sosztakovics_d.jpg1918-tól a leningrádi konzervatóriumban Glazunov és Steinberg tanítványa volt.  1926-ban, akadémistaként írta I. szimfóniáját, amit Berlinben Bruno Walter vezényelt. Figyelmet keltett zongoraművészként is. 1927-ben komponálta első, avantgárd operáját Gogol szövegére Az orr címmel, amit 1930-ban sikerrel mutattak be. 1927-41-ig a leningrádi, 1943-48-ig a moszkvai konzervatórium tanára lett.

Sosztakovics élete végéig 15 szimfóniát, 15 vonósnégyest, több versenyművet, vokális művet, zongoradarabot írt, de alkotott a jazz műfajában is.

 

Kisvárosi Lady Macbeth

Sosztakovics 1930-32 között írta legjelentősebb művét Nyikolaj Leszkov (1831-1895) A mcenszki járás Lady Macbeth-je című elbeszélése alapján. Leszkov novellája a 19. századi orosz irodalom egyik jelentős teljesítménye volt. A zeneszerző a Szovjet művészet 1932. októberi számában így számolt be készülő operájáról: „E darab tervezett trilógiám első része a nők helyzetéről Oroszországban… Leszkov írása valósággal mellbe vágja az olvasót hallatlan világosságával és tömörségével… a forradalom előtti Oroszország nyomorúságos körülményei között sínylődő, eszes, nagyra hivatott asszony sorsának mélységesen őszinte, tragikus ábrázolásával”. Katyerina „mégis rokonszenvet ébreszt bennem, igyekeztem életmódját és környezetét sötéten szatirikus színekkel ecsetelni… Leleplező operának szántam… a kereskedői életvitel szörnyű szokásairól, aljasságáról, és egyszersmind meg is gyűlöltetni őket a nézővel”. (Kerényi Mária ford.) A művet eleinte sikerrel játszották.

A zeneszerző további sorsa miatt idézzük a Pravda 1936-os cikkét: „Míg kritikánk a szocialista realizmusra esküdött föl, a színpad Sosztakovics művében a legdurvább naturalizmust nyújtja. Mindenki egyhangúan, állati arccal lép elénk… primitív, vulgáris. A zene rángatózik, zörög, nyög, liheg, hogy a szerelmi jeleneteket olyan naturálisan ábrázolja, ahogyan csak lehet… Semmibe veszi a szovjet kultúra követelményeit… Sikere van a külföldi polgári közönségnél… mert… neuraszténiás zenéje csiklandozza a polgári hallgatóság degenerált ízlését… Az énekesek jelentős tehetséget mutattak a zenekar lármájának… legyőzésében.” – Így a hivatalos kritika. Nem csoda, hiszen a diktatúra a kelet-európai feudalizmust hozta vissza. A cikk az egész szovjet kultúrának szánt figyelmeztetés volt, hogy vége a sajtószabadságnak, a pártállam szigorúan ellenőriz minden területet. Az operát azonnal levették a műsorról, ezzel tönkre is tették – egy időre – Sosztakovics életét. 1948-tól a zsdanovi vezetés újabb üldöztetésnek tette ki a szerzőt. Csak Sztálin halála és az SzKP XX. kongresszusa után (1953-ban) enyhült a szigor, Sosztakovicsot rehabilitálták. 1960 után belépett a pártba, hogy kiátkozott operáját, akkori címén Katyerina Izmailovát 1963-ban Moszkvában (1964-ben Pécsett, 1965-ben Budapesten is) bemutassák, kihagyva az erotikus részleteket. A magyar hallgatóság hűvösen fogadta, egyrészt mert utálta a szovjet zenét, másrészt nem volt érett a megértéséhez. A szovjet közönség sem szerette meg, mert a fogyaszthatóbb változat orosz volt. A nemzetközi operavilágba végül Msztyiszlav Rosztropovics, a híres gordonkaművész vezette vissza 1978-ban. A Magyar Állami Operaház 2006-ban mutatta be már nagy sikerrel Kovács János karmester irányításával, remek alkotókkal, Kisvárosi Lady Macbeth címmel.

A cselekmény

Katyerina Izmajlova zsarnok apósa házában él egy korrupt, nyomorúságos orosz kisvárosban. A kereskedői ház sivár, mindennaposak a veszekedések, mindenki utál mindenkit. Borisz, az após folyton megalázza a menyét. Zinovij, a férj nem törődik csinos asszonyával. Amikor el kell utaznia, új segédet fogad fel, a léha Szergejt. Ebből lesz a baj!

A II. felvonásban Borisz nem érti, fia miért hanyagolja el az asszonyt, ezért ő akar próbálkozni nála. Megparancsolja neki, hogy főzzön vacsorára gombát, és irtsa ki a házból a patkányokat.  Észreveszi a menye szobájából kisurranó Szergejt. Fellármázza a házat, és megkorbácsoltatja a szolgát, a fiának pedig megírja az esetet. Katyerinának már tele van a hócipője az apóssal, ezért a patkánymérget az öreg ételébe keveri. Katyerina örömmel öleli magához Szergejt, bár annak kicsit sok lesz a kényeztetésből. Zinovij, a férj dühösen megérkezik, ölre megy a szolgával, aki asszonya gyertyatartójával akkora ütést mér a fejére, hogy a férj szörnyethal. Szergej és Katyerina a hullát a pincébe dobja. Szergej a ház uraként érzi magát.

A III. felvonásban az ifjú pár az esküvőjére készül, ám a bűnbe taszított Katyerina csak a pinceajtót bámulja. Az egyik részeges munkásnak feltűnik a dolog. Egy óvatlan pillanatban feltöri a pinceajtó zárját, és megtalálja Zinovij oszlásnak indult hulláját. A rendőrségre szalad a hírrel. Az alulfizetett, éhező rendőrök betörnek a házba, ráadásul meg sem hívták őket a lakodalomba. Letartóztatják az újdonsült párt.

A IV. felvonás az előzőeknél is kegyetlenebb. Kényszermunkára viszik a gyilkosokat, külön osztagban a férfiakat és a nőket. Katyerina megvesztegeti az őrt, hogy találkozhasson Szergejjel, aki viszont már Szonyetkának csapja a szelet. Szonyetka a férfi kérésére kicsalja Katyerina utolsó meleg harisnyáját. Az asszony már nem bír el több megaláztatást, Szonyetkát belöki a jeges tóba, majd ő is utána ugrik. Az őrök viszik tovább foglyaikat a végtelenbe.

A magyar nézőnek is felsejlik a Szibériába száműzött magyarok sorsa a sztálini időkből. 

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük