Társasági adóztatás – radikális változások
5 perc olvasás
A jelenleg hatályban lévő társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv eddigi legjelentősebb módosításának lehettünk tanúi a közteherviselésről szóló törvényjavaslat elfogadásával. Ennek során részben korábbi elemek kerülnek vissza a szabályozásba – mint a forrásadóztatás -, részben az elburjánzott adóalap módosító tételek kerültek megritkításra, részben pedig korábbi fogalmak nyertek új tartalmat úgymint az ellenőrzött külföldi társaságé.
A jelenleg hatályban lévő társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv eddigi legjelentősebb módosításának lehettünk tanúi a közteherviselésről szóló törvényjavaslat elfogadásával. Ennek során részben korábbi elemek kerülnek vissza a szabályozásba – mint a forrásadóztatás -, részben az elburjánzott adóalap módosító tételek kerültek megritkításra, részben pedig korábbi fogalmak nyertek új tartalmat úgymint az ellenőrzött külföldi társaságé.
Növekvő adómérték, van akinek hasznos?!
A társasági adó alanyait legáltalánosabban érintő módosítás az adókulcs 16 százalékról 19 százalékosra történő felemelése, mellyel párhuzamosan az ún. különadó eltörlésre került a maga 4 %-os adókulcsával – igaz azt eleve csak ideiglenesnek tervezték. Mindezek alapján kettős érzések foghatják el az érintett adózókat. Egyszer örülhetnek az egyszerűsödő szabályozásnak, hiszen a két adónem lényegében összevonásra került, ugyanakkor az adókulcs érzékelhető csökkenésének hiányával kell szembesülniük. „E változás kedvező azon vállalkozások számára, amelyek részben adókedvezményekkel rendelkeznek, így a korábbiakkal szemben, amikor csak 16 % társasági adónál érvényesíthették azokat – s a 4 százalékos különadónál nem -, úgy ezt már a lényegében összevont adóval szemben teljes egészében érvényesíteni tudják. Hasonló a helyzet a korábbi elhatárolt veszteségek esetében melyet nem lehetett figyelembe venni a különadónál, ezek 'értéke' a kilábalás utáni időkre megnövekedett."-emelte ki Hegedüs Sándor az RSM DTM Hungary adócsoport vezetője.
Egyszerűbb adóalap meghatározás – a vállalkozások érdeke?
Az elfogadott törvény jelentősen megritkította az adóalap módosító tételek körét. Persze nem fog meglepetést okozni, hogy míg a hatályon kívül helyezett adóalap csökkentő tételek száma kilenc, addig a törölt adóalap növelő tételek száma mindössze kettő. Az előbbiek között nemcsak olyan – a vállalkozások számára kis jelentőséggel bíró adóalap módosító – tételekről van szó, mint például a képzőművészeti illetve kortárs és iparművészeti alkotások beszerzése kapcsán elszámolható adóalap csökkentés, hanem olyan a vállalkozások számára meghatározó és általánosan alkalmazott módosító tétel is, mint például a ráfordításként elszámolt iparűzési adó összege. Ez utóbbi egy termelő, vagy kereskedő vállalkozás számára is jelentős könnyebbséget jelentett, hiszen abban a nehezen elképzelhető esetben, ha a társasági adó adóalapja és iparűzési adóalapja megegyezett volna, akkor a valós társasági adó kulcsa 0,38 százalékponttal csökkent. Amennyiben egy szolgáltató cégről volt szó, melynek költségei szinte kizárólag bérköltségből és igénybe vett szolgáltatásokból tevődtek össze, de árbevétel arányos jövedelmezősége 10 százalékot elérte, annak ez a módosítás 3,8 százalékpontos társasági adó növekedést eredményezett.
Forrásadóztatás – újjáéledő szabályok
Az elmúlt hetekben kiemelt figyelmet kaptak az ún. off-shore ellenes lépések, de mit is jelentenek ezek valójában? A magyar szabályozásban már korábban ismert forrásadóztatást vizsgálva elmondhatjuk, hogy 2003. december 31.-ig a főszabály szerint adót kellett levonnia a magyar kifizetőnek, amennyiben kamatot, vagy jogdíjat fizetett külföldi illetőségű adózó számára. Ennek mértéke akkor megegyezett a társasági adó kulcsával. A jelenleg elfogadott módosítás szerint az előbbieken túl szintén forrásadót kell levonni az ún. szolgáltatási díjak után is, és egyben az adó mértéke is megemelkedett 30 százalékra. Nyilvánvaló, hogy e rendelkezések célja a korábban szabadjára engedett adómentes (forrásadó mentes) kifizetések korlátozása az ún. nem egyezményes országok irányába. Azon kifizetések mentesülnek az adó alól, melynek illetősége szerinti állammal a Magyar Köztársaság a kettős adóztatás elkerülésére egyezményt kötött a jövedelem és vagyonadók területén. Jelenleg 64 országgal kötött hazánk ilyen egyezményt, köztük valamennyi EU tagországgal.
A jogalkotó ezzel a rendelkezéssel két könnyebbséget is meghagyott. Egyrészt nem kell az egyezményes országokba történő kifizetések esetén az adózónak adólevonással bajlódnia, mely feltételezte az egyezmények beható ismeretét, másszor a kedvezményezett a teljes összeghez a kifizetéssel egy időben hozzájut. Egyre azonban fel kell hívnunk a figyelmet: mindenképpen szükséges lesz a kifizetés kedvezményezettjének illetőségigazolását a kifizetés időpontjáig beszerezni, ellenkező esetben a magyar kifizető az adó levonására lesz kötelezett, s a külföldi személy csak külön eljárás keretében fog tudni az őt megillető összeghez hozzájutni.
A fenti szabályok ismeretében elmondható, hogy a kormányzat nem élt a teljes szigor eszközével, hiszen az egyes egyezmények, ugyan eltérő mértékben, de lehetővé tennék egyes jövedelem típusok hazai adóztatását. További érhetetlen engedékenység, hogy a külföldre fizetett osztalékot nem vonták be az adóztatás körébe, megakadályozandó, hogy az meghatározott struktúrák esetén véglegesen kikerülhessen bármiféle magyar adóztatás alól.
