Új Michelangelo-önarckép a vatikáni Pál-kápolnában

A restaurátorok nagy valószínűséggel Michelangelo önarcképére bukkantak a nemrég helyreállított kápolna Szent Péter keresztrefeszítését ábrázoló freskóján.

A restaurátorok nagy valószínűséggel Michelangelo önarcképére bukkantak a nemrég helyreállított kápolna Szent Péter keresztrefeszítését ábrázoló freskóján.

A szakértők a kép bal felső sarkában látható kék turbános lovassal azonosítják a művészt. Maurizio De Luca, a 2004-ben kezdődött restaurációs projekt vezetője szerint az önarcképnek különleges jelentőséget ad, hogy Michelangelo utolsó, 1545 és 1550 között alkotott festményén bukkan fel; ezután a művész már csak szobrászattal és építészettel foglalkozott.

De Luca elmondta: hosszas mérlegelés után „az erős, gondterhelt arcvonások, a korabeli Michelangelo-leírásokkal megegyező ruházat és testalkat" mind őt, mind kollégáit meggyőzték arról, hogy a lovasban valóban a mester alakja jelenik meg – írja az ICN.

Michelangelo egyetlen másik, általánosan elfogadott önarcképe leghíresebb festményén, a Sixtus-kápolna „Utolsó ítélélet" című freskóján látható, amelyet 1534 és 1541 között alkotott. E groteszk önarckép a Szent Bertalan kezében tartott, lenyúzott bőrön tűnik fel.

2009. Július 4-én 18 órakor a Szentatya vesperást tartott a Cappella Paolinában annak alkalmából, hogy a kápolna öt év restaurálás után ismét megnyitotta kapuit.

A pápai kápolna nevét nem Szent Pálról kapta, hanem az építtető III. Pál pápáról, aki 1534 és 1549 között 15 éven át szolgált Péter székében.

A Farnese-családból származó pápa az Apostoli Palota Királyi terme mellett új magánkápolnát akart építtetni a régi Szent Miklós-kápolna helyén. A firenzei Antonio da Sangallo tervezte a téglalap formájú, nagyjából 20 méter hosszú és 10 méter széles kápolnát. Amikor elkészült, III. Pál pápa Michelangelót bízta meg, hogy a kápolna két védőszentjét, Péter és Pál apostolokat fesse meg az oldalfalakra. A nagy mester 1542 és 45 között festette meg először a kápolna bal oldali falára Szent Pál megtérését, majd rögtön utána a szemközti falra Szent Péter apostol vértanúságát. Homíliájában a Szentatya az apostolfejedelmekről elmélkedett.

A Cappella Paolina a pápa személyes kápolnája volt, hiszen a Szent Péter-bazilikában ekkor még javában folytak az új templom építésének hatalmas munkálatai. Ebben Michelangelo is érdekelt volt, mivel a Szent Péter-oltár fölé neki kellett a hatalmas kupolát felépítenie. Emiatt a Sixtus-kápolnában végezték a nagyobb pápai szertartásokat.

A Pál-kápolna képeit a századok során belepte a por és korom, megfakultak és elsötétedtek. Így váltak ismertté az utóbbi száz év során. A restaurálás befejeztével a freskók eredeti szépségükben ragyognak. Az Apostoli Palotában lévő „Cappella parva" – azaz kis kápolna – mint egykor, úgy jelenleg is a pápa magánkápolnájaként szolgál, az Oltáriszentség kihelyezésére fenntartott istentiszteleti hely – írja a Radio Vaticana.

Magyar Kurír