A Gyurcsány Ferenc által meghirdetett cselekvési tervvel nem az a fő probléma, hogy a kormányfő korábbi, ennél lényegesen előremutatóbb és jobb programjai sem valósultak meg. A Megegyezésben írottakat akkor sem tudná az SZDSZ elfogadni, ha azt egy hiteles és széles támogatottsággal bíró kormány vezetője tette volna le az asztalra. Ennek legfőbb oka, hogy ez a program nem reális. Hiába támogatná az országgyűlés többsége, ha a benne foglalt célok egyszerűen nem elérhetőek.

 

A Gyurcsány Ferenc által meghirdetett cselekvési tervvel nem az a fő probléma, hogy a kormányfő korábbi, ennél lényegesen előremutatóbb és jobb programjai sem valósultak meg. A Megegyezésben írottakat akkor sem tudná az SZDSZ elfogadni, ha azt egy hiteles és széles támogatottsággal bíró kormány vezetője tette volna le az asztalra. Ennek legfőbb oka, hogy ez a program nem reális. Hiába támogatná az országgyűlés többsége, ha a benne foglalt célok egyszerűen nem elérhetőek.

A fehéredés mint csodafegyver?

Gyurcsány Ferenc programjában abból indul ki, hogy gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Ezzel minden parlamenti párt és valószínűleg az emberek többsége is egyetért. Kevesen cáfolják az adócsökkentés szükségességét is, aminek persze az a legnépszerűbb módja, ha a semmiből teremtünk pénzt, így nem kell elvonni az emberektől. A miniszterelnök írásában a gazdaság fehéredését jelöli meg csodafegyverként, tehát a kormány abból a pénzből akarja csökkenteni az adókat, hogy többen fizetik majd be azt. Azaz a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.

A fehéredés felülértékelése azonban nem más, mint kommunikációs trükk. Gyurcsány Ferenc szerint ebből évente 300 milliárd forint folyhatna be, amit adócsökkentésre lehet fordítani, így jön ki négy év alatt az 1200 milliárdos szám. Csakhogy a miniszterelnök két dologgal nem számol. Az egyik, hogy fehéredésből ennél lényegesen kevesebb bevétele van az államnak. Mérhetetlen cinizmust tükröz, hogy augusztus 28-án a kormányfő ezt maga ismerte be: tavaly 80-100 milliárd forint ilyen bevételt mutatott ki a Pénzügyminisztérium, 2009-re egyelőre 50 milliárdot várnak. A másik, hogy a jelenlegi kormány mandátuma 2010-ig szól, ami finoman szólva is bizonytalanná teszi a négy éves kormányzati terveket. A javaslatok 2010-ig megvalósítható elemei – bár irányuk többnyire helyénvaló – összességükben még akkor sem alkalmasak valódi gazdaságpolitikai fordulat kiváltására, ha a belső- és külső feltételek a lehető legkedvezőbb módon alakulnának.

Emellett még a gazdaságpolitikához kevésbé értőkben is jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha társadalmi sérelmek nélkül, a kiadások szinten tartásával lehet adót csökkenteni, akkor miért nem tette meg ezt az intézkedést korábban a kormány? Nehéz más választ találni, mint azt, hogy ez a javaslat – ha alapvető irányaiban helyes is, sajnos – működésképtelen.

Önellentmondások és hamis helyzetkép

Arra, hogy ekkorát változzon a magyar gazdaság ilyen rövid idő alatt, nincsen semmiféle garancia. Mi több: éppen Gyurcsány Ferenc maga szögezi le, hogy az állami kiadásokhoz nem lehet hozzányúlni. Ha nincs 300 milliárd fehéredés, nincsen érdemi adócsökkentés sem. És nem lesz, mert a program legrosszabb és leghiteltelenebb eleme éppen az, hogy kormányzati segítség, intézményi változások helyett egyetlen valódi eszközként a rendőrállami módszereket, a zéró toleranciát jeleníti meg. Teszi mindezt úgy, hogy írása bevezetőjében megint csak az ellenkezőjét állítja.

Egy másik szembetűnő ellentmondás az újraelosztással kapcsolatos. Az újraelosztás azt jelzi, hogy az ország összes jövedelméből mennyit rakunk a közösbe. Szinte minden gazdasági szakértő azt állítja, hogy ezt a szintet csökkenteni kellene, túl nagy az állam, túl sokat és túl pazarlóan költ. A miniszterelnök elismeri, hogy a jelenlegi szintről 43-45 százalék körülire kellene levinni az újraelosztás mértékét, majd fél oldallal később hozzáteszi: az állami kiadások csökkentésére nincsen érdemi lehetőség. Ebből következik, hogy a bevételek csökkentésére sincsen, azaz nem csökken az újraelosztás. A Megegyezés szépen hangzik, de politikai üzenetnek sok – programnak viszont kevés. Nem azért nem működik, mert a kormányfő hiteltelen, hanem azért hiteltelen, mert amit a miniszterelnök javasol, az működésképtelen.

Csak a rászorulóktól venne el?

A segélyezés kérdéséről sokat beszéltek az elmúlt hónapokban az úgynevezett "monoki modell" kapcsán. A kormányfő írásában leszögezi, hogy a rászorulók és az elesettek nem válhatnak bűnbakká. A liberálisok ezt az elvet természetesen támogatni tudják, a probléma csupán az, hogy a jóléti területen kizárólag a segélyeket említi Gyurcsány Ferenc, mint olyan kiadásokat, amiket csökkenteni kellene. Ezzel pedig éppen a legelesettebbeket, a segélyezetteket teszik bűnbakká a magas közkiadások miatt. Sőt: a korábbiaknál erőteljesebben jelenik meg az elv, hogy a munkanélküliség individuális, egyéni problémákra vezethető vissza, ezért csak az kaphasson segélyt, aki betegsége miatt nem képes dolgozni.

Ahelyett, hogy a kormány megismertetné az emberekkel a valós tényeket, azt, hogy segélyezésre viszonylag keveset költ az állam, azt, hogy abból gyakorlatilag semmit nem lehet megtakarítani, a munkanélküliségnek pedig alapvetően nem egyéni (egészségi, morális stb.), hanem társadalmi, gazdasági, területi okai vannak. Csak ezzel magyarázható ugyanis az, hogy a képzetlenek között az unió átlagához képest is riasztóan kevesen, fele akkora arányban dolgoznak. Az SZDSZ a rászorultság elvén működő szociálpolitikát támogatja, a kormányfő által vázolt javaslat pedig fényévekre áll ettől. A liberálisok azt szeretnék, hogy állami támogatásban az részesüljön, aki valóban rászorul, ehelyett a kisebbségi kormány éppen tőlük venné el a pénzt. A kormányfő látható szavazatszerzési indokkal tesz eleget a populista rendpárti követeléseknek. Ehhez pedig az SZDSZ nem kíván asszisztálni.

Ötlethalmaz és megvalósíthatóság

A programra általánosságban jellemző, hogy kidolgozatlan és megalapozatlan ötletekkel operál. Ilyen például a családi pótlék tervezett átalakítása. A kormány tervei szerint a veszélyeztetett gyermekek családi pótlékának egy részét az erre illetékes gyermekjóléti hatóság költhetné el a gyermek érdekei szerint. Mindez felveti azt a kérdést, hogy jó-e, ha egy hivatal költi el a családi pótlékot a gyerek vélt érdekei alapján, és hogy nem egy jellegéből adódóan korrupt rendszert hozna-e létre a kormány? Ehhez hasonlóan érthetetlen nyugdíjasok jubileumi támogatásának ötlete – az a tervezet, miszerint a 90., 95., illetve 100. életévüket betöltők külön támogatást kapnak. Ez a javaslat amellett, hogy nyilvánvaló populizmus és látszatintézkedés – vajon hány 90 éves kor fölötti ember él ma Magyarországon? -, diszkriminál az emberek között. Miért ér többet az államnak egy gazdag 90 éves, mint egy szegény 87 éves nyugdíjas?

Átgondolatlan javaslat, hogy hátrányos térségekben a munkáltatónak nem kellene járulékokat fizetnie, ha új munkaerőt alkalmaz. Ez biztosan visszaélésekhez vezetne, amiből több kár keletkezne, mint haszon. Hasonlóképpen idézhető a sokadik adóamnesztia ötlete, amely nemcsak kidolgozatlan, de éppen az adófizetői morált rontja – aminek javulása a kormányfő szerint az adócsökkentés egyetlen fedezete. Ezzel szemben szó sem esik a 13. havi nyugdíjról vagy a családi pótlék differenciálásáról, tehát olyan intézkedésekről, amelyek azt szolgálnák, hogy a pénzt nagyobb mértékben a ténylegesen rászorultak kapják, vagy akár csak hozzájuk jusson el. Bár szó esik a környezetvédelemről, konkrét javaslatok nem szerepelnek a programban, és az elmúlt hónapokban kifejezetten visszalépést lehetett tapasztalni ezen a területen, ami a huszonegyedik század elején elfogadhatatlan egy EU-tagállam kormányától.

Szintén érthetetlen, hogy a foglalkoztatás-bővítés és a munkahelyteremtés eszközeit továbbra is szinte kizárólag a közfoglalkoztatás növelésében és büntető, szankcionáló intézkedésekben van megjelölve. Ha a foglalkoztatás bővítésének meghatározó eszköze a közfoglalkoztatás, akkor annak költsége lényegesen magasabb a segélyezés jelenlegi költségeinél, viszont kimutatható haszna továbbra sincsen. A közfoglalkoztatásból nem vezet út a valódi munkahelyteremtéshez.

És végül…

A Szabad Demokraták Szövetsége Gyurcsány Ferenc programját nem tudja támogatni. Szakpolitikai javaslatai nemcsak a liberálisok szerint megalapozatlanok, hanem hazai és külföldi gazdasági szakértők szerint is. Cselekvési tervnek kevés, mert bár konkrét javaslatok is szerepelnek benne, de a társadalmi igazságosság megteremtése helyett a régi igazságtalanságokat konzerválja. A program még csak nem is szociáldemokrata, mert a legelesettebbeket támadja és a középosztály kiváltságait védi. A liberális párt szerint a jóléti rendszer nem csak megváltoztatható szisztéma, hanem megváltoztatandó is. Hiába tűz ki a Megegyezés című írás helyes célokat, konkrét javaslatai nem segítenek a célok elérésében, nem segítenek Magyarországon.

Az eredeti cikk megjelent:

http://www.szdsz.hu/hu/szdsz/hirek/20080909amegegyezesprogramrol?print=1

PDF verzio:

http://www.szdsz.hu/download.cmt?id=180

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük