Száztíz éve halt meg az „Antikrisztus filozófusa”

Vlagyimir Szergejevics Szolovjov orosz ortodox vallásfilozófus, teológus, költő és publicistaSzáztíz évvel ezelőtt, 1900. július 31-én, 47 éves korában hunyt el Vlagyimir Szergejevics Szolovjov orosz ortodox vallásfilozófus, teológus, költő és publicista. Az évfordulóról az Avvenire olasz katolikus napilap 2010. július 30-i számában Filippo Rizzi is megemlékezik, aki felhívja a figyelmet arra, hogy Fides et ratio című enciklikájában II. János Pál is idézte az orosz filozófust, aki hidat vert Kelet és Nyugat közt.

Vlagyimir Szergejevics Szolovjov orosz ortodox vallásfilozófus, teológus, költő és publicistaSzáztíz évvel ezelőtt, 1900. július 31-én, 47 éves korában hunyt el Vlagyimir Szergejevics Szolovjov orosz ortodox vallásfilozófus, teológus, költő és publicista. Az évfordulóról az Avvenire olasz katolikus napilap 2010. július 30-i számában Filippo Rizzi is megemlékezik, aki felhívja a figyelmet arra, hogy Fides et ratio című enciklikájában II. János Pál is idézte az orosz filozófust, aki hidat vert Kelet és Nyugat közt.

Giacomo Biffi volt bolognai érsek a Római Kúriának 2007 februárjában tartott nagyböjti lelkigyakorlatos elmélkedésében, XVI. Benedek jelenlétében szintén idézte Szolovjov-próféciáját: „Az Antikrisztus nagyon jól el tudna rejtőzni egy pacifista vagy környezetvédő álarca mögé." Egyébként Biffi gyakran hivatkozott az orosz szerzőre püspöki szolgálata idején, többek között 1991-ben a Rimini Meetingen vagy 2000-ben éppen a Bolognában tartott Szolovjov-konferencián.

Biffi az említett pápai lelkigyakorlaton azt is kiemelte: „Ma annak a kockázatnak vagyunk kitéve, hogy a kereszténység keresztjével és feltámadásával együtt zárójelbe teszi Jézust. Kétségtelen: ha arra szorítkoznánk, hogy csak a közös értékekről beszélünk, könnyebben elfogadnának bennünket a televíziós adásokban vagy a szalonokban. De így lemondanánk Jézusról – Szolovjovnak ez a figyelmeztetése, és napjainkban is érvényes."

Műveiben Szolovjov az Abszolútum és a világ kapcsolatát a logika, a metafizika és az etika dimenziójában vizsgálta. Kant és Hegel bírálójaként, Órigenész, Szent Ágoston, a középkori misztikusok és Schopenhauer gondolataira támaszkodva a hitnek az értelemmel szembeni primátusa mellett foglalt állást. Olyan teozófiai rendszer kidolgozására törekedett, amely a hit által szintézisbe képes foglalni a tudomány, a bölcselet és a teológia világát. Szerinte központi jelentőségű a számunkra megnyilatkozó Isten mint Sophia (Bölcsesség), amely nála egyszerre jelenti az emberi értelmet meghaladó teljes értelem valóságát és a misztikus tapasztalat megvilágosodását, bölcsességét.

Szolovjov jelentős befolyást gyakorolt a nyugati keresztény gondolkodásra. Bernard Dupuy „a modern idők Órigenésze"-ként jellemezte; Hans Urs von Balthasar svájci teológus Herrlichkeit című trilógiájában az orosz gondolkodót Aquinói Szent Tamás mellé helyezi, valamint „a gondolkodás történetének legnagyobb szervezője és összegező művészé"-nek nevezi.

II. János Pál Fides et ratio (Hit és ész) kezdetű enciklikájában azok közé a gondolkodók közé sorolja, akik merészen kutatták a filozófia és Isten szava közötti viszonyt, mint például John Henry Newman, Antonio Rosmini, Jacques Maritain és Pavel Florenszkij. Más szakemberek is megállapítják: a „kompromisszum nélküli kereszténység képviselője volt" (A. dell'Asta); „a racionalitás és a misztika közötti kiengesztelődés üzenetét hagyta ránk" (V. Zeklinszkij).

Az Avvenire cikkírója idézi a jezsuita irodalomkritikus, Ferdinando Castelli tanulmányát a Civiltà Cattolica korábbi számából, amelyben Szolovjov egyik utolsó, leghíresebb művét, Az Antikrisztus történetét elemzi. Három beszélgetés a háborúról, a haladásról és a világtörténelem végéről. Elmeséli, hogy egy rendkívüli erényekkel megáldott embernek sikerülne megbékéltetni az emberiséget, és egyesíteni a keresztényeket, akiket évszázadok óta megosztott a szakadás. De művét akadályozza és meghiúsítja a keresztények kis magja mögött rejtőzködő Antikrisztus. „Az Antikrisztus legveszélyesebb csele az, hogy elhiteti: ő a messiás, az üdvözítő, aki azért jött, hogy tökéletesítse, sőt kijavítsa Krisztus művét. A galileai próféta bonyolulttá tette az életet, keménnyé, erőszakossá, élhetetlenné; ő viszont, az Antikrisztus könnyűvé és élvezetessé teszi, mert eltünteti a megosztottságokat és ellentmondásokat."

Castelli így kommentálja Szolovjov paraboláját: a mai „könnyű fogyasztói társadalomban", ahol egy hamis messiási nézet mindenkit becsaphat, minket is kísért és követésére ösztönöz ez az Antikrisztus.

Négy évvel halála előtt, 1896. február 13-án az ortodox Szolovjov a katolikus egyházhoz csatlakozott azzal a meggyőződéssel, hogy ez az egyház Péterre, Krisztus nyájának pásztorára van alapítva. „Szolovjov – következtet a jezsuita Castelli – rövid élete során megvédte a keresztény Kinyilatkoztatást a materializmustól és pozitivizmustól, amelyek akkor (a 19. század végén) uralkodók voltak Oroszországban. Nem akarta Krisztust a pusztán emberi és filantropikus alakok közé sorolni. Ez ellen az irány ellen küzdött Dosztojevszkijjel. Mindketten mély eszmeiségű és művészi alkotásaikban tanúskodtak arról, hogy Krisztus, a megtestesült Ige nélkül Istent a bálványok közé sorolják, és az ember cél nélküli vándorként él a világban. Szolovjov központi gondolata az Antikrisztus drámájában ez a győzedelmes kiáltás: A mi Urunk Jézus Krisztus az élő Isten Fia! Ezért soroljuk őt a nagy és keresztény gondolkodók közé."

Szolovjov neve fülemülét jelent. A filozófus felmenői közé tartozik Szergej Mihajlovics Szolovjov orosz történész. Tizenéves korában nihilista lett, majd visszatért az ortodoxiára. Élete egyik fő célja a pozitivizmus elleni küzdelem volt. Jó barátja volt Dosztojevszkijnek, viszont szimpatizált a katolicizmussal, és sokat dolgozott az ortodox-katolikus kiengesztelődésért. Állítólag Dosztojevszkij róla mintázta a Karamazov-testvérek figuráit. Szolovjov olyan gondolkodókra hatott, mint Nyikolaj Bergyajev, Szergej Bulgakov és az orosz szimbolisták, de XVI. Benedek pápa is többször idézi őt A Názáreti Jézus című kötetében.

Az Avvenire szerzője felsorolja a fiatalon elhunyt orosz gondolkodó főbb műveit is, köztük A nyugati filozófia válságát; A teljes megtérés filozófiai elveit; A lelki élet alapját; a Tizenkét előadás az istenemberségről című művet és Az Antikrisztus történetét.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír