Delinquent-Habits 01.Delinquent-Habits 01.

Kezdjük egy hivatalos közleménnyel, családi okok miatt elmarad Carl Cox nemzetközi hírű acid-house techno DJ, augusztus 15 pénteki a MasterCard Party Arénába hírdetett fellépése. Helyette azonos időpontban, a hasonló műfajban ténykedő John Digweed-et láthatják az érdeklődők.

 

  Delinquent-Habits 01.Delinquent-Habits 01.

Kezdjük egy hivatalos közleménnyel, családi okok miatt elmarad Carl Cox nemzetközi hírű acid-house techno DJ, augusztus 15 pénteki a MasterCard Party Arénába hírdetett fellépése. Helyette azonos időpontban, a hasonló műfajban ténykedő John Digweed-et láthatják az érdeklődők.

 

A hivatalos közleményeken felül a tájékozódási verseny is jellemző az idei rendezvényre. Jónéhány, évekig azonos helyen épített színpad-sátor koordinátája változott meg idén, erős fejtörésre és információs füzetre kényszerítve a megszokásból szigetelőket. Abból  a szempontból viszont szavunk nem lehet, hogy így eljuthatunk számos olyan helyszínre is, ahová érdeklődés vagy idő hiányában egyébként nem mennénk. Azért a Nagyszínpad és a Világzenei Nagyszínpad még mindig azonos helyen van.

Delinquent-Habits 02.Delinquent-Habits 02.Némi segítség a lustáknak, fáradtaknak és késésben érkezőknek: a tavalyi Party Aréna helyén például idén a Converse-Wan2 színpad van. A programot nézve erősen tematikus napokkal készülnek itt, a nyitónap például majdnem teljes egészében a hip-hop-é volt, egészen éjjel fél egyig. Az egykori Mozi helyszínén most a HammerWorld található. Nyilván az ezerszer emlegetett (és még ki tudja hányszor előkerülő) hangerő problémák miatt került el a szigetparti koordinátáiról. Csak remélni lehet, hogy ez valamelyes javít majd a hangosítás élvezeti értékén. Sajnos ezidáig még mindig többnyire negatív tapasztalataink vannak. Az eddigi legjobb hangzást a Világzenei színpad produkálta, a citromdíj pedig egyérteműen a Converse-Wan2-é. A világzenei színpad előtti vendéglátóblokk nagy részének helyén az A38 hajó kihelyezett tagozatának sátra található.A további felfedezett változásokról időről időre hírt adunk majd.

Most pedig képzeljünk el egy hatalmas közlekedési dugót tetszőleges nagyvárosban, ezzel együtt pedig többezer káromkodó, panaszkodó, ideges autóst és utasaikat, amint énekelve és mosolyogva küldik röpimáikat az autóstársaknak. Ne ijedjen meg a kedves Olvasó nem vitte el az eszünket se napszúrás, se fáradtság. Csak abból a képtelen és páratlan hangulatból próbálunk képet adni, amit a szentpétervári Leningrad zenekar művel a közönségével. A zenekar koncertjeinek minőségéhez képest még mindig viszonylag kevesen kiváncsiak rájuk és sajnos elég ritkán találkozni magyarokkal a közönség sorai közt. Pedig ami az utóbbi évek ska és rock újraéledését illeti a magyar zenei téren, kötelezővé kellene tenni zenésznek és rajongónak egyaránt.

    

Hocus-Pocus 01.Hocus-Pocus 01. Hocus-Pocus 02.Hocus-Pocus 02.
Hocus-Pocus 03.Hocus-Pocus 03. Hocus-Pocus 04.Hocus-Pocus 04.

 A lényeg, hogy nincs igazán szó arra hangulatra és lendületre, ami a színapdról árad és átterjed a közönségre azonnyomban. Ez az a műfaj, amelyik nem hagyja egyhelyben állni az embert, aki a színpad elé téved. Arról nem beszélve, hogy az egyébként ivászatról, nőzésről és társadalomkritikából álló szövegek kimerítik az orosz nyelv teljes trágárság készletét. Innen egyenes út a jelenség, mikor német, francia, belga, angol szigetlakó átszellemült arccal, mosolyogva és nevetve, táncolva üvölti együtt az együttessel a három és többetűs vaskos ocsmányságokat. Például a Viszockíj balladáit  idéző, elsőre érzelgős hatású közönségkedvenc refrénjét, melyszerint „ajjajajajaj csesszétek meg!" – pardon és még finomak voltunk a fordítással. Ami pedig a hangulatot illeti, az együttes tagjai nem bíztak semmit a véletlenre. Amellett, hogy ipari mennyiségű alkohol fogyott a színpadon a koncert alatt, megvendégelték közönségüket is, az esetlegesen nehezebben aklimatizálódókra is gondolva. Lejuttatak a közönséghez egy teljes üveg Kalinka vodkát. Mindenesetre amíg Szergej Snurov és 15 fős legénységének hangjai garantáltan messzebre szólnak mint egykoron az Auróra ágyúi (utalva rögtön legújabb lemezük címére: Aurora), addig ők Oroszország legsikeresebb és leghatékonyabb nagykövetei, mégha könnyűzenei téren is.

Ezután a wan2 helyszín felé vettük utunkat, hogy láthassuk Hocus Pocus nevű francia hip-hop csapatot. A Szigeten tapasztalható a francia patriotizmus egyik legszimpatikusabb vonása, mely szerint a francia szigetelő, ha lehetősége van rá, műfajra, helyszíre és időpontra való tekintett nélkül megjelenik az összes francia fellépő koncertjén. Így lehet mindig masszív nagylétszámú közönség akárhol, ahol az ország együttesei megfordulnak. A Hocus Pocus közönségében például egyetértésben ugrált a diáklány, a jó negyvenes motoros rockerrel. A produkció maximális élvezetére amúgyis csak azoknak volt esélye, akik kívülről ismerték a számokat. Ez pedig véletlenül sem azért volt, mert a csapat számai kizárólag franciául íródtak volna. Nagyjából fele-fele arányban voltak az angol szövegek is. Viszont a basszusgitár hangja csak a fotóskollegák haját „fújta le" a színpad előtti erősítők közvetlen közelében, a keverőpultnál már szinte semmi nem hallatszott. Az ének pedig annyira visszhangos volt, hogy semmit nem lehetett belőle kivenni távolabb. Sajnos ez a trend maradt a Los Angeles-i hip-hop sztárok, A Delinquent Habits fellépésére is.

 

 Leningrad 01.Leningrad 01.  Leningrad 02.Leningrad 02.
 Leningrad 03.Leningrad 03.  Leningrad 04.Leningrad 04.

 

Pedig a jobb sorsa érdemes hip-hop világsztárok tényleg mindent beleadtak, tulajdonképpen megállták volna helyüket a Nagyszínpadon is. Bár elképzelhető, hogy a zenészek otthonosabban érzik magukat a kisebb helyszíneken. Bármilyen hihetetlen a népszerűség szempontjából, a többnyire utcán alakult zenekarok és a kritikus szövegek miatt is, kifejezetten klubműfajról van szó. Amiben az egyik legfontosabb tényező az érthető szövegek és a közönségkapcsolat. Utóbbi többnyire csak a második-harmadik próbálkozásra ment át. Azért szerencsére nem adták fel, annyira, hogy maximumra állított basszuserősítőkkel és a közönség énekeltetésével próbálták ellensúlyozni a minősíthetetlen hangosítást. A show részeként pedig több üvegnyi Tequilát osztottak szét műanyagpoharakban a szerencsésebb, első sorokban álló rajongók és a sajtó színpad előtt tartózkodó képviselői közt. Amit viszont semmi nem tudott elrontani az az, hogy népszerűség ide, kultikus zenekar oda, ha az együttes tagjai hitelesek, őszintén, jókedvvel és mindent beleadva állnak a pódiumra akkor történjék akármi,  a bulit igazán semmi nem ronthatja el se zenész, se közönség szempontból.

A végére pedig egy kis statisztika az első napon 63 ezer látogató járt a rendezvényen, köszönhetően többek közt a Nagyszínpadon fellépő sztároknak: Anti-Flag (amerikai punk), Flogging Molly  (amerikai ír-folk), Alanis Morissette (kanadai-félig magyar popénekesnő) végezetül pedig The Kooks, gitárpop Angilából.

Verner Adrienn

Fotók: Szvitek Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük