Párizs mellett, Versaillesban 1920. június 4-én írták alá az első világháborút lezáró békeszerződést, ezzel megpecsételve sorsunkat. Területileg harmadára csökkent Magyarország. A 18 milliónyi magyarból 7,6 millió maradt az új határokon belül. A trianoni döntés évekig tartó, egész Európát felforgató nagy háború után született meg.

Párizs mellett, Versaillesban 1920. június 4-én írták alá az első világháborút lezáró békeszerződést, ezzel megpecsételve sorsunkat. Területileg harmadára csökkent Magyarország. A 18 milliónyi magyarból 7,6 millió maradt az új határokon belül. A trianoni döntés évekig tartó, egész Európát felforgató nagy háború után született meg.

   A Parlament június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A Trianont túléltük. Az élni akarásnak, a nemzet fennmaradásának életerejéről tett tanúbizonyságot az idő. A szónokok az országszerte megrendezett emlékezéseken nem a gyászt, hanem a vitalitást, az élni akarást hangsúlyozták

   Apám huszonhét évesen Trianont szerencsétlenségnek, tragédiának, elfogadhatatlannak élte meg. Ebben a kérdésben közös platformon vannak jobb- és baloldali történészek. (Bár egy tudomány művelőinek ilyen megkülönböztetésétől borsódzik a hátam.) Korabeli plakátok: „Maradhat ez így?. Nem! Nem! Soha!" „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország."

   Térjünk vissza a jelenbe és tegyünk egy gondolatkísérletet. Mi lenne, ha egy napon Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia kormányai megvilágosodnának, mint Gautama királyfi és kijelentenék. Visszaadjuk!

   Akkor 20 milliós ország lennénk, nagyhatalom, 64 vármegye. Néhány nem számottevő kisebbség maradna területünkön, 4,9 millió szlovák, 0,2 millió ukrán, 1,2 millió román és 0,2 millió szerb, horvát és szlovén. Lenne tengeri kikötőnk is. (Fiume.) A hivatalos nyelvhasználatban nem vagyok biztos, mégsem lehet milliós nemzeti kisebbségeket arra kényszeríteni, hogy ne az anyanyelvükön intézzék hivatalos ügyeiket. Korrekt lenne kiegészítésként a szlovák és román hivatalos nyelvhasználat bevezetése. Tolmácsképzés, köztisztviselők kötelező nyelvvizsgája, stb.

   Természetesen 400 fős Parlament, 50 párt. Egységes valuta a forint, egyelőre. Nehéz dolga lenne a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Pozsony, Érsekújvár, Kassa, Munkács, Ungvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Szabadka, Zombor, Újvidék és még másik négyszáz város infrastrukturális fejlesztési javaslatának elbírálása egyenként 5-15 milliárd forint értékben.

   De ahogy Corvinus, XIX. századi neves német közgazdász írta, a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Sajnos. (Sajnos?)

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük