Ami Györköny múltjában, jelenében és minden bizonnyal a jövőjében is közös, az a szőlő. Szépek a falu határában elterülő ültetvények, innen kerülnek ki a Tolnai Borvidék legjobb borai. A Tolnai Borút már Paksnál elkezdődik és magától értetődik hogy Györkönyt sem kerüli el. (A cikk első része: http://www.euroastra.info/node/16316 )

 

 Ami Györköny múltjában, jelenében és minden bizonnyal a jövőjében is közös, az a szőlő. Szépek a falu határában elterülő ültetvények, innen kerülnek ki a Tolnai Borvidék legjobb borai. A Tolnai Borút már Paksnál elkezdődik és magától értetődik hogy Györkönyt sem kerüli el. (A cikk első része: http://www.euroastra.info/node/16316 )

 A falu egyik legsikeresebb fiatal borásza Sarok Róbert. Négyhektáros családi gazdaságában kezdetben a Kékfrankossal foglalkoztak, de mostanában már egyre inkább úgy látja hogy ezt a piac nem fogadja el igazi magyar fajtának. Még palackozva is csak a „hétköznapok borának" tekintik. Az erős terméskorlátozással szüretelt Kékfrankosával 2007-ben már sikerült olyan minőséget előállítani, amivel akkor, az országos Újbor Fesztiválon ezüstérmet nyert. Ez a bor most még fahordóban várakozik és majd 2010-ben kiderül róla, beváltja-e a hozzáfűzött reményeket? A cuvée-k előállításához 2003-ban határozta el egy hektár Cabernet telepítését. Várhatóan Blauburger és Kékfrankos házasítással készül majd bor belőle.

 A család tervei között mostanában a falusi turizmus lehetőségeinek jobb kihasználása is szerepel. A borra épülő vendéglátás, az egészségmegőrzéssel egybekötött kirándulások valószínűleg a környék hírnevét is emelnék. A Tolnai Borút a nagyközönség körében ma még kevéssé ismert, de ha lehetőség volna négyökrös szekérrel végigmenni rajta, az biztosan sok látogatót vonzana. Az ötletet onnan származik, hogy egy időben a közeli Sárszentlőrincen járt iskolába Petőfi, a híres vers születése ehhez a vidékhez köthető. Ha az elképzeléseket sikerül valóra váltani, a család talán tovább is lép; felmerült egy százszemélyes konferenciateremmel bővített panzió gondolata is.

Ám a legfontosabb mégiscsak a bor. A pincészetet ellátó ültetvény igazán jó fekvésű. Dél-nyugati lejtésű, ezért itt a napsütéses órák száma igen magas. A vegyszeres gyomirtás helyett gépi, mechanikus megoldást alkalmaznak, így a talaj vegyszerterhelése lényegesen kisebb. Szép jövője lehet itt a Rubintos termelésének. Ez igazi magyar fajta, 1951-ben Kozma Pál és Tusnádi József nemesítette a Kadarka és Kékfrankos keresztezésével. Sokáig nem volt elismert fajta. Bőtermő, szeptember második felében szüretelhető. Színanyagban gazdag bora fűszeres zamatú. A Sarok Pincészetben most rosét készítenek belőle, de vörösbora – gazdag tannintartalma miatt – ugyancsak népszerű lehet majd.

 Nagy fába vágta a fejszéjét 2004 decemberében Sarok Róbert. Negyvenötezer darab – százévesnél öregebb – tégla felhasználásával, negyvenöt méter hosszú, 185 négyzetméter alapterületű, új pincét épített a Pincehegy elején álló présháza alá. A téglák között igazi érdekességekre is bukkanhatunk. Van amelyik a Zichy grófok, másik a Hunyadiak jelét viseli, de van Kossuth-címeres és kétfejű sasos is jócskán. Mindegyik úgy elhelyezve a falban, hogy séta közben könnyen felfedezhetők legyenek. Igazi látványosságot sikerült itt kialakítani. Ezt a pincét már csoportok fogadására, borkóstoltatásra szánják, hiszen önmagában is képes egyfajta sajátos atmoszférát megteremteni, ami biztos kiinduló pontja lehet egy jó hangulatú pincelátogatásnak.

A pince egyik ágában, a falban huszonnégy darab, egyenként száz palack befogadására alkalmas fülkét, trezort építettek be. Ha itt bárki legalább száz üveg bort vásárol, ajándékba kap egy ilyen tároló helyet, ahová meghívhatja barátait, üzlettársait, tárgyaló partnereit, „saját borának" kóstolására. A palackokat akár névre szólóan címkézve is kaphatja a megrendelő – ez lehet a cégének neve is – a Sarok Pincészetben ennek előállítására is képesek. Finom borok, érdekes környezet, a pincében elköltött ízletes vacsora – kell ennél több egy jó hangulatú, családi ünnephez vagy egy sikeres üzleti tárgyaláshoz?

 Van persze a Pincehegyen olyan tulajdonos is, aki eredeti állapotában őrizte meg a pincéjét. Az 1800-as évek elején készült, a löszfalba vágott pincét 1994-ben, romos állapotban vásárolta meg Hahn János. Csak kívül hozta helyre, belül vastag rétegben borítja a falakat a nemes penész, akárcsak Tokajban. Talán ennek is köszönhető, hogy a gazda számtalan helyi borverseny győztese lett. Egyik hordója 1898-ban készült, azóta mindig van benne bor. Itt is fogadnak vendéget, akik – előzetes megrendelésre – hideg vacsorát, pincepörköltet vagy még töltött káposztát is kaphatnak.

Egy látványossággal viszont szegényebb lett a látogató. Hahn úr 1977-től szódavízgyártással is foglalkozik. Lovas szódáskocsija közkedvelt volt a tágabb környéken is. Senki sem érti miért kellett 2005-ben leállítani a fogatot. Az ÁNTSz a tiltáskor egy EU rendelkezésre hivatkozott, mely szerint állati vontatású járművel tilos élelmiszert szállítani. Na de szódásüveget? Nem estünk át egy kicsit megint a ló másik oldalára?

Ha pedig már a kocsizásnál tartunk, érdemes rövid kirándulást is tenni a környéken. Nem is kell messzire menni, mindjárt a szomszéd falu Nagydorog. Valamikor Széchenyi Sándor gróf birtoka volt. Az egykori kastély – ma iskola – parkjában áll a nádfedeles Tájház, benne Markó János tanár úr gyűjteménye. A hetven – nyolcvan évvel ezelőtti, szegényparaszti családok használati tárgyaival rendezték be a két szoba, konyhás épületet, ahol a tanár úr hozzáértő magyarázatát is meghallgathatják a látogatók. Akad itt eredeti kócpuska (tudja még valaki, hogyan is kell használni?) és Földrajzi útmutató elemi iskolások számára 1909-ből. Rugós palatábla-tartó a kissé már módosabb gyerekeknek jutott. Az emeletes sótartó aljában a pirospaprikát, a dugó üregében a sót tartották. A tizenhatkilós(!) szabóvasalóval talán még hidegen is lehet vasalni. A gyűjtemény jelmondatát érdemes megjegyezni: „Minden tárgynak van mondanivalója, hallgassuk meg őket!"

 Ugyan csak a kastélykertben található az érdekes építésű víztorony. A mellette álló, alacsonyabb, vörösfenyő épület alapjában az eredeti kút – lefedve – ma is megtalálható. Ebben a házikóban, mint a szárazmalomban, egykor ló járt körbe-körbe. Így forgatták a szivattyút, azzal nyomták fel a vizet a torony tetején elhelyezett tartályba. Onnan látták el folyamatosan vízzel az egész kastélyt. A rendszer ma már nem működik, a hely más feladatot kapott. Mivel az iskola nagyon közel, csak pár lépésnyire van, jó időben a gyerekek és a tanárok is szívesen látogatják. Rendszeresen itt tartják például az osztályfőnöki órákat.

 Nagydorog másik nevezetessége az országban valószínűleg egyedülálló Kalap és Sipka Múzeum. A gyűjtést Stockinger Artúr plébános kezdte a hetvenes években. Az egyre bővülő fejfedőgyűjteményt eleinte csak a plébános úr látogatói ismerhették, olykor fel is vehettek egy-egy féltve őrzött, értékes kalapot. Ám a falu népe előtt sem volt ismeretlen a gyűjtemény, mert Artúr atya rendszeresen hordta a kalapokat. Olykor mongol kucsmában, lapp vagy skót sapkában ment vásárolni, sétálni. A kiállítás – kívánságának megfelelően – az ő halála után egy évvel, 1995-ben nyílt meg a közönség számára a nagydorogi önkormányzat segítségével. Azóta a Riedel család bővíti új szerzeményekkel.

 A kiállításon több, mint százharminc kalap és sipka látható, a világ számos tájáról. Anglia, Skócia, Olaszország, Skandinávia, Spanyolország, Törökország, Tunézia, Mali, Japán, Kína és még ki tudja hány ország képviselteti magát. Vannak darabok Közép-Ázsiából, a Közel-Keletről, Észak- és Dél-Amerikából, Ausztráliából is. Érdekesek a közép-afrikai és az ausztrál bőrkalapok, a kolumbiai indiánok londoni mintájú keménykalapja, a kínai gyereksapka, ami megvédi viselőjét a rontásoktól. Bőségesen találunk mintákat a magyar népviselet köréből, a hortobágyi csikóskalaptól a székely szalmakalapig. A gyűjtésbe kezdetben nem tartoztak bele az egyensapkák, de azóta van néhány kivételes darab, mint például német katonai sapka a II. Világháborúból, működő fejhallgatóval. A gyűjtemény nem tudományos szemléletű, ám sokszínűsége és változatossága jól szolgálja a plébános úr szándékát: szórakoztat, emlékeztet és tanít.

 Érdemes tehát Györkönybe látogatni, megállni ott néhány napra, élvezni mondjuk a Sarok Pince vendégszobáinak kényelmét és kóstolgatni a változatos, jó borokat. Ne engedjük magunkat félrevezetni a Száraz pince nevétől sem! Cseppet sem száraz, igen kellemes borok rejteznek benne. Helyi, tájjellegű ételekben sincs hiány, kirándulási lehetőségek is vannak és ha előre átgondolva, jó időpontot választunk ki az utazáshoz, olyan falusi mulatságoknak is részesei lehetünk, melyekkel máshol nem találkozhatunk. Jó kedélyű, vendégszerető sváb emberek körében tölthetünk el kellemesen pár nehezen felejthető órát.

http://www.sarokpince.hu/

(Fotó: Kovács Krisztina)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük