Révay András: Tőzsdén Van A Marcipán

Részvényeket ugyan nem vásárolhatunk, de a helyszínt tekintve az állítás kétségtelenül igaz. Az egykori Tőzsdepalotában, a Vörösmarty téren marcipán kapható. Nem is akármilyen!

A tőzsde helyén létrejött Gourmet Ház egyszerre cukrászda, kávézó és csokoládé manufaktúra. Új üzletében a Szamos bepillantást enged vendégei számára a kézműves bonbonkészítés folyamatába és egyéb titkokra is fény derül. Ez több mint egy hagyományos cukrászda szép környezetben. Itt éppúgy megtalálja a helyét sétáló külföldi, a kisgyerekes pár és a laptopos üzletember. A cukrászda a klasszikus választék mellett kínál franciás és az osztrák-magyar monarchiára jellemző édességeket, tányérdesszerteket egyaránt. A kézzel készült bonbonok, sütemények, marcipánok – minden a legjobb anyagokból és minőségben készítve – olyan értékek, amelyeket büszkén vállalhatnak.

A céget Kelényi Gyula, az alapító Szamos Mátyás veje vezeti, felesége, fiai és a rokonok közül is többen, a Szamosnál dolgoznak. A történetet joggal nevezhetjük regényesnek. Az apa nélkül nevelkedő, szegény sorsú szentendrei szerb fiúcska, a kis Szavits Mladen – a későbbi Szamos Mátyás – talán még a Balkánról menekült őseitől örökölte a keleti édességek iránti vonzalmát. Cukrásztanuló volt a nagyhírű Auguszt E. József Krisztina körúti üzletében. Egyszer a céghez egy dán cukrász vetődött, aki megmutatta: kellő kézügyességgel, figyelemmel és sok-sok gyakorlással, a marcipánból csinos rózsákat lehet csinálni. A kisinas elleste a tudományt. Miközben felnőtt, sok-sok százezer marcipán rózsát készített, társra is talált – persze cukrászdából – lettek szép gyerekek, az unokák is fölcseperedtek. Derék vő jött a házhoz és mind megtanult rózsát készíteni. Innen nőtt ki a mára több mint kétszáz dolgozót foglalkoztató pilisvörösvári marcipán-cég, a Szamos. A receptek többsége Szamos Mátyás leleményességét dicséri. Ahány darabka, annyi forma, íz, meglepetés.

A cukrászmester lánya, Szamos Gabriella számára is a család a legfontosabb. A Szamos Gourmet Ház megnyitóján a család négy generációja volt jelen, akik közül a fiatalabbak mind felelősségteljes munkát végeznek. A Ház kínálata ugyanis jóval színesebb, mint egy átlagos cukrászdáé: a sütemények és bonbonok mellett reggelit és ebédet is kaphatnak a vendégek, ahogy az egy hangulatos párizsi vagy római kávéházban is megszokott. A kompromisszumot nem ismerő minőség az elsődleges szempont, a választék kialakításánál egyszerre kellett megfelelni a hazai és a külföldi vendégek igényeinek.

A Szamos ma már valóságos üzletbirodalom. A Gourmet Ház mellett nyolc cukrászdából és 16 márkaboltból áll, a sokféle édességet és süteményt komoly üzemi háttér állítja elő. A Szamos család mindennél jobban hisz abban, hogy jó terméket csak jó alapanyagokból lehet készíteni. A beszerzéseknél a fő szempont a frissesség. A turisták számára érdekes lehet a hungarikumok hangsúlyos jelenléte az üzletben. A Szamos termékek mellett kapható lesz itt néhány magyar különlegesség: tokaji bor, libamáj, téliszalámi és unikum is, olyan termékek, amelyek ugyanazt a magas színvonalat képviselik, mint a Szamos kínálata.

A terembe lépő nem vonhatja ki magát a hely egészen sajátságos hangulata alól. A Szamos cég kiemelt együttműködő partnere, a porcelángyártásban több mint 180 éves múltra visszatekintő Herendi Porcelánmanufaktúra. Mindkét cég tevékenységében és üzleti filozófiájában központi szerepet kap a kézműves hagyományok megőrzése, a jellegzetesen magyaros karakter és legfőképpen a kompromisszumok nélküli minőség. Ebből az együttműködésből jött létre az a három nagyméretű porcelánkép is, amelyek a falakat díszítik. A képek adták az ihletet ahhoz, hogy a padlót és a falakat itáliai kőporcelán borítsa. A felszolgálók öltözéke is hagyományos, mégsem finomkodó, megidézve a monarchia cukrászdáinak hangulatát, amikor a kávéházi kultúra igazán pezsgő volt.

