SOK HŰHÓ SEMMIÉRT — Ezúttal a Centrál Színházban
William Shakespeare (1564-1616) vígjátéka, a Much ado about Nothing, azaz magyarul: Sok hűhó semmiért évszázadok óta kedvelt és játszott színdarab a világ minden táján. A középkor végén fellépő színész-író drámái nem minden előzmény nélkül valók. Az angol irodalomban Marlowe gyakran ábrázolt cselszövő gonoszokat, de Shakespeare emellett nagy szabadsággal vitte színre a humort is: akár a népi nyerseségben, akár az előkelők kifinomult társalgásában. Drámái a világirodalomban jelentős fejezetet képviselnek. A jelen művet 1598 és 1600 között írhatta, ugyanis 1601-ben nyomtatásban is megjelent.
William Shakespeare (1564-1616) vígjátéka, a Much ado about Nothing, azaz magyarul: Sok hűhó semmiért évszázadok óta kedvelt és játszott színdarab a világ minden táján. A középkor végén fellépő színész-író drámái nem minden előzmény nélkül valók. Az angol irodalomban Marlowe gyakran ábrázolt cselszövő gonoszokat, de Shakespeare emellett nagy szabadsággal vitte színre a humort is: akár a népi nyerseségben, akár az előkelők kifinomult társalgásában. Drámái a világirodalomban jelentős fejezetet képviselnek. A jelen művet 1598 és 1600 között írhatta, ugyanis 1601-ben nyomtatásban is megjelent.
A Sok hűhó semmiért első magyar fordítása 1830-ban jelent meg, ám az első színpadi bemutatója 1876-ban, a Nemzeti Színházban volt – Arany László fordításában. Időközben többen is átültették magyarra, a legsikeresebben Mészöly Dezső fordítását adták elő 1980-ban a Madách Színházban. 2002-ben Puskás Tamás vitte színre a saját átiratában, Mészöly Dezső szövegének felhasználásával Keszthelyen. Se szeri, se száma 1913 óta a filmes adaptációknak, amire a több szálon futó cselekmény ugyancsak alkalmas.
Puskás Tamás színigazgató most saját fordításában rendezte meg a Centrál Színházban. A fordításban felhasználta a régi és új elemeket, a szöveg olykor rímekben szépen hullámzik, szerencsére nem vetette be a modern szlenget, de a mai kor igényének megfelelő, gyorsan pergő szellemességgel adatja elő a jeleneteket. Különösen élvezetesre sikerült a Benedek-Beatrice és az őr-fogoly-gróf párbeszéd.
A történetet Shakespeare ezúttal nem az antik Rómába, hanem egy olasz kisvárosba, Messinába helyezi át. A Centrál Színház színpadán az ármány és a szerelem játékához Horesnyi Balázs dús növényzettel teli üvegházat tervezett, ahol a cselszövők elbújhatnak, kihallgathatják egymást, a kerti vizes dézsában valóban elmerülhetnek. Ügyesen egyszerűek Rátkai Erzsi jelmezei, hol reneszánsz, hol modern voltukkal. Nagyon rendjén van a koreográfia a báli jelenetekben, a zenei szerkesztés a reneszánsztól Suppéig és a mai mobiltelefonokra feltöltött muzsikáig terjed. A rendezői ötletek ebben a kis térben kiválóan működnek.
A cselekményre nem érdemes sok szót vesztegetni, hiszen mindenki ismeri: háborúból hazatérő katonák (grófok és hercegek) udvarolnak előkelő messinai hölgyeknek. Csupán két alak, Beatrice nyelvel örökké Benedekkel, a nőgyűlölő nemes páduai ifjúval (Pokorny Lia és Schmied Zoltán játssza). Don Pedro hercegnek (Simon Kornél) viszont van egy minden hájjal megkent, irigy fattyú öccse (Vári-Kovács Péter), aki Claudio (Rada Bálint) és Hero (Ágoston Katalin) házasságát – szintén félrehallások miatt – gonoszul meg akarja hiusítani. Cselszövése jó nagyot kavar a történeten, még Leonato (Papp János), Hero apja, Messina kormányzója is elhiszi neki a képtelen hazugságokat. A második felvonás a két őr (Éless Béla és Juhász Lajos) kiválóan pergő, idegen szavakat helytelenül használó, hivatalosságot utánzó szövegével kezdődik, ami megadja a darab humorral teli hangulatát. Persze minden tisztázódik, a két szerelmespár egymásra talál – semmi kétség, különben tragédia és nem vígjáték lenne.
A két főszereplő (Pokorny Lia és Schmied Zoltán) és a két őr kivételével – sajnos – mindenki más halvány papírfigura. Nincsenek karakteres jellemek, amelyeket jó színészi adottságokkal megformálhatnának. Ennyi telik tőlük Puskás Tamás minden igyekezete ellenére.
A darab további elődásait érdemes lesz a színház honlapján követni. Vidám karácsonyi ajándék lehet felnőttnek és gyereknek!
DOBI IDIKÓ