Táncolók

 Hatvan évvel ezelőtt, 1958 júniusában a Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonja látogatók tömegét vonzotta. Hazánk a húsz hónappal korábbi forradalmi események miatt még mindig a nemzetközi érdeklődés középpontjában szerepelt. Magyarország iránt nagy volt az érdeklődés, bár ezt negatív motívumok vezérelték. A világsajtó naponta számolt be a megtorlásokról, halálbüntetésekről.

   A kiállítás gazdasági jelentőségénél jóval nagyobb cél volt hazánk jobb színben való feltüntetése, noha ez reménytelen feladatnak bizonyult. Az állam mindent megtett a nemzetközi elfogadottság bizonyítására és a világkiállítás nyújtotta propagandalehetőségek kiaknázására.

   Még az sem okozott fennakadást, hogy az idő rövidsége miatt egy belga kivitelező céget kellett megbízni a feladattal, sőt a Gádoros Lajos tervezte pavilon-együttes műszaki kivitelezési tervek elkészítésében is nélkülözhetetlenné vált Louis Delalieux belga építész munkája. Pénz nem számított. A kiállítás bezárásakor Gádoros Lajos Ybl-díjas építészt        I. Baldvin belga király a belga koronarend lovagi fokozatával tüntette ki a magyar pavilon tervezéséért.)

   Az ország méretéhez képest hatalmas pavilon-együttesben hungarikumokat és képtőművészeti alkotásokat (Csontváry, Domanovszky, Bernáth Aurél, stb.) állítottak ki. Ezekből egy, egészen rendkívüli sikert aratott. Somogyi József és Kerényi Jenő szobrászművészek szoborkompozíciója, a Táncolók.

    Gyönyörű és döbbenetes látványt nyújtottak a hatalmas konkáv (homorú) falon (térben) szinte lebegő táncoló figurák. A lányalakok ruhája, hajviselete egyszerre modern és ókori görög képzeteket keltő. Féktelen tánc, tomboló öröm, zabolátlan szépség és bravúros megoldás, írta róla a Gazet van Antwerpen. A két figura tökéletes egységet alkot.

   A kétalakos kompozíció a kiállítás Grand Prix-jét nyerte el. A világkiállítás után a belgák megvásárolták a szobrot és a vallonok lakta Namur városában állították fel. Földre, virágok közé helyezték el, dinamikájukat a szabad téren is sugárzó figurákat.

Láng Róbert.