A regionális vízművek törvény nélküli privatizációja felelőtlenség
3 perc olvasás
Az MDF egyre növekvő aggodalommal észleli a – most már dokumentumokkal is alátámasztott – híreket az állami, úgynevezett regionális vízművekkel kapcsolatos átalakítási, és nyilvánvaló privatizációs szándékokról. Az aggodalom fő oka – mint ahogy az MDF annak már többször hangot adott -, hogy egy korszerű viziközmű szolgáltatási törvény nélküli privatizáció beláthatatlan kaland, az ellátásért felelős önkormányzatok bevonása nélkül pedig felelőtlenség.
Az MDF egyre növekvő aggodalommal észleli a – most már dokumentumokkal is alátámasztott – híreket az állami, úgynevezett regionális vízművekkel kapcsolatos átalakítási, és nyilvánvaló privatizációs szándékokról. Az aggodalom fő oka – mint ahogy az MDF annak már többször hangot adott -, hogy egy korszerű viziközmű szolgáltatási törvény nélküli privatizáció beláthatatlan kaland, az ellátásért felelős önkormányzatok bevonása nélkül pedig felelőtlenség.
A jogok és a kötelezettségek pontos meghatározásának a hiánya tette lehetővé eddig is a „szürke" privatizációt, számos víz- és csatornamű jogellenes privatizációját. Ne jussanak erre a sorsra a szolgáltatók „zászlóshajói", a regionális vízművek!
Magyarországon a viziközmű szolgáltatás az egyetlen úgynevezett természetes monopólium (mással nem helyettesíthető szolgáltatás) amelyiknek nincs törvényi szabályozása, és nincs a tevékenységnek egységes engedélyező-ellenőrző hatósága. A viziközmű szolgáltatás az ország minden lakosát érinti.
Már ezért is kötelező lenne a törvényi szabályozás, de:
– Ma több mint 400 üzemeltető működteti az ország viziközműveit – ideje lenne egészséges irányt szabni egy jó törvénnyel az ésszerű üzemméret kialakulásának.
– Ma az országban 3200 árhatósága van a víznek, hiszen önkormányzati feladat az ár megállapítása. Még csak egy iránymutató képlet sincs.
– Megoldatlan és szabályozatlan a viziközművek fenntartásának finanszírozása, ezért azok egyre rosszabb állapotba kerülnek. Arra sincs pénz, hogy a sok ezer kilométernyi azbesztcement csövet egészségre nem károsra cseréljék.
Az MDF tudatában van annak is, hogy az állami viziközmű vállalatok éppen olyan forráshiányban szenvednek, mint az önkormányzatiak. Ez természetesen indokolhatja a külső tőke bevonását, de komoly szabályozás, törvény híján – átlátható, az érintettekkel egyetértésben kialakított forrásbevonás nélkül – jogos az a gyanú, hogy a Kormány a bevételt saját kommunikációs, és hasonló önös céljaira fogja fordítani, és nem a viziközművek fejlesztésére, fenntartására.
Az MDF partner a viziközművek működtetésének korszerűsítésében, hiszen az világszerte piaci kategória. De soha nem lesz partner az állami vagyon elherdálásában.
