Új Konfliktusok A Trump-érában

Trump hatása a piacokra csak egy spekulatív buboréknak tekinthető, és mint minden buborék, ez is ki fog pukkanni, amikor a befektetők végül rájönnek, hogy az új elnök sem fogja tudni betartani az ígéreteit.

Eddig a győzelem közvetlen, legkézzelfoghatóbb jele a kamatlábak emelkedése volt (+50 bázispont a tízéves amerikai kötvények esetében november 8 óta). A befektetők várakozásai szerint Trump gazdaságpolitikájának inflációs hatásai lesznek. A piac nyugodt hangulata azonban indokolatlan, tekintve, hogy az új elnök beiktatási beszédében csak megerősítette a protekcionista irányt („Meg kell védenünk határainkat azoktól az országoktól, akik a mi termékeinket állítják elő, akik a mi vállalatainkat lopják el, és akik a mi munkahelyeinket teszik tönkre… vásárolj amerikai termékeket és alkalmazz amerikai munkaerőt!"). A valóság kemény pofon lehet majd a befektetők számára, mivel egy globalizált világban a protekcionizmus rendkívül költséges lehet annak az országnak a számára, amely megpróbálja azt nagyban is alkalmazni.

Az első és legfontosabb kérdés, amelyet fel kell tennünk, az az, hogy az amerikai gazdaságnak egyáltalán szüksége van-e Trumpra. Obama elnöki éveinek eredményei ugyanis gazdasági szempontból meglehetősen jók, a gazdaság jó egészségnek örvend, és sok tekintetben erőteljesebben teljesít, mint 2008 előtt – különösen igaz ez a pénzügyi szektorra. Közel teljes a foglalkoztatottság, az elmúlt két évben a munkaerőpiacon 4,9 millió új munkahely keletkezett, a munkanélküliség 4,7 százalékra szorult vissza.

Visszatért a „jó" infláció: az euró övezettel ellentétben az infláció emelkedéséért nem csupán az emelkedő energiaárak voltak felelősek, hanem az átlagbérek emelkedése is (+0,4 százalék december folyamán), ami azt is tükrözi, hogy a munkaadóknak egyre nehezebb képzett munkaerőt találni. A munkaadók és munkavállalók közötti egyensúly egyre inkább a munkavállalók javára billen el, ami pozitív jelnek értékelhető. Úgy véljük, hogy a magasabb infláció (az előrejelzések 2 százalékkal számolnak 2017-ben) csökkentheti az amerikai háztartásokra nehezedő hitelterheket.

Obama öröksége azonban nem csak pozitív elemeket tartalmaz. A leköszönő elnök legfőbb gazdaságpolitikai kudarcának az tekinthető, hogy képtelen volt az egyre növekvő egyenlőtlenségek ellen hatékonyan küzdeni – ez volt Trump győzelmének egyik kulcsfontosságú oka. Az ország leggazdagabb 1 százaléka által birtokolt jövedelem hányada az 1930-as évek óta nem tapasztalt szintre emelkedett.

A Trump által javasolt gazdaságpolitikai lépések ugyanakkor elégtelenek ahhoz, hogy enyhítsék az egyenlőtlenségeket, és ez rövid időn belül elégedetlenséget szülhet az új elnök választói bázisában. Trump programjából tulajdonképpen mindössze két elemnek van bármiféle gazdasági értelme, mégpedig az infrastrukturális célú költekezésnek, illetve (bár kisebb mértékben) az adócsökkentéseknek.

A második kérdéskör, amelyet érdemes megvizsgálni, az az, hogy Trump vajon miképpen viszonyul majd főbb partnereihez. Szinte bizonyos, hogy Trump elnöksége a konfliktusok új korszakát teremti meg az Egyesült Államokban és azon kívül egyaránt. Trump előszeretettel jelenik meg a protekcionizmus bajnokaként. Jelenleg Trump Mexikót vette tűz alá – elsőre elég kézenfekvő célpontnak tűnik az ország, mivel az export 80 százaléka az Amerikai Egyesült Államokba irányul. Az új elnök igazi célpontja azonban Kína, amely viszont várhatóan jóval keményebb ellenfél lesz majd.

Ami a monetáris politikát illeti, Trump és Yellen ellentéte senki számára sem okoz meglepetést. A jelenlegi konfliktus egyértelműen a monetáris politika normalizálása kapcsán éleződött ki – Trump infrastrukturális terveinek viszonylag alacsony kamatszintekre van szüksége ahhoz, hogy biztosítható legyen a versenyképes árfolyam, a hitelkamatok pedig gazdaságilag vonzó szinten maradjanak. A Fed álláspontja viszont egyértelműen a kamatemelés irányába mutat, amely talán még gyorsabb ütemű lehet, mint ahogyan azt a piac várja.

A piaci konszenzus szerint az EKB és a Fed monetáris politikája közötti különbségek a dollár erősödéséhez és az euró gyengüléséhez vezethetnek. Összességében Trump gazdaságpolitikája (még ha csak részben hajtják is végre), valószínűleg magasabb államkötvény-hozamokat és növekvő inflációs nyomást hoz. Ennek leküzdéséhez az Amerikai Egyesült Államok rá fog kényszerülni arra, hogy kissé gyengítse devizáját annak érdekében, hogy az inflációt exportálni tudja kereskedelmi partnerei felé. Az euróövezet esetében ez azt jelentheti, hogy a kamatemelések újabb köre jöhet, ami erősebb eurót és magasabb inflációt eredményezhet – mindezek közvetlenül ronthatják a háztartások vásárlóerejét, különösen az olyan, alacsony növekedési rátával rendelkező országok esetében, mint például Franciaország. Ilyen helyzetben az EKB rákényszerül, hogy a tervezettnél hosszabb ideig tartsa fenn lazább monetáris politikáját, és ez megnövelheti a feszültséget Draghi támogatói és Németország (valamint szövetségesei) között. Egy EKB-n belül kirobbanó konfliktus a monetáris politika kapcsán nagyobb a kockázatokkal jár, mint Trump tevékenysége.

Christopher Dembik Saxo Bank