Révay András: Múltja Volt - Jövője Van – I. Rész

Történelme során kétszer majdnem teljesen elpusztult, ma mégis új házakat és hozzá jövőbe néző terveket épít, ünnepet tart egy Tolna megyei kis falu, Györköny lakossága. Van mit ünnepeljen, az ünnephez van bora, a borhoz látványos, vendégváró pincék, olyanok, amik párjukat ritkítják talán egész Európában.

A Nemzetiségi- és Falunapok Györkönyben a leendő Kézművesház falainak döngölésével kezdődtek. A munkában az apróságoktól az élemedett korúakig rengetegen vettek részt. Egykor a paraszti világban ez ünnepnek számított – most ismét az. Utoljára huszonegy évvel ezelőtt egy présház készült itt döngölt fallal, elfogyott egy kétszáz kilós disznó, nyolcvan liter bor, de reggel héttől déli fél kettőig elkészült a ház. A faluban ma is élnek még olyanok, akik meg tudják mutatni, hogyan is kell csinálni, és hiába vannak túl a nyolcvanon, maguk is felállnak a fal tetejére és kézbe veszik a döngölő rudat.

Döngölni ritmusra kell. Az emberek az egyre magasabbra emelkedő fal tetején, egymás mögött körbe járnak és sulykolják, tömörítik a rozsszalmával kevert földet. Lent szól gombos harmonika, múzeumba való jószág, de a hangulat, a jókedv fenntartásához tökéletesen megfelel. Sokan énekelnek – ez adja az ütemet – persze kortyolgatnak hozzá, aki elfáradt leül kis időre, lent már többen várják, mikor vehetik át a fenti helyet. Amikor a fal már olyan magas, hogy alulról, lapáttal feldobni nem lehet a földet, besegít egy gép is, a munka megy szaporán. Egy ilyen, jól ledöngölt falú épület, ha gondozzák, kétszáz évet kibír és – hiteles mérések szerint – a hőszigetelő képessége a 44-es Porotherm faléval azonos.

Az itt élő embereknek mindig volt szőlője. Jelenleg ötvenhektárnyi területen mintegy százhúsz család borászkodik. Itt született, itt nőtt fel Rohn Mátyás, aki korábban a falu tanácselnöke, majd polgármestere volt. Érthető tehát, ha a hely történetének ő az egyik legjobb ismerője. Belépve a pincéjébe, a falon néhány megszívlelendő jó tanácsot olvashatunk. Az egyik például így szól: „Wer sich Gäste zum Weine läd't soll achten auf Beidens Qualität!" „Aki borhoz hív vendéget, ügyeljen mindkettő minőségére!" Milyen igaz, de miért írták németül? Hosszú története van ennek!

A falu nevét írásban egy 1333-ból származó pápai adóíven említik először, de lakott településre utaló leletek már a római korból fennmaradtak. A török hódoltság szinte mindet elpusztított, falut, embert, iratokat. Az első új telepesek 1718-ban, a mai Burgenland területéről érkeztek; kilenc család, egy evangélikus pap, Szeniczei Bárány György vezetésével. A betelepülőkkel 1722-ben írásos szerződést kötöttek, saját szőlőt telepíthettek és hét évig adómentességet kaptak. Később – úgy száz éven át – egyre többen érkeztek, jobbára Hessen tartományból, Darmstadt környékéről. Valamennyien németül beszéltek, evangélikusok voltak és bortermő vidékről jöttek.

Itt is szőlőt telepítettek – mintegy ezer hektárt – és a falu felett felfedezték a löszdombot, amibe viszonylag könnyen lehetett pincét vájni. Az évtizedek során ötszáz ház épült, hozzá négyszázötven pince. A dombon kialakult a pincefalu. Télen kiásták, felhordták a földet és döngölt falú présházat építettek belőle. A Rohn család pincéje is egyike ezeknek. Mivel nem a szőlőben álltak, változott a feladatuk is. Szorosan egymás mellett sorakoznak, így erős közösségi élet alakulhatott ki a pincefaluban – 1946-ig. Akkor kezdődött a kitelepítés. A lakosság hatvan százalékát három csoportban Németországba szállították. A kitelepítés után itt maradtak a szőlők és a présházak. Gazda nélkül igen sok tönkre ment, összedűlt. Ma már csak háromszáztíz ház áll. Az elüldözöttek a hatvanas években kezdtek hazaszállingózni, aki tehette, később vásárolt egy kis birtokot is. A györkönyiek nagyobbik része ma is német ajkú, bátran elmondhatják, itt a kisebbség a többség. Német nyelvű, nemzetiségi óvoda, iskola 1958 óta működik.

Györköny polgármestere most Braun Zoltán, matematika – fizika szakos tanár. A kétségtelenül meglévő nehézségek ellenére mégis bizakodó. A faluban 1026 ember él, a közösség – mint minden kistelepülés – a meglévő intézményeinek fenntartásáért küzd. Még működik a nyolcosztályos iskola, száztíz tanuló látogatja. Ám ha nem volna nemzetiségi, már nem létezhetne. Annak ellenére sem, hogy eredményei alapján az országban a hatvanadik helyen áll. Sokan kerülnek innen egyetemre, főiskolára később. Az iskolaépület felújítása jelenleg folyik, jövőre fejeződik be és 2009 szeptemberétől már két tannyelvű rendszerben szeretnék folytatni a tanítást.

Talán a német kapcsolatoknak is köszönhetően, ősszel elkezdik egy német autóalkatrész üzem építését, erre pályázati segítséget is kapnak. Valódi munkanélküliség így sincs a faluban, szociális segélyre is mindössze egyetlen ember szorul. A közterületek karbantartására szociális szövetkezet létrehozását tervezik. A nemzetiségi sajátosságok miatt az összetartás erős. Van Györkönyi Pincehegyért Egyesület, Fiatalok Egymásért Egyesület – a programok kétharmad részét ők szervezik – de segít nekik a Györkönyi Hagyományőrző Egyesület is, hiszen elég népesek. Két tánccsoport – egy német és egy magyar – énekkar, télen pedig kézműves csoportok dolgoznak az irányításuk alatt. A Hölgykoszorú kötetlenebb formában, sváb dalok éneklésére jön össze.

Bár az év folyamán számos helyi rendezvényt tartanak, valamennyien egyetlen alkalomra készülnek igazán. A Falu- és Nemzetiségi Napok általában három, idén – a csütörtöki faldöngölés miatt – viszont négy napos ünnep lett. Pénteken a Gazdák Présházában nyílt grafikai kiállítás, Rajzba foglalt poétika címmel. Este, az „Örök fiatalok estéjén" Dévényi Tibi bácsi volt a lemezlovas, meg is táncoltatott szinte mindenkit a Retro discoban és közben kiosztott egy tucat pöttyös labdát. Szombaton családi és boros programok következtek, a pincehegyi Bortúra során kilenc pincében lehetett pecsétet gyűjteni a túrakönyvbe. Ezt a napot a hajnalig tartó sváb bál zárta.

A vasárnap a népzene jegyében telt. Ének- és tánccsoportok szórakoztatták a szabadtéri színpad közönségét. A műsort a népviseletbe öltözött óvodások kezdték, majd egymást váltották a helyi és vendég nemzetiségi együttesek. A falunap csak az egyik a rendezvények sorában. A fiatalok egyesületének ötlete volt 2001-ben a Funky Party Village Beach. Szalmabálákból kifóliázott medencét készítettek. Az első fürdőzésből azóta minden évben nagyszerű családi mulatság lett. A Hegyi Metál Rock & Bor Fesztivál is már hároméves és a Tolna megyei zenekaroknak ad fellépési lehetőséget két napon keresztül. Az egyik napon itt is van bortúra a Pincehegyen. A faluban az első zenekart 1968-ban alapították, jelenleg is működik, még másik hárommal együtt. Györköny úgy szeretne bekerülni a Rekordok Könyvébe, hogy náluk kétszázötven lakosra jut egy zenekar!

Érdemes figyelni a http://www.gyorkony.hu/ honlapot! Idén október végére olyan rendezvényt terveznek, melyre csak Interneten lehet majd jegyet váltani. Az egynapos – várhatóan hétvégi – alkalommal IQ-100 fölötti vendégeket várnak – korlátlan sörfogyasztással! Vannak persze komolyabb terveik is. Teljesen előkészített állapotban, építésre vár egy 24 toronyból álló szélerőmű park. A befektetők kezében van az építési engedély, a kivitelezési engedély, a transzformátor épületre vonatkozó és a csatlakozási engedély. Csak az áramátvételről szóló megállapodás hiányzik.

Jókedv és munkakedv tehát van a faluban. Folyamatos fenntartásukhoz talán az itt termelt jó borok is hozzájárulnak, de erről részletesebben majd a folytatásban szólunk.

(Fotó: Kovács Krisztina)