Nézzük Meg - Retro-reklámok A Gázművek Múzeumában

Nem érezni gázszagot, nem látunk rozsdás gázcsöveket, látunk viszont szépen karbantartott üzemközpontot díszburkolatú udvarral és szökőkúttal, ez a kép fogadja a budapesti Köztársaság téren a Gázművek székházába lépő látogatót, aki Az 1930-as évek gázreklámja című, 2008. október 17-én bemutatkozó tárlat megnyitására érkezik a Fővárosi Gázművek Zrt. Gázmúzeumába.

A kiállításon a felidézett korból származó nyomtatványok és reprodukciók, egykori készülékek láthatók a fővárosi gázszolgáltatás hőskorából, a gáz ipari felhasználásának kezdeteitől, az otthoni gázkészülékek reklámján át egészen napjaink főzőtanfolyamáig.

Az ünnepélyes megnyitón Dr. Bakonyi Tibor, a Fővárosi Gázművek Zrt. vezérigazgatója, Kovács Richárd marketing és PR osztályvezető, valamint Dr. Gulyás Péterné, a Gázmúzeum vezetője volt a házigazda.

1.	2.	3.
4.	5.	6.

Az elhangzottak szerint, a kiállítás apropóját a gázüzemű megoldások és készülékek jelenlegi helyzete adja, hiszen az új építéseknél egyre kevésbé tervezik be a gáz használatát pl. az otthonokba. A Gázműveknél, érzékelve ezt a tendenciát, úgy látják, ideje visszanyúlni a gáz hőskorából való marketing és reklám fogásokhoz, melyek indíttatása ma is érvényes; a reklám szóljon a technológia előnyeiről, a szolgáltatásokról és magáról a cégről.

7.Hogyan is zajlott ez egykoron?

A budapesti „gázreklám" 1913-ban, az Országos Iparművészeti Társulat által kiírt plakát- és képeslap-pályázattal indult útjára. Reklámbélyegek, szórólapok és filmek is szolgálták már a hírverést, a Társaság ez időben alakította ki Aranykéz utcai bemutatótermét, ekkor indultak el a gáztűzhelyek népszerűsítésére azok a főzőtanfolyamok, melyek mind a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek.

8.A szépen alakuló üzlet ügyfeleinek száma az első világháború idején hirtelen megnőtt, de az igények kielégítését korlátozta a városi gáz előállításához szükséges szén hiánya. A takarékos gázhasználatra kellett ösztönözni mindenkit, ezt kellett propagálni.

A nehézségek múltával, 1925-től, új lendületet vett a fogyasztás élénkítése, ezért 1926-ban már Gázhét címmel rendeztek kiállítást és előadás-sorozatot az érdeklődőknek a Károlyi-palotában és a Vilmos császár út 3. alatt(a mai Bajcsy-Zsilinszky úton), az épület első emeletén alakították ki az állandó kiállítások és főzőversenyek helyszínét. (A bemutatóterem még a háború után is főzőtanfolyamoknak, sőt rendszeres, televíziós főzőbemutatóknak adott helyet, a Gázművek mai főzőtanfolyamai az Andrássy úti helyszín tankonyháján és bemutatótermében indulnak újra.)

A nagy gazdasági világválság idején ismét a takarékos gázfelhasználás népszerűsítése került előtérbe; olyan főzőversenyeket rendeztek, melyeken a versenyzők eredményébe beszámították a mindegyikük mellé szerelt gáz-fogyasztás mérő állását is. Új találmány volt ekkor a „torony-főző", az egyetlen gázlángra egymás fölé illesztett edény-hármas hő-takarékos megoldása.

A válság enyhülésével, a '30-as évek közepén ismét a fogyasztás növelésére ösztönzött a Gázművek, mégpedig a ház-építtetők meggyőzésén át, propagálták, hogy az újonnan épülő házakat minél többen szereljék fel gázzal.

A Gázművek sikerrel használta ki az évenként megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásáron való megjelenés előnyeit is, többnyire saját pavilonban állított ki. (A kiállításon látható a vásárra szánt korabeli „gyermek gáz-konyha" apró tűzhelyével, kellékeivel.)

9.	10.	11.
12.	13.	14.

Maga a most megnyílt kiállítás még a gáz elterjedése előtti megoldásokkal indít, láthatjuk a híres-neves „Jancsi-kályhát", az első gázüzemű kezdeményeket, s olyan feledésbe merült készülékeket, s reklámjukat, mint pl. a gázvasaló. A korabeli reklám a gáz egyszerű használatát, tisztaságát helyzete előtérbe.

Eleinte az un. „világító-gáz" használata hódított, sok budapesti épület még ma is őrzi az egykori világítógáz-vezetékeket a lakások falában… Az egykori olaj- és petróleum világítás kiszorítása sikeresen zajlott.

A világítógázt kőszén felhasználásával állították elő oly módon, hogy levegőtől elzártan hevítették.

A felhasználásra szánt, un. „városi gázt" elsőként az 1856-ban, a Lóvásár (ma Köztársaság) téren indult Józsefvárosi Gázgyár állította elő, Budára 1862-től a Lánchídon elhelyezett csövön vezették át a gázt,

1909-ben épült meg a nagykapacitású Óbudai Gázgyár, utóbb ennek termelése dominált.

Ezt a gázt használták, egészen a legújabb időkig, 1949-ig amikor is a földgáz jelent meg a fővárosban és fokozatosan vette át a városi gáz szerepét egy nagy átállási kampány során . A gázgyárak Európa szerte leálltak, s ma már nosztalgia-lakóépületeket alakítanak ki bennük.

Kezdetben az elvékonyított gázcső végén égett a kiáramló gáz lángja, majd egy találmány az égő gázsugár útjába speciális fémszövedéket („harisnyát") helyezett, ennek felfokozott izzása adott igazán erős megvilágítást.

A gáz fűtésre való alkalmazása is egyre inkább előtérbe került, a kiállított tárgyak jól érzékeltetik, a ma is használt gázfűtő készülékek alapelemei ebben a korban alakultak ki. Gázkandallók, fürdőkályhák, boylerek, konyhai gázmelegítők ősei sorakoznak a kiállításon, a mai szemnek is tetszetős, jóminőségű kivitelben. Sikert aratott a gázüzemű hűtőszekrény is, vetélkedve „jeges" elődjével.

A Gázművek sikeres marketing fogásai közé tartozott az ingyenes bekötés és a készülék-bérlet bevezetése; nem kellett a fogyasztónak megvásárolnia a gázberendezést, olcsóbban megoldhatta beszerzéseit, egy három-égős gáztűzhely havi bérlete pl. 1 pengő volt.

A kiállított tárgyak sorát gázlámpa-oszlopok zárják, néhányat ezek közül még ma is láthatunk a városban, csupán a lámpa-gyújtogató hiányzik mellőlük, mint megtudtuk nem érdemes fizetni őket, egyszerűbb, ha állandóan égnek a lámpák, pl. a Műegyetem rakparton…

A Köztársaság tér 20. alatti Gázmúzeum hétfőnként látogatható 9-13 óra között, előzetes bejelentkezés után, T: 477-13-47.

http://www.fogaz.hu/

Harmat Lajos