymás iránti kölcsönös tisztelet. Ennek elősegítésére a Nagykövetség a 27-i előadásra meghívott ötszáz magyar gimnazistát. Talán átérzik, mi az, ami ebből a darabból sugárzik, ami ezekben a borzasztó időkben történt. Hogy ha az embernek hatalom van a kezében, az mennyire torzítja a személyiséget. Látható lesz: voltak, akik emberek tudtak maradni a legrosszabb körülmények között is és ez az üzenet ebben az évben, itt Magyarországon rendkívüli jelentőséggel bír!

A darab több szempontból is a művészi értékek összegzésének számít – erősítette meg Marton László, a Vígszínház főrendezője. Ősbemutatója azonnal felkeltette az egész színházi világ érdeklődését. Peter Zadek gyönyörű előadást csinált belőle Berlinben és ezt követően sorban követték egymást a bemutatók. Ma már a világ több mint hatvan színházában játszották, Magyarországon a budapestin kívül Pécs, Debrecen, Kecskemét közönsége is láthatta. A Ghetto jelenlegi bemutatója nem csupán fájó emlékeztető mindarra, ami Magyarországon is történt hetven évvel ezelőtt, hanem jelzés, hogy mi történhet, ha feladjuk az antiszemitizmus és a rasszizmus elleni harcot, ha nem tudunk felülkerekedni azokon a negatív folyamatokon, amelyek körülöttünk zajlanak.

Omri Nitzan, a Cameri Színház főrendezője, a Ghetto című előadás rendezője a budapesti bemutató lényeges momentumának nevezte, hogy bár a színészek héberül játszanak, nézők elé három helyen kivetítik a szöveg magyar fordítását. Így mindenki pontosan követheti a cselekményt. Ez azért is fontos, mert nincs még egy olyan darab, ami a holokausztról szól ugyan, de nem a halálról! Az életről szól, nagyon szenvedélyes módon. Arról, hogy az élet győzhet a legrettenetesebb dolgok fölött is. Nem csak a zsidók élményeit közvetíti. Úgy kell rá tekinteni, mint egy allegorikus mesére, ami megmutatja, mire képes az ember még a legrosszabb helyzetben is. Miközben a színház fontosságára is mutat, hogy kellenek a művészetek, a szabad emberi szellemiség. Hitet tesz az igazi, jó színház értékei mellett.

Főleg, mivel tudjuk: a darab írója, Joshua Sobol alapos kutatásokat végzett. Dokumentumokat és személyes vallomásokat gyűjtött, tények ütköztetésével építette fel a drámát. Ezek között az egyik legfontosabb, hogy Vilnius gettójában nyolcvanezer embert zsúfoltak össze és három év múlva, amikor a falai az orosz felszabadító csapatok megérkezésével leomlottak közülük háromezer volt életben! De a 350 személyes színház minden este tele volt. Egyszer még magyar darabot is játszottak, „Férfi a híd alatt" volt a címe, a szerzője Indig Ottó. A vilniusi színház máig ható története megmutatja, mennyire fontos az emberi méltóság megőrzése, melynek eltiprására még a nácik sem voltak mindig képesek. Bármennyire rettenetes is a téma, átsüt rajta az élet szeretete.

A tel-aviv-i színház budapesti vendégjátékára május 27-én és május 28-án, már kaphatók a jegyek a Vígszínház pénztáránál és interneten is. (http://vigszinhaz.hu/szindarab/287+ghetto)