Sokéves átlagon az idei napraforgótermés

A szántóföldi növények 2012. évi hozamait az előző évi hasznos téli csapadék hiánya, valamint az ezévi vegetációs periódus rendkívül száraz időjárása együttesen alakította negatív irányba. Ez a csapadékhiány azonban kevésbé érintette napraforgó-termelés gazdaságosságát, amely elsősorban növényfaji sajátosságokkal, valamint az alkalmazott termesztéstechnológia és biológiai alapok használatával magyarázható.

A szántóföldi növények 2012. évi hozamait az előző évi hasznos téli csapadék hiánya, valamint az ezévi vegetációs periódus rendkívül száraz időjárása együttesen alakította negatív irányba. Ez a csapadékhiány azonban kevésbé érintette napraforgó-termelés gazdaságosságát, amely elsősorban növényfaji sajátosságokkal, valamint az alkalmazott termesztéstechnológia és biológiai alapok használatával magyarázható.

A megszokottnál sokkal hamarabb beköszöntő meleg tavaszi napok kifejezetten hívogatóak voltak a napraforgó termelők számára, s ebben az évben rekord nagyságú területen, 617 ezer hektáron termesztettek napraforgót. A vetések igen korán, sok esetben már március végén elkezdődtek a csírázáshoz optimálisnak vélt talajhőmérsékletnek (8-10 °C) köszönhetően. Azonban a korai vetések sok esetben – elsősorban az ország keleti régióiban – porba kerültek. Víz hiányában és a hőmérsékletvisszaesés miatt a csírázás elhúzódott, hiányos és vontatott kelést eredményezve, emellett a vetéskor elmaradt nagy mennyiségű bemosó csapadék a preemergens kezelések hatékonyságát is rontotta ezeken a területeken. Általában azok a termelők jártak szerencsével, akik egy korai, emeltszintű tápanyag-kijuttatás és magágy-előkészítés után a vetéssel megvárták az igazi tavaszt jelző első napraforgó árvakeléseket és a korán kelő T1-es gyomokat (április 10-15). Az április közepi, optimális idejű vetéseket követően megérkezett a várt tavaszi csapadék is országosan és jó eloszlásban. Ezeken a területeken az alap gyomirtások is jól működtek, s az állományok tökéletes ütemben fejlődtek a magasabb talajhőmérséklet melletti intenzívebb csírázásnak és korai fejlődésnek köszönhetően.

A nyári hónapok szélsőségesen melegek és szárazak voltak, ami egyrészt kedvezett másrészt azonban visszafogta a napraforgó további fejlődését a korai csapadék mennyiségétől függően. Azokon a területeken, ahol nagyobb mennyiségű csapadék hullott tavasszal ott a napraforgó gyökérképzése kevésbé volt intenzív, nem jutott el a vízben gazdagabb mélyebb talajrétegekbe, következésképpen rákövetkező száraz periódusban ezeken területeken a napraforgó is szenvedett. Tökéletlen volt a termékenyülés majd az azt követő kaszatkitelítődés is. Ugyanakkor a 2010-ben belvíz borította rossz fekvésű vagy erősen kötött, területeken, ahol bőven maradtak víztartalékok a talajban, kifejezetten jól érezte magát a napraforgó, s akár rekordtermést is elért.

2012-re általánosan elmondható, hogy a mérsékelt mennyiségű tavaszi csapadéknak köszönhetően a napraforgó gyökérképződése elegendően intenzív volt ahhoz, hogy elérje a mélyebb talajrétegekben raktározódott vizet, így szinte egyedüli fajként túlélte az idén is folytatódó rendkívüli aszályt. Az átlagosnál melegebb és rendkívül napsütéses időjárás hőmérsékleti oldalról kifejezetten kedvezett a napraforgónak, ugyanakkor a legnagyobb vízfogyasztásának időperiódusában (tányérképződés kezdetétől a virágzás végéig) uralkodó aszály limitálta a termőképességet. A rendkívüli szárazságnak köszönhetően 2012-ben a napraforgó állományok jellemzően egészségesek voltak, általánosan nem tudott kialakulni semmilyen erős betegség. csupán lokálisan és spceiálisan figyelhettünk meg csak kisebb-nagyobb fertőzéseket. Azokon a területeken, ahol az áprilisi csapadék számottevő volt és a talajban jelen voltak a fertőző képletek, a körülmények kedveztek a napraforgó korai fenológiájában kialakuló betegségeknek, elsősorban a peronoszpóra (Plasmopara halstedii) és a fehérpenészes szártő rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) fertőzéseknek. Az előbbi esetében kiválóan jól működtek az új, komplett peronoszpóra rezisztenciával rendelkező hibridek.

Összességében a termés vonatkozásában 1,93 t/ha-os becsült termésátlag nem rekord, de nincsennek olyan hatalmas veszteségek, mint más kultúrák esetében. Megyénként nincsenek olyan nagy szórások a fajlagos hozamokban, mint az elmúlt években, s kifejezetten meglepetés a borsodi és a Győr-Moson régióban elért magasabb termésátlag (2,5-2,7 t/ha).

„A 2012-es év ezidáig, minden idők legszárazabb esztendője. A kedvezőtlen csapadékviszonyok az extenzív termesztést tűrő fajokat, így a napraforgót, ezen belül pedig a stabil, jó alkalmazkodóképességgel rendelkező hibrideket különleges pozícióba emeli. Nem kell különösebb érvelés annak alátámasztásához, hogy a szántóföldi növényfajokon belül (repce, kalászosok, napraforgó, kukorica) a napraforgó termésátlaga a legmegbízhatóbban kiegyenlített, s a legkevesebb kárt szenvedte el 2012-ben. Az országos szinten várt 2 tonna/ha körüli termésátlag rentábilisan tartotta a napraforgótermesztés eredményességét még ebben az évben is." – tette még hozzá Bíró János, a Syngenta szakértője.