Új darabbal tér vissza a Nemzeti Táncszínházba az ExperiDance

Szigligeti Ede Liliomfi című művének táncszínpadi adaptációjával tér vissza a Nemzeti Táncszínházba Román Sándor társulata, az ExperiDance. Az eredeti mű szövegkönyve azonban csak a kiindulási alapot jelentette az alkotók számára egy különleges, új, mai Liliomfi megteremtéséhez.  

Szigligeti Ede Liliomfi című művének táncszínpadi adaptációjával tér vissza a Nemzeti Táncszínházba Román Sándor társulata, az ExperiDance. Az eredeti mű szövegkönyve azonban csak a kiindulási alapot jelentette az alkotók számára egy különleges, új, mai Liliomfi megteremtéséhez.  

Csak a Nemzeti Táncszínházban lesz látható az ExperiDance új produkciója, amelynek premierjét január 15-én tartják. A történetet, amely most várban éled újjá, legtöbben Makk Károly Darvas Iván főszereplésével készült filmjéből ismerik.

– Azért esett a választás a Liliomfira, mert úgy gondolom, hogy a kultúra mai helyzetében ez a mese, a mi feldolgozásunkban fontos gondolatokat rejt magában a művészet és a közönség kapcsolatáról. Minden kor alkotói, így a mi hőseink is azt hirdetik, a művészet szabadságának senki nem tud és nem is szabad, hogy gátat szabjon – mondta választása kapcsán Román Sándor.

Az előadásban a szerelem a főszereplő, de nem az egyetlen. Az ExperiDance Liliomfiját egy kérdés űzi, hajtja: a forradalmár-művész a saját tehetségével fel tudja-e rázni az őt körülvevő, tespedt, megfáradt, gondjai súlyától tudatát vesztett, elbutult világot, s ebben a küzdelemben talál-e társat magának? Társat, aki nem csak szótlan múzsa, hanem maga is alkotó ember.

Liliomfi és színházi társulata egy álmos, vidéki kisvárosba érkezik, ahol csak egy dolog történik, a Semmi. Ami összetartja még a város falait, az a gyűlölet, a félelem és a lustaság. Ebben a világban készülnek előadást tartani a színészek. Az előadásuk, mely a darabbeli nézőket is megpróbálja bevonni az alkotásba, felkavarja a városlakók érzelmeit és természetesen megdobogtatja a női szíveket is.

Ez alkalommal is Román Sándorral dolgozik Meskó Zsolt író-filmrendező, aki az előadás „szövegkönyvét" készítette.

– Jelen esetben szövegkönyv helyett talán pontosabb lenne „mozgáskönyvről" beszélni. Részletes, mozdulatokra, hangulatokra lebontott „mozgáskönyv" alapján dolgozunk, megrajzolva az egyes szereplők pontos karakterét. Sándor feladata elsősorban a koreográfia, én abban segítek, hogy a mozdulatok pontosan illeszkedjenek a cselekményhez – magyarázta Meskó Zsolt.

Januárban az előadás három alkalommal lesz látható a Nemzeti Táncszínház színpadán, legközelebb februárban lesz repertoáron a mű.