A Szamos Gourmet Ház szakmai tanácsadója, Sándor Zsuzsa tizenhárom évet töltött el a Gundelhez tartozó Bagolyvár étteremben. Itt most a konyha munkáját, az étlap kialakítását felügyeli. A kínálatot magyarosra hangolták, könnyedebb, franciás, olaszos hangsúlyokkal. Egyszerre kívántak szólni a hazai és a külföldi vendégekhez. Ezt a célt színes reggeli és a napi ebédmenü szolgálja – nem csupán a környéken dolgozók számára. Mivel a konyha hétvégén is működik, így akár egy családi ebéd helyszíneként is szóba kerülhetnek. Azt szeretnék, hogy az emberek megtanulják: itt jót lehet enni, és a fogásokat meg lehet koronázni egy finom kávéval, süteménnyel is.

A hazai vendégek elkényeztetése mellett viszont azt is szem előtt tartották, hogy a betérő külföldiek is kapjanak egy kis ízelítőt Magyarországból. Éppen ezért szerepelni fog az étlapon a magyaros reggeli, mangalicakolbásszal, téliszalámival, körözöttel, és ugyanezen okból kapott állandó helyet az ebédmenüben a gulyásleves. Hetente egyszer lesz hal, valamilyen tészta és főzelék is. Ám a chilis csokoládés mártással tálalt bélszín valószínűleg helyi különlegességként vonul majd be a köztudatba. Nem szándékoznak a nagy melegkonyhákkal versenyezni, erre itt nem is lenne lehetőség, magas színvonalú bisztró létrehozását tervezik.

A konyha mellett az üzletben helyet kapott egy csokoládé manufaktúra. Benne csokoládé iskola is működik. Vezetője, Törőcsik Ágnes segítségével mindenki megtanulhatja, hogyan készülnek a kézműves pralinék. Bárki jelentkezhet, aki szereti a csokoládét, de a hely alkalmas arra is, hogy céges vagy magánjellegű rendezvények hangulatát színesítse. Az új üzletben januártól indulnak majd a csokoládéiskola kurzusai is, ahol a résztvevők a bonbonkészítésbe kóstolhatnak bele, megismerhetik az autentikus régi és a legmodernebb mai eszközök használatát, a technológiát, a mesterfogásokat. A tanfolyamok között lesznek villámgyors és alaposabb képzések, magyar és angol nyelven is. Egészen kezdők már három óra alatt szert tehetnek olyan ismeretekre, amivel akár otthon is elkápráztathatják a családot.

Feltehetően rövid időn belül a ház jelképévé válik a bejáratnál elhelyezett kakaófa. Az egész világon ez a második ilyen alkotás, az első a kölni Imhoff Csokoládémúzeumban található. Acélból készült és nyolcvankét darab kakaógyümölcs csüng rajta. Két és fél méter magas, kétszázhúsz kiló, az alkotó szándéka szerint az életet, a csokoládéban rejlő örök értéket jelképezi és most, az idény szerint karácsonyfaként is szolgál. Éjszakára is a helyén marad, az ezüstszínű ágak végén aranyló kakaótermések sötétedés után különleges megvilágításukkal fogják felhívni magukra a figyelmet, csalogatva a látogatókat.

Ahogy a kakaófa a ház külső jelképe lehet, úgy válhat azzá a manufaktúra mellett üvegszekrényben álló marcipán – csokoládé szobor is. A különleges alkotás egy festmény mása. Ez a kép – a svájci származású, francia festőművész, Jean-Etienne Liotard alkotása – maga is megtekinthető a vitrin mellett. A művész azért érkezett 1742-ben Velencébe, hogy portrékat készítsen a királyi családról. A festőt egy udvarhölgy minden reggel egy csésze csokoládéval kínálta, e kedvesség hatására készült a festmény. Az életnagyságú marcipánlány viszont Kimmelné Izsák Tünde és Molnárné Berecz Angéla marcipánművészek alkotása, akik nyolcszázhuszonöt órát dolgoztak rajta és hetvennyolc kiló marcipánt használtak fel.