verebes.jpgTólig címmel jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában Verebes István színművész, rendező negyedik kötete, amelyben közel hetven év történéseit fogalmazza meg. A könyvbemutatót a József Attila Színház előcsarnokában tartották június elején.

 

Ezt a könyvet egy többnyire színházakban dolgozó valaki írja. Az illető képzettségére nézve színész, de volt már újságíró, televíziós és rádiós műsorvezető, valamint színigazgató is. Mindeközben mint magánember közléskényszerben szenvedő, mert rögeszmésen leír mindent, ami az eszébe jut, mi több, néha nem átall „műveiből” egyet-kettőt megjelentetni is. Egyébként hivatásának kizárólag a színházrendezést tekinti. Vagyis az olvasónak hasznos előre tudni, hogy ezt a könyvet egy magát színházrendezőnek tartó valaki írja.

 

Tólig úr Á-ban született és Z-ben fog meghalni. A kettő között Tólig úr igen sok olyan helyen megfordult, ahol alkalma volt némileg kitanulni az ábécét. Ha úgy tetszik, Tólig úr egész életében az ábécéből élt. Tólig úr nagyon szereti az ábécét, mert az tette őt szabaddá, az nyújtott végtelen változatban esélyt neki kifejeznie magát. Tólig úr egy nap úgy gondolta, itt az ideje, hogy az ábécé segítségével belekezdjen ebbe a könyvbe is.

 

Közel hetven év eseményeinek, élményeinek, hiányérzeteinek, kifogásainak, derűjének és keserűségének, tévedéseinek és találatainak, sikereinek és kudarcainak, meg még mi mindennek egybevetését megfogalmazni nemcsak reménytelen, de talán fölösleges is.

Legyen elég annyi, hogy aki írta, elmondhatja magáról: boldog ember.

Nem a pályán való megléte okán – bár e tekintetben sincs semmi, ami ellentmondana neki! –, hanem elsősorban a családja szeretetétől biztosítva. Három gyereke, Zoltán, Linda és Mihály, veje, Csaba, menye, Dóra, öt unokája, Míra, Richárd, Ida, Norma és Patrick, valamint a felesége, Ágnes szavatolja, hogy a nap minden percében nyugodt és elégedett lehessen. Emiatt magabiztos a tekintetben, hogy megtette, amit meg kellett tennie a neki juttatott hetven évben. Amikor felveti valaki a kérdést: mi az élet értelme, határozott választ vagyok képes megfogalmazni: kapocs lehettem a szüleim és az utódaim között. Életművemnek a három gyerekemet tartom. Semmi más nem érdemel elismerést, mint az életük által bizonyítható folytonosság. Semmi más nem közömbösíti az elmúlás keserűségét, mint az ő továbblétezésükből való végső eltávozásom. Nincs a magam számára becsülendőbb bennem, mint a hozzájuk való ragaszkodásom. Ettől vagyok a természet része. A legvalódibb törekvéseim tanulságai is mindössze őket érintették és érintik – a többit utalják hiúságom, jobb esetben önbecsülésem számlájára.

 

Verebes István színművész, rendező, dramaturg, író, színházigazgató, műsorvezető; Budapesten született 1948. július 4-én. 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a 25. Színház tagja lett. 1971 és 1975 között a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze volt, majd három éven át a Miskolci Nemzeti Színházban és a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1978 és 1980 között a Lapkiadó, később az Ádám újságírójaként tevékenykedett. 1980 és 1985 között a Mikroszkóp Színpad társulatához tartozott. Eközben 1980-ban kezdett dolgozni a Magyar Rádióban, a Rádiókabaré szerzője, előadója, a ’80-as években tíz évig a szilveszteri műsorok konferansziéja is volt. 1985-től a Radnóti Színház rendezője, 1989-től a Hócipő publicistája volt. 1990-től 1993-ig a Komédium Színház, ezt követően, 1993-tól 1998-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója lett, 2007 és 2010 között a Komáromi Jókai Színház főrendezőjeként dolgozott. 2010. február 1-jétől 2011 augusztusáig a Mikroszkóp Színpad igazgatója, 2014 óta a József Attila Színház rendezője.

 

 verebes.jpg

Verebes István: Tólig

Tapasztalásaim történetei, történeteim tapasztalásai

Scolar Kiadó, 2018

464 oldal

keménytáblás, védőborítóval

ISBN: 9789632448923

 

 

 

https://www.scolar.hu

http://jozsefattilaszinhaz.hu

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük