Révay András: Művészek, képek, mesék

Ki ne ismerné Karády Katalin híres, cigarettás képét? Ám a szakmabelieken kívül ki tudja, hogy ki készítette? A fotós Inkey Tibor volt és őt a pályán a lánya, Inkey Alice is követte. Apja nyomdokain járva, harminc éven át dolgozott a filmgyárban, emlékeit most könyvben adta közre.

Ki ne ismerné Karády Katalin híres, cigarettás képét? Ám a szakmabelieken kívül ki tudja, hogy ki készítette? A fotós Inkey Tibor volt és őt a pályán a lánya, Inkey Alice is követte. Apja nyomdokain járva, harminc éven át dolgozott a filmgyárban, emlékeit most könyvben adta közre.

A Noran Libro Kiadónál megjelent kötet alcíme: Kép-mesék a magyar film történetéből. Szerzőjének szándéka szerint emléke azoknak a barátoknak és kollégáknak, akikkel olyan évtizedekben dolgozott együtt, amikor a film még fontos volt. Amikor az emberek moziba jártak és várták az új magyar filmek bemutatását. Megnézték őket és beszéltek róluk. Filmjeinket fesztiválokon ünnepelték. Készítői megszállott, a kultúra iránt elkötelezett emberek voltak. A könyvben színészek, rendezők, operatőrök, filmes szakemberek szerepelnek, akik az idő múlásával legendává váltak. Mindegyikük nevéhez egy történet- olykor több történet – kötődik.

A könyv bemutatásával egy időben nyílt meg a budapesti Örkény István könyvesboltban Inkey Alice képeiből egy kiállítás is, „Színészlegendák képkeretben" címmel. Ebben a boltban az elmúlt évben 70-80 rendezvényt tartottak, ezt az évet ez a kiállítás nyitja – mondta el Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök vezérigazgatója. Az itt működő Cultiris Galériában évente nyolc – tíz kiállítás nyílik és minden héten két – három klubrendezvényre is sor kerül. Közülük például a BBC History-hoz kötődő az egyik legrendszeresebb és sok látogatót vonzó. Bizonyára erre a kiállításra is sokan lesznek kíváncsiak, hiszen február 22-ig olyan képekkel találkozhatnak, melyek korábban sehol nem voltak láthatóak.

Szalay Zoltán fotóművész biztos abban, hogy nézve a képeket, forgatva a könyv lapjait, óhatatlanul a jól ismert gyermekmese és az abból készült film jut mindannyiunk eszébe. „Alice Csodaországban". Inkey Alice a filmgyár csodaországának lett hű krónikása. Nem csak édesapja munkássága révén kötődött oda, nagybátyja Szőts István a Kossuth-díjas filmrendező, az „Emberek a havason" és az „Ének a búzamezőkről" alkotója. A kiállításon Haumann Péter, Básti Juli, Latinovits Zoltán és a színészvilág számos más, nagyszerű egyéniségének életéből láthatunk ellesett pillanatokat, a könyvben pedig a színészek mellett a filmgyári háttér, a laboránsok vágók, hangosítók, világosítók történetei elevenednek meg.

Csupa olyan – tudhattuk meg a szerzőtől a kiállítás megnyitásakor – melyek jellemzőek ugyan, de talán már szinte feledésbe is merültek. Egyik volt kollégája, Endrényi Egon, a karakánságáról volt híres. Megtörtént, hogy egy koprodukciós film készítésekor egy elkényeztetett külföldi filmcsillag képeit válogatták. Az asztalon jobbnál jobb sztárfotók feküdtek, de a színésznő egyiket a másik után kritizálta, hogy nem jó. – Nem jó? Akkor összetépjük – mondta neki Endrényi Egon, és széttépve bedobta a fotót a szemétkosárba. Amikor egymás után több kifogástalan kép is erre a sorsra jutott, a megmaradt néhány már azonnal nagyon tetszett a művésznőnek.

Számos – a maga korában sikeres – film forgatásakor is voltak megőrzésre érdemes pillanatok. A Palásthy-filmeknél például mindig igen jó volt a hangulat. Olyan családias. Nem is lehetett volna másként, mert a „Hahó öcsi" az „Égig érő fű" vagy „A szeleburdi család" és „A szalmabábuk lázadása" gyerekszereplőkkel készült. Ebben az időben jóformán csak az ő rendezésében készültek gyerekfilmek és ezzel nagy hiányt pótolt a magyar filmszakmában. Nagyszerű érzéke volt a jó gyerekszereplő kiválasztásában. Mellettük pedig olyan kiválóságok dolgoztak, mint Kiss Manyi, Básti Lajos, Rajz János, vagy Koncz Gábor. Mindegyikükről találunk képeket a könyvben és a kiállításon.

A két gyűjtemény nagyszerűen egészíti ki egymást. Ami a falon nincs, az ott lehet a könyvben, így a figyelmes olvasó olyan apró titkokra is rábukkanhat, mint például, hogy „A vörös grófnő" forgatását meglátogatta az eredeti főszereplő, gróf Andrássy Katinka is. De őrzi kép azt a jelenetet, amikor a nagybeteg Ruttkai Éva még utoljára lóra ült, mert egy gyerekfilmben a hiteles alakításhoz erre volt szükség. Vége-hossza nincs a fotós emlékeknek, ám a könyv mégsem „intimpistáskodik". A végén szereplő színes portréfotó sorozat pedig valóban megkoronázása a teljes összeállításnak.