Révay András: Vegyen magának betegséget!

Ritkaság, hogy a bűnös őszinte vallomását a nyilvánosság elé tárja. Hát még, ha pontosan tudja, hogy sok ember haláláért felelős! De mi van, ha úgy gondolja, ezzel mások életét mentheti meg?

Ritkaság, hogy a bűnös őszinte vallomását a nyilvánosság elé tárja. Hát még, ha pontosan tudja, hogy sok ember haláláért felelős! De mi van, ha úgy gondolja, ezzel mások életét mentheti meg?

„A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” Naponta többször is halljuk a reklámokban ezt a felszólítást, de vajon hányan tesszük is meg? Pedig nagyon is jól tennénk! Sokkal kritikusabbnak, akadékoskodóbbnak kellene lennünk. Erről győz meg bennünket dr. John Virapen könyve. A MELLÉKHETÁS: HALÁL a közelmúltban jelent meg a pécsi Art Nouveau Kiadónál. Nem csak a boltokban számít újdonságnak, a tartalmát tekintve is az.

Szerzője kétségbeesett nyíltsággal ír önmagáról, karrierjéről, tapasztalatairól. India ősök leszármazottja, Brit Guayanaban született, nagyon szegény, de törekvő családban. Kalandos fiatalkor után révbe ért Svédországban és élete – eddig – talán annak példája is lehetne, hogy aki igyekszik, tanul, dolgozik, az végül boldogul. A kellő végzettség birtokában gyógyszeripari képviselő, orvoslátogató lett. A feladata: rábírni az orvosokat, hogy a képviselt cég készítményeiből minél több gyógyszert írjanak fel a betegeknek. Hogyan lehet ezt elérni? Jól bevált módszerei vannak. Információkat kell szerezni az orvosról: hány éves, milyen a családi állapota, hány gyereke van, mikor van a születésnapja, mi a hobbija, a kedvenc autómárkája, bora, zenéje? Milyen álmai lehetnek? Délvidéki nyaralás, új autó, pénz a házépítéshez? A gyógyszeripar megteremti ezekhez a feltételeket. Hivatalosan persze azt nyilatkozza, hogy a rengeteg pénzt új hatóanyagok kifejlesztésére, kutatásra költi.

Dr. Virapen jól dolgozik, kitűnően teljesíti, amit a főnökei elvárnak. Karriert csinál. Néhány év után a gyógyszeripari világcég, az Eli Lilly skandináviai vezérigazgatója lesz. Ezen a szinten már nincsenek előtte titkok, belelát a legsötétebb játékokba, maga is részt vesz bennük, csal, hamisít, korrumpál, akit lehet – és mindenkit lehet! Csak elég magas árat kell fizetni. Könyvében részletesen leírja, miféle törvénytelenségeket követett el azért, hogy egy kellően ki nem vizsgált hatású gyógyszer engedélyezését elintézze. Hogyan érte el, hogy ezért a gyógyszerért a vásárló majd irreálisan magas árat fizessen. Ám eljutott egy pontig, ahol mindent már az ő gyomra sem vett be. Amikor a „gyógyszeripar” a gyermekeket vette célba, megszólalt a lelkiismerete. Könyvében döbbenetes kérdéseket tesz fel:

– Tudja-e ön, hogy elismert kutatókat és orvosokat drága utazásokkal, ajándékokkal vagy egyszerűen csak pénzzel vesztegetnek meg, hogy pozitívan nyilatkozzanak azokról a gyógyszerekről, melyek egyértelműen súlyos, esetleg halálos mellékhatásokkal járnak, hogy eloszlassák az orvosok és betegek jogos aggodalmait?

– Tudja-e ön, hogy az újonnan forgalomba hozott gyógyszereket többnyire csak rövid ideig tesztelték, így senki sem tudja, milyen hatásuk lesz azokra a betegekre, akik hosszú ideig, akár életük végéig szedik ezeket?

– Tudja-e ön, hogy a gyógyszerek forgalmazásához és hatósági engedélyezéséhez szükséges jelentéseket állandóan átírják, hogy a mellékhatások okozta halálesetek többé ne jelenjenek meg bennük?

– Tudja-e ön, hogy a vezető kutatóorvosok több mint háromnegyedét a gyógyszeripar pénzeli?

– Tudja-e ön, hogy olyan gyógyszerek is kaphatók, amiket csupán megvesztegetéssel lehetett forgalomba helyezni?

– Tudja-e ön, hogy a gyógyszeripar kitalál betegségeket és marketingkampányokat szervez, hogy a fiktív betegségeket „kezelő” gyógyszerek forgalmát növelje?

– Tudja-e ön, hogy a gyógyszeripar egyre nagyobb figyelmet fordít a gyerekekre?

Ezek a kérdések megrázóak, de dr. Virapen mindegyikre válaszol és bizonyít! Részletesen, pontosan, adatokkal alátámasztva.

Miért rendkívül időszerű ez a könyv? Három oka is van. Az első, hogy bizonyítékait főleg egy olyan gyógyszer történetével vezeti elő, melynek mellékhatása váratlan és indokolatlan öngyilkosság, illetve gyilkosságok elkövetése. Nem is olyan régen Magyarországon is előfordult két ilyen – nagy port felvert – eset, ez a bizonyos gyógyszer pedig nálunk is kapható! A második, hogy elkezdődött az Európai Unióban a gyógynövények elleni, szervezett kampány. Nehéz ebben nem meglátni a gyógyszergyárak érdekeit. A harmadik pedig, hogy a műsoridő mind nagyobb hányadát kitöltő televíziós reklámokban vagy agresszív és ostoba bankreklámot látunk vagy – és ez a túlnyomó többség – gyógyszerek, egészségügyi készítmények reklámját. Vagy arra bíztatnak – amit minden jóérzésű orvos tilt – hogy egymásnak ajánljuk, adjunk kölcsön gyógyszert vagy arra, hogy vegyünk, vegyünk, vegyünk minél több gyógyszert! Persze azért hozzáteszik: „kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!”