Valaha gyűjtögettem a tévhiteket. Akkoriban még nem volt Internet, régi lexikonokat, újságokat, évkönyveket böngésztem és érdekes dolgokra bukkantam, amelyek a közbeszédben  elterjedtek és meggyökeresedtek. Ezekből a távhitekből válogattam néhányat.

 

Valaha gyűjtögettem a tévhiteket. Akkoriban még nem volt Internet, régi lexikonokat, újságokat, évkönyveket böngésztem és érdekes dolgokra bukkantam, amelyek a közbeszédben  elterjedtek és meggyökeresedtek. Ezekből a távhitekből válogattam néhányat.

 

 

Hippokratészi eskü.

 

  Hat évi kemény munka, tanulás, gyakorlat, szigorlatok és záróvizsga után mondják el az esküt a végzős orvostanhallgatók, ünnepélyes avatási szertartás keretében. Csakhogy valójában a szöveg az aszklépiádok esküje. Igaz, Hippokratész is  Aszklépiosz gyógyisten papja volt. Az esküt ő is letette. Az ókori orvosok, gyógyító papok szent helyeinek romjai ma is megtalálhatók Epidaurosz híres amfiteátrumának romjai közelében.

 

Scotland Yard.

 

   Makacsul tartja magát az a tévhit, hogy a Scotland Yard az angol rendőrség agytrösztje, központja. Nézzük először a név eredetét. A XI. században Hitvalló Edward angol uralkodó Londonban telket ajándékozott egy skót főnemesnek. Feltételül szabta, hogy építsem rajta palotát. Meg is épült, ezért hívják a területet Scotland Yard-nak, skót udvarnak. Hol volt akkor még az angol rendőrség? Amelyet csak a XIX. század első felében szervezett meg Sir Robert  Peel belügyminiszter. Ezért hívják az angol rendőröket Bobby-nak. De a Scotland Yard nem az angol, még csak nem is a londoni főkapitányság, hanem a Temzétől északra eső városnegyed rendőri központja. Ám a krimiírókat nem érdeklik a tények, könyveikben ha a Scotland Yard nyomoz, az egész Nagy-Britanniára kiterjedő nyomozást jelent.

 

 

A kivétel erősíti a szabályt.

 

   Furcsa, hiszen a szabály az, ami alól nincs kivétel. Nézzük az eredet latin mondást. Exceptio probat regulam. Elő a Holub-Köpesdi latín-magyar szótárt! De hiszen a „probat" nemcsak kivételt, hanem bizonyítást, próbát is jelent. Vagyis a sikeres bizonyítás, a próba erősíti a szabályt. A kevésbé sikeres matekos írásbelit tett érettségizők ezt a saját bőrükön tapasztalhatták.

 

A cél szentesíti az eszközt.

 

A tézist Herman Busenbaum jezsita szerzetesnek tulajdonitjuk. Etikátlan és elfogadhatatlan, ha így lenne igaz. De ez tévhit. Sőt, súlyos félreértelmezés! Forduljunk ismét a latinhoz. Cum finis est licitus, etiam media sunt licita. Vagyis ha a cél megengedett, az eszközök is megengedettek. Ugye, hogy ez a pontos fordítás teljese más értelmezést ad? És persze etikai szempontból sem kifogásolható.

 

 

 

Az idő pénz.

 

Úgy tudjuk, hogy a XVIII. században élt Franklin Benjamin polihisztor, tudós, feltaló, alkotmányjogász, az amerikai Függetlenségi  Nyilatkozat szezője jelentette ki. Time is money. Valóban ő mondta, csak nem elsőként. Kétezer évvel korábban, Kr. e. 300 körül Theophrasztosz görög filozófus, Arisztotelész tanítómester barátja, majd utódja, a tudományos állattan, a zoológia megalapítója írja egyik, természettudományokkal foglalkozó könyvében: Az idő drága kiadás.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük