Sarkozy az EP-ben: vita a brüsszeli EU-csúcsról –ezúttal már ismét Strasbourgban üléseznek a képviselők: 2008 október 20-21
50 perc olvasásAz EP-képviselők az EU Tanácsának soros elnökével vitáznak október 21-én Strasbourgban, pár nappal az október 15-16-ai uniós csúcstalálkozó után.
Az EP-képviselők az EU Tanácsának soros elnökével vitáznak október 21-én Strasbourgban, pár nappal az október 15-16-ai uniós csúcstalálkozó után.
A Tanács soros elnöke, Nicolas Sarkozy, francia államfő egyebek mellett minden bizonnyal beszél majd a pénzügyi válságra adandó válaszlehetőségekről.
Magyar film is esélyes az EP filmdíjára
Mundruczó Kornél, a Lux-díj döntőjébe jutott magyar film, a Delta rendezője és Tóth Orsi, a film főszereplője is ott lesz október 22-én az EP strasbourgi plenáris ülésén, ahol átadják a parlament idei filmdíját. A másik két döntős filmet szintén alkotóik képviselik: Jean-Pierre és Luc Dardenne, a Lorna csendjét, Miroslav Janek pedig a Havel polgár című filmet.
Az EP idén második alkalommal ítéli oda filmdíját. A három döntőbe jutott film: a Delta (Mundruczó Kornél rendezésében, magyar-német koprodukcióban), a Lorna csendje (Jean-Pierre és Luc Dardenne rendezésében, belga-angol-francia-olasz koprodukcióban), és a cseh Havel polgár (Miroslav Janek és Pavel Koutecký rendezésében).
A három filmet tíz jelöltből választotta ki egy tizenhét tagú, producereket, filmforgalmazókat, fesztiváligazgatókat, illetve kritikusokat tömörítő független zsűri. A versenyben olyan alkotások vehettek részt, amelyek az európai értékek egyetemességét, az európai kultúra sokszínűségét jelenítik meg, illetve betekintést nyújtanak Európa építésének folyamatába.
Az európai film támogatásáért
A Lux-díj célja az európai filmkészítés támogatása, az európai filmek forgalmazásának megkönnyítése és a nyelvi korlátok leküzdése, melyek gyakran megakadályozzák, hogy az európai filmek széles körben eljussanak a nézőkhöz. A nyertes filmet ezért az EU mind a 23 hivatalos nyelvén feliratozzák majd a mintegy 87 ezer eurónyi értékű első díj részeként.
2007-ben Fatih Akin A másik oldalon című alkotása nyerte el a Lux-díjat.
Sajtótájékoztató és interjúk
A ceremóniát a Europe by Satellite élőben közvetíti október 22-én, szerdán 11:15 és 11:30 között.
Ugyanezen a napon 14:30-kor Gérard Onesta EP-alelnök és a három döntős film jelenlévő rendezői és színészei sajtótájékoztatót tartanak az EP strasbourgi sajtótermében. Az alkotókkal 12 és 13 óra között lehet interjúkat készíteni.
További információ és filmrészletek
Könnyebb vízum és magasabb ösztöndíj az Erasmus Mundussal
Egyenlő tandíjakat, a harmadik országok diákjainak pedig vízumkönnyítést és magasabb ösztöndíjat szeretnének az EP-képviselők az Erasmus Mundus program jövőre induló második szakaszában. Az EP a hétfői strasbourgi plenáris ülésen tárgyalja az oktatási szakbizottság jelentését a programról.
A 2004-ben indult Erasmus Mundus program célja, hogy „a legjobb külföldi oktatókat és diákokat vonzza az EU felsőoktatási intézményeibe". (Az Erasmus Mundus nem azonos az uniós országok diákjai számára elérhető Erasmus-programmal – a szerk.) A cél „nem az agyelszívás fokozása" – írja a jelentést készítő Marielle de Sarnez (liberális, francia)-„hanem a feltörekvő országok új generációja számára a tanulás lehetőségének biztosítása", és hogy „népszerűsítse az Európai Uniót mint az egyik, világviszonylatban legjobb tanulmányi kiválósági központot".
Az Erasmus Mundus 2009-2013-ig tartó második szakaszának újdonsága, hogy az uniós egyetemek (legalább hárman) már közös doktori képzéseket is indíthatnak. Emellett az ösztöndíjprogram keretében együttműködhetnek EU-n kívüli országok egyetemeivel is. A második szakasz finanszírozására várhatóan 950 millió euró körüli összeg jut majd, közel háromszor annyi, mint az első periódusra.
Könnyebb vízumszerzés
A szakbizottság azt szeretné, ha a tagállamok az EU-n kívüli országokból érkező diákok számára leegyszerűsítenék a vízumigénylés folyamatát. A képviselők azt is kérik, hogy a diákokat a szemeszter kezdete előtt kellő időben értesítsék az ösztöndíj elnyeréséről, hogy elég idejük legyen a vízum beszerzésére.
Tandíjmentesen
A tandíjak mértéke az EU-ban tagállamonként változó, de van olyan ország is, ahol például tilos tandíjat fizettetni a hallgatókkal. A szakbizottság azt szeretné, ha a tandíj összege egy adott Erasmus Mundus képzésben résztvevő minden egyetemen és minden hallgató számára egyforma lenne. A képviselők emellett azt is el akarják érni, hogy azokban az országokban se kérhessenek pénzt az oktatásért a programban résztvevő egyetemek, ahol jelenleg egyáltalán nincs tandíj.
Magasabb ösztöndíj a nem EU-s diákoknak
A szakbizottság szerint a harmadik országokból érkező diákok számára magasabb összegű ösztöndíjat kellene biztosítani, mint az uniós hallgatók számára.
A képviselők több szegény körülmények közül érkező, fogyatékkal élő, tanulási nehézségekkel küszködő, illetve kisebbségi csoportokhoz tartozó diákot fogadnának az Erasmus Mundusban.
A szakbizottság fontosnak tartja a nyelvi képzést is, ezért úgy véli, az egyes képzéseken legalább két uniós nyelven kell oktatni a diákokat, és biztosítani kell a nyelvi előkészítést.
Jelentéstevő: Marielle De Sarnez (ALDE, FR)
Jelentés: (A6-0294/2008) – Erasmus Mundus program (2009-2013)
a harmadik országokkal történő együttműködésen keresztül a felsőoktatás minőségének javítására és a kultúrák közötti megértés előmozdítására irányuló cselekvési program (Erasmus Mundus) (2009-2013) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról
Kulturális és Oktatási Bizottság
A vélemény előadója:
– Samuli Pohjamo, Külügyi Bizottság
– Alessandro Battilocchio,Fejlesztési Bizottság
Eljárás: együttdöntés, első olvasat
Vita: 2008. október 20., hétfő
Cukrosbácsi-mentes internet
„Gyerekbiztos" megjelöléssel, szűrőkkel, forróvonallal és a tagállamok közötti szorosabb együttműködéssel védenék az EP-képviselők a gyerekeket és a fiatalokat az internetes zaklatástól és a rájuk leselkedő egyéb veszélyektől. Az EP hétfői strasbourgi plenáris ülésén tárgyalja az Európai Bizottság biztonságosabb internetezésről szóló javaslatát.
A mai gyerekek és tinédzserek legalább három órát töltenek naponta a világhálón. Egyes weboldalakon a fiatalok olyan tartalmakkal találkozhatnak, amelyek veszélyt jelenthetnek fejlődésükre. Az EP állampolgári jogi, bel- és igazságügyi szakbizottsága ezért támogatja az Európai Bizottság 2009-2013-ra szóló „Biztonságosabb internet" programját, amely küzdene a gyermekek ellen elkövetett internetes visszaélések ellen. A program növelné a társadalmi tudatosságot is, és uniós kutatói hálózatot hozna létre. Az EP a Tanáccsal közösen, együttdöntési eljárásban dolgozik a javaslaton.
Gyerekbiztos weboldal és forróvonal
A szakbizottság azt szeretné, ha az 55 millió eurós költségvetésű program részeként létrehoznának egy közös »gyerekbiztos« megjelölést a megfelelő tartalmakat bemutató weboldalak számára. Az oldalakat blokkoló és szűrőrendszerekkel is el kellene látni, hogy kizárják a gyerekekre káros tartalmakat – olvasható a Roberta Angelilli (Nemzetek Európájáért, olasz) által készített jelentésben.
A képviselők egy forróvonal beindítását is szeretnék, amelyen azonnal jelenteni lehetne, ha valaki illegális tartalomra bukkan. A szülők, tanárok és óvónők számára pedig oktató csomagokat fejlesztene ki a szakbizottság.
Szorosabb együttműködés a tagállamok között
A képviselők fontosnak tartják, hogy a tagállamok a jövőben fokozottabban működjenek együtt, hiszen az illegális tartalmak bármely tagállamban fel- és letölthetők. A szorosabb együttműködéssel lehetővé válna, hogy gyorsabban megtalálják a gyermekek elleni internetes bűncselekmények elkövetőit – véli a szakbizottság.
További információ
Jelentéstevő: Roberta Angelilli (UEN, IT)
Jelentés (A6- /2008) – A gyermekek védelme az internet és egyéb kommunikációs technológiák használata során
Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács határozata az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves közösségi program létrehozásáról
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Eljárás: együttdöntés, első olvasat
Vita: 2008. október 20., hétfő
A jelentés szövege
Jogalkotási figyelő
http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=2&procnum=COD/2008/0047
Roberta Angelilli
Jogválasztási lehetőség a nemzetközi válásoknál
Melyik államban döntsön a bíróság a válásról, ha a házaspárok különböző állampolgárságúak? Az Európai Parlament bel- és igazságügyi szakbizottsága támogatja az Európai Bizottság új javaslatát, mely szabályozná az évente mintegy 170 ezer „nemzetközi válást" az Európai Unióban. A jelentésről hétfőn, Strasbourgban vitázik az EP.
A „nemzetközi válásoknál" több probléma is felmerül ma az unióban. Egyrészt, a jogi bizonytalanságok miatt sok esetben nem egyszerű eldönteni, melyik tagállam jogát kell alkalmazni a válás kimondása során. A harmadik országban élő uniós állampolgároknak ezen túl az is nehézséget okoz, hogy válásuk ügyében hatáskörrel rendelkező bíróságot találjanak, illetve hogy saját országukban is elismertessék a házasság felbontását. Az eredmény pedig gyakran az, hogy a „jobban értesült házastárs igyekszik a másikat megelőzve ahhoz a bírósághoz fordulni, amely az ő számára dönt kedvezőbben" – írja a jelentést készítő Evelyne Gebhardt (szocialista, német).
Melyik bíróságon?
Az Európai Bizottság javaslata, amelyet most konzultációs eljárásban tárgyal a parlament, nem egy egységes uniós válási jogot hozna létre, hanem a jelenlegi, tagállamonként eltérő szabályokat harmonizálná. Egyes EU-országok ugyanis nem teszik lehetővé, hogy a házaspárok megválasszák, melyik bíróság döntsön a válásukról, és melyik állam joga alapján.
A javaslat ezért lehetőséget nyújtana a „nemzetközi házaspárok" számára, hogy közösen kiválasszák mind az alkalmazandó jogot, mind az eljáró bíróságot.
„A házastársak megállapodhatnak abban, hogy a közöttük felmerülő, házasságfelbontással vagy különválással kapcsolatos eljárásban valamely tagállam bírósága vagy bíróságai rendelkeznek joghatósággal, feltéve, hogy szoros kötelék fűzi őket az említett tagállamhoz" – áll a szövegben.
A „szoros kötelék" olyan tagállamhoz fűzheti a házastársakat, amely területén valamelyiküknek szokásos tartózkodási helye van. Az illetékességet ezen kívül a házastársak legutolsó tartózkodási helye, a házasságkötés helye vagy valamelyikük állampolgársága is megalapozhatja.
Tájékozódás az interneten
A szakbizottság szerint a javaslatnak tartalmaznia kellene azt is, hogy a bíróság kiválasztása előtt mindkét fél kapjon részletes és alapos tájékoztatást arról, hogyan szabályozzák a válást az egyes tagállamok jogrendszerei. A képviselők azt szeretnék, ha az Európai Bizottság létrehozna egy internetes információs rendszert, „amelyben mindenki megtalálja a nemzeti és közösségi jogra vonatkozó naprakész információkat".
A parlament azt is kéri, hogy a bíróság és az alkalmazandó jog kiválasztásánál a házaspárok gyermekeinek érdeke semmiképpen se sérüljön.
Jelentéstevő: Evelyne Gebhardt (PES, DE)
Jelentés: (A6-0361/2008) – A házassági ügyekben alkalmazandó jog
Javaslat: a Tanács rendelete a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Eljárás: konzultáció
Vita: 2008. október 20., hétfő
Temporary agency workers to gain equal rights
16-10-2008 – 10:04
The Employment and Social Affairs Committee is recommending approving the Council Common Position on temporary work, without amending it. The Common Position takes up the vast majority of Parliament's first-reading amendments, including those on equality of treatment of temporary workers with those of the employer company.
UK position – 12 week rule
Under the proposed deal, Britain's 1.3 million agency workers will get the same pay and conditions as permanent staff after being employed for 12 weeks. The revised wording of the Agency Workers Directive allows the UK to implement the agreement between CBI and TUC which means that an agency worker is entitled to equal treatment (at least the basic working and employment conditions that would apply to the worker concerned if they had been recruited directly to occupy the same job) after 12 weeks in a given job.
Parliament's first-reading amendments (report by Ieke van den Burg (PES, NL) sought in particular equal treatment in the "essential conditions" of work and employment, i.e. working hours, overtime, breaks, pay, etc (Article 3 of the Common Position).
The 2002 proposal for a directive, tabled in the context of the Lisbon jobs and growth strategy, established the principle of non-discrimination between temporary workers and those of the employer company, for temporary workers hired for more than six weeks. An exception to this principle was provided for in the case of collective agreements.
MEPs won an undertaking that equal treatment must apply from the first day. Furthermore, any exceptions to this principle will be limited, and must be governed by agreements between the social partners, collective negotiations or agreements reached by the social partners at national level.
EP amendments on health, safety and hygiene at work were not deemed "essential conditions", but these are already governed by Council Directive 91/383/EEC of 25 June 1991, stressed rapporteur Harlem Désir (PES, FR).
In adopting this report, the Employment and Social Affairs Committee expressed the wish that this six-year old proposal for a directive should enter into force without further delay.
Common position of the Council
The common position includes a majority of the amendments (26 in total) resulting from Parliament's first reading of the Commission's proposal.
The general structure of the common position is in line with the general structure of the Commission's amended proposal. Specifically, the Council accepted an amendment to the title of the Directive, three amendments to the recitals as well as a number of amendments to the following articles: Article 1 on the scope, Article 2 on the aim of the Directive, Article 3 on definitions, Article 4 on the review of restrictions and prohibitions, Article 5 on the principle of equal treatment, Article 6 on access to employment, collective facilities and vocational training and Article 7 on the representation of temporary agency workers.
The main differences from the Commission's amended proposal are as follows:
Review of restrictions and prohibitions on the use of temporary workers (Article 4): while essentially following the spirit of the Parliament's amendment, the Council added a new paragraph concerning the review of agreements negotiated by the social partners. The Council considered that, in order to respect their autonomy, the social partners should themselves review whether the restrictions and prohibitions negotiated by them were justifiable on the grounds set out in the first paragraph of Article 4. The Council did not consider it necessary to retain an explicit reference to the discontinuation of unjustified restrictions and prohibitions.
Principle of equal treatment (Article 5): while generally following the Commission's amended proposal, the Council modified the text. The Council also considered that the principle of equal treatment from day one should be the general rule. Any treatment of temporary agency workers differing from that principle should be agreed by the social partners, either through collective bargaining or through social partner agreements concluded at national level. In the light of the modifications made to the text, a specific exemption for short-term contracts (six weeks or shorter), as envisaged in the Commission's amended proposal, was therefore no longer considered necessary or appropriate.
The common position reflects those of the Parliament's amendments which stress the importance of the role of social partners in negotiating arrangements on working and employment conditions. It also echoes the Parliament's concerns in relation to the prevention of misuse.
Penalties (Article 10): the common position includes a new paragraph concerning measures the Member States are expected to take in order to ensure compliance with the Directive by temporary work agencies and user undertakings.
Implementation (Article 11): the Council considered that the Member States would need three years to implement the Directive, while the Commission had proposed a two-year implementation period.
In addition, a number of recitals have been updated and modified, in order both to explain the modifications introduced by the Council to the Commission's amended proposal and to describe developments since the amended proposal was published in 2002. For example, references to the relaunch of the Lisbon Strategy, in 2005, and to the agreed common principles of flexicurity, endorsed by the European Council in December 2007, were included in the recitals.
Entry into force
Member States must adopt and publish the laws, regulations and administrative provisions necessary to comply with this Directive by three years after the entry into force, or must ensure that the social partners introduce the necessary provisions by way of an agreement, whereby the Member States must make all the necessary arrangements to enable them to guarantee at any time that the objectives of this Directive are being attained.
Harlem DÉSIR (PES, FR)
Rapporteur
Protection for temporary workers and the relationship between the agency and the worker
Procedure : Codecision (2nd reading)
Debate : 20.10.2008
Ajánlás második olvasatra: Harlem Désir (PES, FR)
Jelentés: (A6-0373/2008) – Munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés
a Tanács 2008. szeptember 15-i közös álláspontja a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Eljárás: együttdöntés, második olvasat
Vita: 2008. október 20., hétfő
mivel az EK-Szerződés elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában, a tagállami alkotmányokban és különféle nemzetközi szerződésekben és egyezményekben megállapított alapjogokat, a közösségi jog és gyakorlat alapvető hivatkozási pontjaiként,
B. mivel az EK-Szerződés számos vonatkozó elvet állapít meg; mivel a Közösség egyik fő célja az a belső piac, amelyet a tagállamok között az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása előtt álló akadályok eltörlése, valamint a szociális dimenzió jellemez,
C. mivel az említett elvek egyike a polgárok alkotmányos alapjogainak elismerése, ideértve a szakszervezetek alapításához, a sztrájkhoz és a kollektív megállapítások megkötéséhez való jogot,
D. mivel a belső piac alapvető elvei közé tartozik a munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága,
E. mivel a Szerződés 39. cikke szerint a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében,
F. mivel az EK-Szerződés szerint az alapvető jogok korlátozása lehetséges, ha az a Szerződéssel összeegyeztethető jogos célok elérésére irányul, a közérdek kényszerítő indokai támasztják alá, megfelelő a követett célkitűzések elérésére és nem haladják meg azt a mértéket, ami az említett célkitűzések eléréséhez szükséges; mivel ugyanakkor az Európai Unió Alapjogi Chartájának 52. cikke szerint az említett Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlására vonatkozó korlátozások csak akkor lehetségesek, ha ezek arányosak, szükségesek és valóban teljesítik az Unió által elismert, általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogai és szabadságai védelmének szükségességét,
G. mivel az Európai Bíróság elismeri a kollektív fellépéshez való jogot mint a közösségi jog alapelveinek szerves részét képező alapjogot; a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával ez a jog is a Szerződés részévé válik,
H. mivel a Bizottság több alkalommal hangsúlyozta a munkajogi jogszabályok és a munkavállalói jogok védelmét szolgáló kollektív tárgyalások vonatkozásában meglévő nemzeti keret fontosságát,
I. mivel a Bizottság 2006. évi jelentése az európai munkakapcsolatokról azt mutatta, hogy a nagyon fejlett kollektív tárgyalások kedvezően hathatnak a társadalmi integrációra,
J. mivel az EKSz. 136. cikke értelmében a Közösség és a tagállamok célja „(…) a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása, lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását"; és mivel e célkitűzés elérése céljából az EK-Szerződés 140. cikke előírja, hogy a Bizottság a szociális politika területén ösztönzi a tagállamok együttműködését, különösen az egyesülési joghoz, valamint a munkáltatók és munkavállalók közötti kollektív tárgyalásokhoz kapcsolódó kérdésekben,
K. mivel a kiküldetési irányelv preambuluma szerint a szolgáltatások transznacionális nyújtásának elősegítése a szabad és tisztességes verseny feltételeit és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását garantáló intézkedéseket kíván, a tagállami munkajog és a munkakapcsolatok referenciakerettel kapcsolatos jogi kerettel összhangban,
L. mivel a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv (12) preambulumbekezdésében egyértelműen szerepel, hogy a közösségi jog nem zárja ki, hogy a tagállamok alkalmazzák a nemzeti jogszabályokat vagy a munkáltatók és munkavállalók között létrejött kollektív szerződéseket bármely, területükön – akár ideiglenes jelleggel – alkalmazott személyre, még akkor is, ha a munkáltató másik tagállamban telepedett le, és hogy „a közösségi jog nem tiltja meg a tagállamoknak, hogy megfelelő eszközökkel garantálják e szabályok betartását",
M. mivel a kiküldetési irányelv célja – a tisztességes verseny légkörének és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartását garantáló intézkedések biztosítása – fontos; egy olyan korban, amikor a szolgáltatások transznacionális nyújtása egyre bővül, az érintett munkavállalók védelme tekintetében, ugyanakkor tiszteletben tartva a munkajog és munkakapcsolatok kereteit a tagállamokban,
N. mivel a kiküldetési irányelv szerint a tagállamok jogszabályainak meg kell határozniuk a kiküldött munkavállalók számára minimális védelmet nyújtó kötelező szabályok magját, amelyet a befogadó országban be kell tartani, anélkül hogy megakadályoznák a munkaviszonyra vonatkozó, a munkavállalókra nézve kedvezőbb szabályok alkalmazását,
O. mivel a kiküldetési irányelv 3. cikkének (8) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az irányelvet vagy jogszabályon, általánosan alkalmazandónak nyilvánított vagy olyan kollektív megállapodáson keresztül hajtsák végre, amelyek általánosan alkalmazandók az érintett iparág valamennyi hasonló vállalkozására, illetve amelyeket a nemzeti szinten legreprezentatívabbnak tekintett munkáltatói és munkavállalói szervezetek kötnek és amelyek az adott ország egész területén érvényesek; az Európai Bíróság ugyancsak megerősíti, hogy mivel a kiküldetési irányelv célja nem a tagállami alkalmazási feltételek meghatározására szolgáló rendszerek harmonizálása, a tagállamok nemzeti szinten szabadon választhatnak olyan rendszert is, amelyet a kiküldetési irányelvben előírt rendszerek között nem említenek;
P. mivel a kiküldetési irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő magrendelkezések azokból a nemzetközi kötelező szabályokból állnak, amelyekről a tagállamok általános megállapodásra jutottak; megjegyzi, hogy a 3. cikk (10) bekezdésében szereplő közrendi rendelkezések nemzetközi kötelező szabályokból is állnak, de keretként szolgálnak is oly módon, hogy a tagállamoknak mérlegelési jogkörük van, hogy definíciójukat nemzeti jogszabályaikban megadják; megjegyzi továbbá, hogy a 3. cikk (10) bekezdésének használata azért fontos, hogy a tagállamok figyelembe tudják venni a különféle munkaerő-piaci, szociálpolitikai és egyéb vonatkozásokat, a munkavállalók védelmét is beleértve, az egyenlő bánásmód elvének egyidejű tiszteletben tartása mellett,
Q. mivel a munkavállalók mobilitása nagy mértékben hozzájárult a foglalkoztatáshoz, jóléthez és az uniós integrációhoz, új lehetőségeket adva a polgároknak tudásuk és gyakorlatuk fejlesztésére, és egyben jobb életszínvonal elérésére,
R. mivel az Európai Unió alapjogi chartájának 28. cikke kodifikálja a kollektív tárgyalás és a kollektív fellépés jogát,
S. mivel a kiküldetésről szóló irányelv egységes alkalmazása és végrehajtása létfontosságú az abban foglalt célkitűzések elérése szempontjából, és különösen a tagállamokban érvényben lévő, kollektív tárgyalásokon létrejött megállapodások tiszteletben tartásában,
T. mivel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja kifejezetten közli, hogy az említett irányelvnek nem célja, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv(19) helyébe lépjen, és azt nem sérti,
U. mivel az áruk szabad mozgására vonatkozóan a következő záradék (az úgynevezett „Monti-záradék") került be a 2679/98/EK tanácsi rendelet(20) 2. cikkébe:; 2. cikk : Ez a rendelet nem értelmezhető úgy, hogy az valamilyen módon befolyásolja a tagállamokban elismert alapvető jogok gyakorlását, beleértve a sztrájkjogot vagy a sztrájk szabadságát. Ezek a jogok magukban foglalhatják a tagállamokban fennálló konkrét munkakapcsolatok rendszerének keretébe tartozó más cselekmények megtételének jogát vagy szabadságát",
V. mivel a szolgáltatási irányelv 1. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy: „Ez az irányelv nem érinti a tagállamokban és a közösségi jogban elismert alapvető jogok gyakorlását. Nem érinti továbbá a közösségi jogot tiszteletben tartó nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban lévő, kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a szervezett fellépéshez való jogot",
W. mivel az Európai Tanács alapelveket határozott meg az olyan munkaerő-piaci modellek kialakítására, amelyek a biztonság magas szintje mellett magas szintű rugalmasságot is nyújtanak, amely a „rugalmas biztonság modellként" ismert); mivel elismerték, hogy a rugalmas biztonság sikeres modelljének fontos részét képezik az erős, jelentős kollektív tárgyalási hatáskörrel rendelkező szociális partnerek,
X. mivel a Bíróság feladata az alapvető jogok és szabadságok fényében a közösségi jog értelmezése és annak biztosítása, hogy az EK-Szerződés értelmezése és alkalmazása során betartják a jogot,
Y. mivel a nemzeti bíróságok feladata eseti alapon megállapítani, hogy teljesülnek-e az alapvető szabadságok korlátozására és azok közösségi joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kritériumok,
Z. mivel a kollektív fellépés és a kollektív megállapodások megkötése alapvető jog, amely szerves részét képezi a közösségi jog általános elveinek; mivel ezzel összefüggésben a Bíróság nem hagyatkozhat a Tanács és a Bizottság 1996. szeptember 24-i állásfoglalására, amelyet az Európai Parlament (társjogalkotóként) nem fogadott el, és amely az „állami politikai rendelkezések" és a „politikai rend szempontjából fontos nemzeti rendelkezések" fogalmainak értelmezését pusztán a jogszabályokban megállapított kötelező szabályokra korlátozná,
AA. mivel a versenyjog terén a (C-67/96. sz.) Albany ügyben hozott ítélet jelentős mérlegelési jogkörrel ruházta fel a szakszervezeteket munkaerő-piaci kérdésekben;
AB. mivel megállapítást nyert, hogy a Bíróságon belül, illetve a Bíróság és főtanácsnokai között eltérő nézetek és értelmezések álltak fenn a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvvel kapcsolatos különböző ügyekben, különösen a C-341/05. sz. Laval(21) és a C-346/06. sz. Rüffert ügyben(22), mivel amikor az ilyen nézetek és értelmezések eltérnek, szükség lehet az alapvető jogok és szabadságok közötti egyensúly egyértelművé tételére,
AC. mivel a kiküldetési irányelv jogalapjának megválasztása egyértelműen azon a feltételezésen alapul, hogy a kiküldött munkavállalók nem lépnek be a fogadó állam munkaerőpiacára; mivel az arra vonatkozó határidő hiánya, hogy meddig kell valakit kiküldött munkavállalónak tekinteni, együttesen a munkavállalók kiküldetése fogalmának széleskörű értelmezésének gyakori alkalmazásával azt bizonyítja, hogy ennek ellenére a kiküldött munkavállalók gyakorta belépnek a fogadó állam munkaerő-piacára,
1. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága az európai projekt egyik sarokköveinek egyike; úgy véli azonban, hogy ennek egyrészt egyensúlyban kell lennie a Szerződésekben rögzített alapvető jogokkal és szociális célkitűzésekkel, illetve másrészt az állami és szociális partnerek azon jogával, hogy biztosítsák a megkülönböztetés-mentességet, az egyenlő bánásmódot, valamint az élet- és munkakörülmények javítását; emlékeztet arra, hogy kollektív tárgyalás és a kollektív fellépés olyan alapvető jogok, amelyeket az Európai Unió alapjogi chartája elismer, és hogy az egyenlő bánásmód az Európai Unió egyik alapvető elve;
2. azon a véleményen van, hogy az EU bármely polgárának jogosultnak kell lennie arra, hogy az Európai Unióban bárhol munkát vállaljon, és ekként az egyenlő bánásmódra; ezért sajnálja, hogy ezt a jogot nem alkalmazzák egységesen az EU egész területén; nézete szerint a hatályban maradó átmeneti szabályokat a Bizottságnak szigorúan felül kell vizsgálnia annak értékelése céljából, hogy azok valóban szükségesek-e a nemzeti munkaerőpiacok torzulásainak megelőzésére, és amennyiben nem ez a helyzet, azokat a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni;
3. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem ellentétes a szociális partnereknek a szociális párbeszéd előmozdításához, illetve a szervezett fellépéshez fűződő alapvető jogával, és nem felsőbbrendű ahhoz képest, különösen mivel ez több tagállamban alkotmányos jog; hangsúlyozza, hogy a Monti-záradék célja az alapvető alkotmányos jogok egységes piac keretében való védelme volt; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása a belső piac négy szabadságának egyike;
4. üdvözli a Lisszaboni Szerződést és azt a tényt, hogy az Európai Unió alapjogi chartáját jogilag kötelezővé teszik; megjegyzi, hogy ebbe beletartozik a szakszervezetek kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz és azok megkötéséhez való joga a megfelelő szinteken, valamint – az érdekek ütközése esetén – érdekeik védelmében a szervezett fellépéshez való jog (mint például a sztrájk);
5. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem felsőbbrendű az Európai Unió alapjogi chartájában megállapított alapvető jogokhoz,és különösen a szakszervezetek szervezett fellépéshez való jogához képest, különösen mivel ez több tagállamban alkotmányos jog; hangsúlyozza ezért, hogy az EB Rüffert, Laval és Viking ügyben hozott ítéletei azt igazolják, hogy egyértelművé kell tenni azt, miszerint a Szerződésekben létrehozott gazdasági szabadságokat olyan módon kell értelmezni, hogy az ne sértse a tagállamokban és a közösségi jogban elismert alapvető szociális jogokat – ideértve a kollektív megállapodások letárgyalására, megkötésére és érvényesítésére, illetve a kollektív fellépésre való jogot -, valamint úgy, hogy ne sértse a szociális partnerek autonómiáját akkor, amikor azok ezeket az alapvető jogokat gyakorolják a szociális érdekek és a munkavállalók védelme érdekében;
6. 5. hangsúlyozza, hogy a kiküldetési irányelv lehetővé teszik a hatóságok és szociális partnerek számára azt, hogy a különböző tagállami hagyományoknak megfelelően a munkaviszonyra vonatkozó, a munkavállalók számára kedvezőbb szabályokat állapítsanak meg;
7. felhívja a figyelmet arra, hogy a kiküldetési irányelv (22) preambulumbekezdése kimondja, hogy az említett irányelv nem érinti a szakmai érdekek védelmét szolgáló kollektív fellépésre vonatkozó tagállami jogszabályokat, amit megerősít az EK-Szerződés 137. cikkének (5) bekezdése;
8. hangsúlyozza ezért az egyenlő bánásmód és az azonos munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bérezés biztosításának és megerősítésének szükségességét az EK-Szerződés 39. és 12. cikkében megállapított módon; úgy véli, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának vagy a letelepedés szabadságának keretében a munkáltató, a munkavállalók vagy a kiküldött munkavállalók állampolgársága nem indokolhatja a munkakörülmények, a díjazás vagy az olyan alapvető jogok gyakorlása terén fennálló egyenlőtlenségeket, mint amilyen a sztrájkjog;
9. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy előzzék meg a munkaerő-piaci modellekre gyakorolt azon negatív hatásokat, amelyek már alkalmasak arra, hogy a munkaerő-piac nagymértékű rugalmasságát ötvözzék a magas szintű biztonsággal, ehelyett inkább támogassák tovább ezt a megközelítést;
Általános hatás
10. megjegyzi, hogy az EK-Szerződés bizonyos rendelkezéseinek horizontális hatásai pontosan meghatározott feltételek teljesülésétől függnek, többek között attól a feltételtől, hogy ezek a rendelkezések jogokat ruháznak olyan magánszemélyekre, akiknek érdekében áll a vonatkozó kötelezettségek betartása; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bíróság által nemrégiben hozott ítéletek sajátos körülményei között, az EK-Szerződés 43. cikkének horizontális hatása kellően indokolt volt, és úgy véli, hogy ez további bírósági ügyekhez vezethet;
11. üdvözli, hogy az Európai Unió elvei és hagyományai szerint számos tagállam, a szociális partnerekkel együttműködve, magas szintű munkakörülményeket vezetett be, amelyek javítják valamennyi munkavállaló jólétét és növelik a gazdasági növekedést, valamint a versenyképességet;
12. úgy véli, hogy a kiküldetési irányelvben és a szolgáltatási irányelvben rejlő jogalkotói szándék nincs összhangban az értelmezésekkel, amelyek a vállalatok közötti tisztességtelen versenyre hívhatnak fel; megjegyzi, hogy a kollektív megállapodásokat aláíró és betartó vállalatok versenyhátrányba kerülhetnek azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek ezt megtagadják;
13. azt a nézetet is vallja, hogy a szolgáltatásoknak a belső piacon belüli, határokon keresztül történő nyújtásának szabadságát annak biztosítása növeli tovább, hogy a belföldi és nem belföldi szolgáltatók lehetőség szerint hasonló gazdasági és munkaerő-piaci feltételekkel szembesüljenek a szolgáltatás nyújtásának helyén;
14. aktívan támogatja a lisszaboni stratégiában meghatározottak szerinti tudás- és innováció alapú versenyképességet;
15. megkérdőjelezi az arányosság elvének bevonását az olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek a letelepedési jog vagy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtáshoz való jogra való hagyatkozáskor szándékosan alákínálnak a munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak; »úgy véli, hogy nem szabadna megkérdőjelezni a szervezett fellépés alkalmazását az egyenlő bánásmód fenntartása és a méltányos munkakörülmények biztosítása érdekében;
«
16. hangsúlyozza, hogy az EU alapvető szabadságait nem lehet úgy értelmezni, hogy azok a vállalkozások jogot adnak a nemzeti szociális és foglalkoztatási jogszabályok és gyakorlatok kijátszására vagy megkerülésére, továbbá a bérekre és a munkafeltételekre vonatkozó tisztességtelen verseny kikényszerítésére; úgy véli ezért, hogy a vállalkozások határokon átnyúló olyan intézkedéseinek, amelyek kedvezőtlenebben a fogadó állam foglalkoztatási feltételeinél, arányosaknak kell lenniük, és azokat nem indokolhatják automatikusan a Szerződésnek például a szolgáltatásnyújtás szabadságára vagy a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései;
17. hangsúlyozza, hogy a közösségi jognak tiszteletben kell tartania a megkülönböztetés-mentesség elvét; hangsúlyozza továbbá, hogy a közösségi jogalkotónak biztosítania kell, hogy ne keletkezzenek akadályok a kollektív megállapodásokkal szemben, mint például, amelyek szolgáltatásnyújtás helyén valamennyi munkavállaló számára az egyenlő munkáért egyenlő bért biztosító elvet hajtják végre, állampolgárságuktól, illetve a munkáltató állampolgárságától függetlenül a szolgáltatásnyújtás helyén, illetve az ilyen megállapodást támogató szervezett fellépéssel szemben, amely összhangban van a nemzeti jogszabályokkal vagy gyakorlatokkal;
18. elismeri, hogy az Európai Bíróság által a Laval, Rüffert és Luxembourg ügyben hozott ítélet jelentős aggályokat okozott a tekintetben, hogy miként kell értelmezni a minimális harmonizációt előíró irányelveket.
19. megállapítja, hogy a 2004/18/EK irányelv (közbeszerzési irányelv) 26. és 27. cikkében említett szociális megfontolások lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy tisztességes versenyfeltételeket teremtsenek a minimális védelmet meghaladó, a munkaviszonyra vonatkozó kötelező szabályok megállapítása révén;
20. azon a véleményen van, hogy a kiküldetési irányelvben a szabad mozgás korlátozott jogalapja vezethet oda, hogy úgy értelmezzék a kiküldetési irányelvet, mint ami kifejezetten a tisztességtelen versenyre hív fel a bérek és a feltételek tekintetében; ezért véleménye szerint a kiküldetési irányelv jogalapját ki kell bővíteni oly módon, hogy hivatkozzon a munkavállalók szabad mozgására is;
21. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet ennek eredményeképpen oda vezethet, hogy a munkavállalók úgy érzik, hogy a befogadó országokban az alacsony bérek versenyének nyomása alá kerülnek; úgy véli ezért, hogy a kiküldetési irányelv következetes végrehajtását valamennyi tagállamban biztosítani kell;
22. emlékeztet arra, hogy kilenc tagállam ratifikálta a munkaügyi záradékokról (állami szerződések) szóló ILO 94 Egyezményt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még bírósági ítéletek sem veszik kellőképpen figyelembe az ILO 94-es egyezményét, továbbá attól tart, hogy ezen egyezmény érintett tagállamokban való alkalmazása ellentétben állhat a kiküldetési irányelv alkalmazásával; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegye egyértelművé ezt a helyzetet, és folytassa ezen egyezmény ratifikációjának elősegítését a szociális záradékoknak a közbeszerzési szabályozásokban való további kifejlesztése érdekében, ami önmagában a közbeszerzési irányelv célja;
23. megjegyzi, hogy eddig nem került elismerésre, hogy az ILO 87-es és 98-as egyezménye szerint a szervezett fellépés jogára és az alapvető jogokra vonatkozó korlátozások csak egészségügyi, közrendi és hasonló tényezők alapján indokolhatók;
Követelések
24. felhívja valamennyi tagállamot a kiküldetési irányelv megfelelő foganatosítására; hangsúlyozza továbbá, hogy a munkaerő-piaci jogszabályok, valamint a tárgyalásokra és kollektív megállapodásokra vonatkozó szabályok a tagállamok és a szociális partnerek hatáskörébe tartoznak; kiemeli ebben a tekintetben, hogy a tagállamok feladata a megelőző, nyomon követő és végrehajtási intézkedések teljes körű felhasználása és fejlesztése a szubszidiaritás elvével összhangban;
25. úgy véli, hogy a jelenlegi bizottsági jogszabályok tartalmaznak joghézagokat és következetlenségeket, és ezért a kiküldetési irányelv olyan értelmezéseihez vezethettek, amelyek nem álltak a jogalkotó szándékában, aki tisztességes egyensúlyra törekedett a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a munkavállalók jogainak védelme között; felhívja a Bizottságot, hogy készítse el a szükséges jogalkotási javaslatokat, amelyek a jövőben segítenek megelőzni az egymásnak ellentmondó értelmezéseket;
26. ezért üdvözli a 2008. április 3-i nyilatkozatot, amelyben a Bizottság kötelezettséget vállalt nem csak arra, hogy tovább küzd az alacsony szociális szinten alapuló verseny ellen, hanem azt is hangsúlyozta, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem magasabb rendű a sztrájkhoz fűződő és a szakszervezethez való csatlakozás alapvető jogánál, és azzal nem áll ellentétben; ösztönzi a Tanács 2008. június 9-i következtetéseinek haladéktalan végrehajtását a végrehajtásban megmutatkozó hiányosságok orvoslására, a további kellemetlen helyzetek és visszaélések megelőzésére. valamint a kölcsönös bizalom kívánatos klímájának megteremtésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a tagállamok, nemzeti hatóságok és a Bizottság közötti szorosabb együttműködés támogatására a bevált gyakorlatok kicserélése és a nyomon követése céljából; úgy véli, hogy ez hatékony módja lenne a visszaélések elleni küzdelemnek;
27. üdvözli a Bizottság azon jelzését, hogy készen áll a belső piac munkajogra és kollektív tárgyalásra gyakorolt hatásának ismételt megvizsgálására.
28. javasolja, hogy ez az ismételt vizsgálat ne zárja ki a kiküldetési irányelv részleges felülvizsgálatát, különös tekintettel az alkalmazandó munkakörülmények, díjazási szintek, a munkavállalókkal szemben alkalmazott egyenlő bánásmód elve a szolgáltatások szabad mozgásával összefüggésében, a különböző munkajogi modellek tiszteletben tartása és a kiküldetés időtartama tekintetében;
29. úgy véli, hogy nem szabad kockázatnak kitenni a tagállamokban és az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapvető jogok gyakorlását, beleértve a kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a szervezett fellépéshez való jogot;
30. hangsúlyozza, hogy teljesen egyértelművé kell tenni, hogy a kiküldetési irányelv és a többi irányelv nem tiltja meg a tagállamok és a szociális partnerek számára, hogy kedvezőbb feltételeket követeljenek, amelyek a munkavállalókkal szemben alkalmazott egyenlő bánásmódot célozzák, és hogy vannak olyan biztosítékok, miszerint a közösségi jogszabályok végrehajthatók minden jelenlegi munkaerő-piaci modell alapján;
31. felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen hajtsa végre az elektronikus információcsere-rendszer létrehozásáról szóló tanácsi határozatokat, mivel az lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy hatékonyabban küzdjenek a visszaélésekkel szemben;
32. kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjon el intézkedéseket a visszaélések elleni küzdelem jegyében, különösen a postafiók vállalatok tevékenysége tekintetében, amelyek a letelepedés szerinti országban tényleges és érdemi üzleti tevékenységet nem folytatnak, amelyeket kizárólag arra a célra hoznak létre – néha közvetlenül a befogadó országban lévő fővállalkozó -, hogy a befogadó országban üzleti tevékenységet végezzenek annak érdekében, hogy ezáltal megkerüljék a befogadó ország szabályainak és rendeleteinek teljes körű alkalmazását, különös tekintettel a bérekre és a munkakörülményekre; felhívja a Bizottságot a postafiók-vállalatok elleni küzdelem céljából egyértelmű szabályok megállapítására a vállalkozások szolgáltatási irányelv szerinti magatartási kódexében;
33. megerősíti, hogy az alapvető szociális jogok nem alsóbbrendűek a gazdasági jogokhoz képest az alapvető szabadságok hierarchiájában; ezért kéri az alapvető jogok és a gazdasági szabadságok közötti egyensúly elsődleges jogban történő helyreállítását a szociális dömping versenyének elkerülésében való segítség érdekében;
34. üdvözli a Tanács új ideiglenes ügynökségről szóló irányelvéről szóló közös álláspontját, amely megkülönböztetés-mentes bánásmódot biztosítana a foglalkoztatás első napjától kezdve a szociális partnerek eltérő megállapodása hiányában;
Jelentéstevő: Jan Andersson (PES, SE)
Jelentés: (A6-0370/2008) – A kollektív megállapodásokkal szembeni kihívások az EU-ban
A kollektív megállapodásokkal szembeni kihívások az EU-ban
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Eljárás: saját kezdeményezés
Vita: 2008. október 21., kedd
Egységes díjak az uniós reptereken
Irányelvvel szabályozná az EU a reptereken fizetendő díjak meghatározását a domináns piaci helyzetükkel visszaélő, nagy forgalmú légikikötőknél. Míg a Bizottság évi egymillió főnél húzná meg a határt, az EP-képviselők a jogszabályt az ötmilliósnál nagyobb utasforgalmú repülőterekre terjesztenék ki.
A második olvasati tárgyalás során az EP közlekedési és idegenforgalmi szakbizottsága – a Tanáccsal egyetértésben – úgy ítélte meg, hogy a repülőtéri díjakról szóló jogszabálynak az évi egymilliónál kevesebb utast fogadó repterekre történő kiterjesztése feleslegesen róna adminisztratív és bürokratikus terheket olyan piaci szereplőkre, amelyek földrajzi és egyéb strukturális tényezők miatt amúgy sincsenek versenyben a nagyobb légikikötőkkel.
Az irányelv ugyanakkor utasforgalomtól függetlenül kiterjed majd az összes tagállam legnagyobb repülőterére.
Egyértelmű kritériumok
A szakbizottság fontosnak tartotta, hogy a repülőtéri díjakat átlátható és objektív kritériumok alapján állapítsák meg. A képviselők – ugyancsak összhangban a Tanáccsal – úgy vélték, a pusztán regionális alapú felügyeleti szervek helyett független nemzeti hatóságokra van szükség.
Fogyatékkal élő utasok
Az irányelv nem terjed ki a mozgáskorlátozott vagy más fogyatékkal élő utasok különleges ellátása miatti illetéktöbblet fizetésére.
Melyik repülőtereket érinti?
Az irányelv a következő repterekre terjedne ki: Alicante, Amszterdam, Athén, Barcelona, Bécs, Berlin (Schönefeld és Tegel), Birmingham, Bourgas, Bristol, Brüsszel (Zaventem), Bukarest, Budapest, Catania, Dublin, Düsseldorf, Edinburgh, Faro, Frankfurt, Glasgow, Gran Canaria, Hamburg, Hannover, Helsinki, Iraklion, Koppenhága, Köln/Bonn, Lanzarote, Larnaka, Lisszabon, Ljubljanna, London (Gatwick, Heathtrow, Luton, Stansted), Luxemburg, Lyon, Madrid (Barajas), Malaga, Málta, Manchester, Marseille-Provence, Milano (Linate és Malpensa), München, Newcastle, Nice-Cote d'Azur, Pafosz, Palma de Mallorca, Párizs (Charles de Gaulle and Orly), Pozsony, Prága, Riga, Rodosz, Róma (Fiumicino), Szófia, Stockholm, Stuttgart, Tallinn, Temesvár, Tenerife, Toulouse (Blagnac és CCER), Várna, Varsó, Velence, Vilnius.
És most?
A témafelelős, Ulrich Stockmann (szocialista, német) és a szakbizottság úgy vélte, az irányelv parlamenti megszavazása igazságos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes versenyfeltételeket biztosítana a piacon. Ha a plenáris ülésen is elfogadják a szöveget, az együttdöntési folyamat a formálisnak tekinthető tanácsi jóváhagyás után lezárulhat.
Ajánlás második olvasatra: Ulrich Stockmann (PES, DE)
Jelentés: (A6-0375/2008) – Repülőtéri díjak
A Tanács közös álláspontja a repülőtéri díjakról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság
Eljárás: együttdöntés, második olvasat
Vita: 2008., október 21., kedd
Közbeszerzéseken környezetbarát autót
Nemcsak az árat, hanem a széndioxid-kibocsátást, a légszennyezést és az energiafogyasztást is figyelembe kellene venni a közbeszerzéssel vásárolt járműveknél. Az Európai Bizottság erről szóló irányelv-tervezetét kedden tárgyalja az Európai Parlament.
Évente mintegy 110 ezer személygépjárművet, ugyanennyi kisteherautót, 35 ezer kamiont és 17 ezer buszt vásárolnak közbeszerzéssel az Európai Unióban. Az Európai Bizottság előírná, hogy az ilyen beszerzéseknél az ár és az energiafogyasztás mellett kötelezően vegyék figyelembe a széndioxid-kibocsátást és a levegőszennyezést is. Ez hozzájárulna a környezet védelméhez, és a járműipart is környezetbarátabb, illetve alacsonyabb széndioxid- és szennyezőanyag-kibocsátású járművek fejlesztésére ösztönöznék – áll a Dan Jørgensen (szocialista, dán) által jegyzett szakbizottsági jelentésben.
Az Európai Parlament környezetvédelmi szakbizottsága támogatta az irányelvet, de néhány könnyítést javasolt a tagállamok számára. A kisebb vásárlásoknál például a tagállamoknak nem kellene alkalmazniuk az irányelvet, mert az csak felesleges adminisztratív terheket róna rájuk. Emellett a speciális vagy sürgősségi esetekben használt – például tűzoltó-, mentő, építkezési, repülőtéri – járműveknél szintén nem lenne kötelező a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele, mivel az azoknak megfelelő autók „sokba kerülnek, és kis számban készülnek" – így a jelentés.
2005-ben az Európai Bizottság már összeállított egy javaslatot a tiszta és környezetbarát járművek vásárlásáról, az EP-képviselők azonban elutasították azt. A mostani javaslat elkészítésekor a Bizottság figyelembe vette a képviselők korábbi ajánlásait, így a szabályozás kiterjed az összes gépjárműtípusra és a széndioxid-kibocsátásra, továbbá rugalmasabb a tagállamokkal szemben és tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét. Az irányelv egyébként nemcsak a hatóságokat vagy közintézményeket kötelezné, hanem az olyan magáncégeket is, amelyek szerződés keretében látnak el közfeladatot.
Jelentéstevő: Dan Jørgensen (PES, DK)
Jelentés: (A6-0291/2008) – Tiszta közúti szállítójárművek támogatása
Átdolgozott javaslat: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tiszta és energiatakarékos közúti járművek használatának előmozdításáról
Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság
Eljárás: együttdöntés, első olvasat
Vita: 2008., október 21., kedd
Egyszerűbb és egységesebb gyógyszer-engedélyeztetés
Egyszerűsíteni és egységesíteni szeretnék az EP-képviselők az olyan gyógyszerek újraengedélyeztetését, amelyek már forgalomban vannak, de kisebb vagy nagyobb mértékben módosították őket. A parlament szerdai strasbourgi plenáris ülésén tárgyalja a közegészségügyi szakbizottság jelentését.
Ha egy gyógyszer összetételén vagy gyártásán változtatnak, a gyógyszergyártóknak újra engedélyeztetniük kell a készítményt, vagy a nemzeti hatóságoknál vagy uniós szinten. Az újraengedélyeztetés a jelentéktelenebbnek tűnő változtatások esetén is kötelező, még akkor is, ha csak a betegtájékoztató szövege vagy a gyártó neve módosul.
A gyógyszergyártókra és a hatóságokra a változtatások kezelése egyre nagyobb adminisztratív terhet ró. A közepes méretű vállalatoknál az évente bejelentett módosítások száma meghaladja a négyezret, nagy vállalatok esetében pedig akár a húszezret is elérheti. Ráadásul a több tagállamban is forgalmazott gyógyszerek módosításakor tagállamonként sokszor más és más a kötelező eljárás, az európai jogszabályok pedig ugyancsak eltérők. „A módosítások kezelésének jelenlegi rendszere egyre kevésbé bizonyul hatékonynak" – írja a jelentést készítő Francoise Grossetête (néppárti, francia).
Egyszerűbb engedélyeztetés
Az Európai Bizottság most ezért egyszerűsítené és egységesítené az eljárásokat. A szakbizottsági képviselők támogatják az új javaslatot, amely minden egyes európai gyártó számára ugyanolyan engedélyeztetési szabályokat írna elő, és megszüntetné a jelenlegi, eltérő és sok esetben felesleges előírásokat.
A szakbizottság azt is szeretné, hogy olyan esetekben, amikor egy módosítás több forgalomba hozatali engedélyt is érint, közös engedélyezési kérelmet lehessen benyújtani. A képviselők azonban a közös kérelmet minden típusú változtatásra kiterjesztenék. Az Európai Bizottság ezt csak a kisebb változtatásoknál tenné lehetővé.
A képviselők szerint létre kell hozni egy részletes jegyzéket arról, hogy mi számít jelentős, illetve kevésbé lényeges módosításnak, és – a német példának megfelelően – a csekélynek ítélt módosításoknál egyszerűsített bejelentési rendszer alkalmazását írnák elő.
A képviselők ezzel együtt bizonyos esetekben megengednék a tagállamoknak, hogy továbbra is a fentiektől eltérő nemzeti szabályokat alkalmazhassanak. Emellett az irányelv elfogadása esetén a képviselők a hatályba lépés utáni átmeneti időszakot is meghosszabbítanák 12 hónapról 18 hónapra.
Jelentés: Françoise Grossetête (A6-0346/2008) – A gyógyszerek forgalomba hozatali engedélye feltételeinek módosítása
Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság
Eljárás: együttdöntés, első olvasat
Vita: 2008., október 22., szerda
Szájer József komitiológiai jelentései
Az EU-jogszabályok végrehajtását kísérő „komitológia" demokratikusabbá tétele a célja annak a jogszabálycsomagnak, amelynek parlamenti felelőse Szájer József. Az általa jegyzett jelentések az „ellenőrzéssel történő szabályozási eljárás" bevezetésével foglalkoznak. Ezek közül most ötöt fogadhat el az Európai Parlament.
Az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott uniós jogszabályok végrehajtása az Európai Bizottság feladata. A végrehajtást ugyanakkor a tagállamok delegáltjainak részvételével működő bizottságok felügyelik. Ezt a rendszert, illetve az ehhez kapcsolódó eljárásokat hívják komitológiának.
Az új komitológiai eljárást, az „ellenőrzéssel történő szabályozást" a Szájer József (néppárti) által most beterjesztett jelentések a következő jogszabályokra terjesztenék ki:
- A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályok és követelmények
- A géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználása
- Ízesített bor, ízesített boralapú italok és ízesített boralapú koktélok
- A tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatás
- A mérőműszerekre és a metrológiai ellenőrzés módszereire vonatkozó közös rendelkezések
Korábbi sajtóközlemény és háttér
Jelentéstevő: Szájer József (EPP-ED, HU)
Jogi Bizottság
Eljárás: együttdöntés, első olvasat
Szavazás: 2008. október 21., kedd
Jelentés: (A6-0300/2008) – A személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályok és követelmények (átdolgozott szöveg)
Jelentés: (A6-0297/2008) – A géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználása (átdolgozott szöveg)
Jelentés: (A6-0216/2008) – Ízesített bor, ízesített boralapú italok és ízesített boralapú koktélok (átdolgozás)
Jelentés: (A6-0288/2008) – A tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatás (átdolgozás)
Jelentés: (A6- /2008) – A mérőműszerekre és a metrológiai ellenőrzés módszereire vonatkozó közös rendelkezések (átdolgozás)
A 2009-es EU-költségvetés első olvasatban az EP-ben
Az EP költségvetési szakbizottsága szerint a Tanács által kezdeményezett kiadáscsökkentések lehetetlenné teszik az unió kötelezettségvállalásainak teljesítését. A testület ezért emelné az egyes területek költségvetését. Az EP 2009-es prioritásai: éghajlatváltozás, szociális dimenzió, biztonság.
Az unió költségvetésének a Tanács által elfogadott tervezetében soha eddig nem volt olyan nagy a különbség az előre jelzett finanszírozási szükséglet (kötelezettségvállalások) és a tervezett kiadások (kifizetések) között, mint az idén. Az EP szakbizottsága szerint ez azt jelzi, nem áll rendelkezésre elég forrás az unió kötelezettségvállalásainak teljesítésére. A képviselők ezért csökkentenék a két szám közötti különbséget.
A gazdasági válságra tekintettel az EP-képviselők ugyanakkor úgy döntöttek, nem emelik a kifizetéseket a többéves költségvetésben megengedett (a tagállamok összes nemzeti jövedeleméhez viszonyított) 0,97 százalékos arányra. A javasolt szám: 0,954 százalék. Ez lesz az EP tárgyalási kiindulópontja az intézményközi egyeztetéseken. (A Bizottság egyébként korábban 0,899, a Tanács 0,885 százalékot javasolt.) A Tanács és az EP képviselői november 21-én találkoznak.
Prioritások: éghajlat, szociális dimenzió, biztonság
A képviselők a legtöbb fejezetnél visszatérnének a Bizottság által javasolt (és a Tanácséhoz képest magasabb) számokhoz, bizonyos pontokon pedig még azokon is túlmennének.
Az éghajlatváltozás elleni fellépésre a szakbizottság például 2 milliárd euróval többet adna. A képviselők megdupláznák a LIFE+ program költségvetését is.
Az EP emelné az Európai Szociális Alap és a Regionális Fejlesztési Alap büdzséjét, és a kis és közepes vállalatok támogatását.
Növelnék többek között az EU határvédelmi ügynöksége, a Frontex költségvetését, továbbá a transzeurópai energiahálózatra jutó támogatást. Ebből jutna több a Nabucco-gázvezeték építésére.
A szakbizottság nem engedné csökkenteni a közös biztonsági és védelmi politika forrásait, és helyreállítaná a Palesztina, Koszovó és Afganisztán támogatására szánt összegeket.
A képviselők Grúzia támogatását is fokoznák. Mivel azonban erre nincs megfelelő jogi alap, a parlament egyelőre egy külön költségvetési sort hozna létre, ahova a tagállamok felajánlásaitól függő összeg kerülne a jövőben.
Bővebben (angolul)
Jelentés: Jutta Haug (A6- /2008) – Az Európai Unió 2009. évi költségvetésének tervezete (III. szakasz)
Az Európai Unió 2009. évi költségvetésének tervezete:
III. szakasz – Bizottság
Költségvetési Bizottság
Eljárás: konzultáció
Jelentés: Janusz Lewandowski (A6- /2008) – 2009. évi költségvetés tervezete (I, II, IV, V, VI, VII, VIII, IX. szakasz)
Az Európai Unió 2009. évi költségvetésének tervezete
I. szakasz – Európai Parlament, II. szakasz – Tanács, IV. szakasz – Bíróság, V. szakasz – Számvevőszék, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, VII. szakasz – Régiók Bizottsága, VIII. szakasz – Európai ombudsman, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos
Költségvetési Bizottság
Eljárás: költségvetés
Jelentés: Alain Lamassoure (A6-0342/2008) – A Közösségek saját forrásainak rendszere
Eljárás: konzultáció
Vita: 2008. október 23., csütörtök
Timesharing: új európai szabályok
Mintegy másfél millió európai család rendelkezik időmegosztásos (timeshare) nyaralási joggal. Az unió most egy új irányelvvel biztosítaná ennek a piacnak az egységes, átlátható szabályozását.
„Az ingatlanok időben megosztott használati jogán" alapuló nyaralási konstrukció a hetvenes évek óta terjedt el. Az Európai Timeshare Szervezet adatai szerint 2001-ben 25 európai országban 1,4 millió család élt ezzel a lehetőséggel, a szektor pedig 200 ezer munkavállalót foglalkoztatott. Az iparág 2,3 milliárd euró értékben adott el timeshare-jogokat abban az évben. A legtöbben Németországban és Nagy-Britanniában vásároltak ilyen jogot, az üdülőközpontok többsége azonban Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában található.
Új irányelv
Bár az EU 1994-ben irányelvvel próbálta harmonizálni a területet, az üzemeltetők és a nyaralók közötti – mindenekelőtt a szolgáltatások feltételeiről és minőségéről szóló – viták továbbra is gyakoriak.
Időközben ráadásul számos újfajta, a timeshare-hez hasonló, a fogyasztóvédelmi előírásokat megkerülő termék és szolgáltatás jelent meg a piacon. Az új szabályozás ezekre is kiterjed majd. Az irányelv erősíti és egyértelművé teszi a fogyasztók jogait, és a megfelelően működő nyaralásszervezők számára is tisztességes versenyt biztosít.
A szöveg új szabályokat állapít meg a szerződéstől való elállásra, a szerződés nyelvének megválasztására és a tájékoztatási kötelezettségre is. Az irányelv kiterjed a nyaralóklubokra és az üdülési jogok adás-vételére, valamint cseréjére is, sőt a szabályozás hatálya alá kerül a hajók, lakókocsik időmegosztásos használati joga is.
A járulékos szerződések is megszűnnek majd a főszerződés megszűnésével. Az üdülőkluboknál nem lehet majd előre fizetendő átalányárat kérni, hanem egyenlő, éves részleteket kell fizetni. A timeshare-szerződést aláírók 14 napon belül indoklás nélkül elállhatnak a szerződéstől.
Jelentéstevő: Toine Manders (ALDE, NL)
Jelentés: (A6-0195/2008) – A fogyasztók védelme az ingatlanok időben megosztott használati jogának egyes szempontjai tekintetében
Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
Eljárás: együttdöntés, első olvasat
Vita: 2008., október 22., szerda
Holomodor: az ukrajnai éhínség 75. évfordulójára emlékezik az EP
Az 1932-33-as ukrajnai éhínségről fogad el állásfoglalást az Európai Parlament.
Ezt még Bronisław Geremek, nyáron elhunyt lengyel liberális képviselő kezdeményezte.
EU-Oroszország: vita az EP-ben
Az EP, a Tanács és az Európai Bizottság képviselői vitáznak a parlamentben az EU és Moszkva viszonyáról.
A következő EU-orosz csúcstalálkozót Nizzában tartják, november 14-én.
Az EU-orosz kapcsolatokról (angolul)
http://ec.europa.eu/external_relations/russia/sum06_08/index_en.htm
Civilizációk szövetsége: Jorge Sampaio Strasbourgban
Jorge Sampaio, korábbi portugál elnök jelenleg az ENSZ főképviselője a „Civilizációk szövetségében". Ő a kultúrák közötti párbeszéd éve keretében szólal fel az EP-ben.
A „Civilizációk szövetségét" 2005-ben hozták létre a spanyol és a török kormány kezdeményezésére, az ENSZ égisze alatt. Célja a kultúrák és a vallások közötti megértés elősegítése.
Állásfoglalás a tengeri kalózkodásról
Az EP a tengeri kalózok elleni fellépésről fogadhat el állásfoglalást csütörtökön.
Az EP 2008. szeptember 13-án folytatott vitát a témában. Az október 2-ai uniós védelmi miniszteri tanácsülésen a tagállamok megegyeztek arról, hogy fokozzák haditengerészeti jelenlétüket a tengeri kalózok által leginkább veszélyeztetett szomáliai partvidéken. A miniszterek egy tengerészeti megfigyelő hálózat létrehozását is javasolták.
Peger István/EU Parlament sajtószolgálat
