Utazás a kartörésem körül

Peter Brueghel (1525-1569) festménye

 Néhány évvel ezelőtt elestem és fájlaltam a bal karomat. Hazai egészségügyünk dicséretére legyen mondva, hamar a traumatológiára kerültem. Röntgenfelvételeket készítettek akkor már erősen sajgó testrészemről. Majd egy szimpatikus doktornő vett a gondjaiba.

   Nézze uram, itt a jó és rossz hírek keverednek sérülésével kapcsolatban. Mivel kezdjem? Rossz hír az, hogy önnél fractura comminutiva proximalis humerit diagnosztizáltam, magyarán szólva bal felkarcsontja több helyen eltörött. Ezzel szemben jó, hogy már erősen benne van a korban, nem fogom megoperálni, hagyományos rögzítéssel próbáljuk a csontokat összeforrasztani. Ha két hónap alatt nem sikerül, akkor műtét. Balkezes? Nem? Akkor ez is jó hír, jobb kezével sokkal ügyesebben tud majd tevékenykedni.

   Felírok önnek egy speciális felkarrögzítőt. Elballag a gyógyászati segédeszközök boltjába, kiválasztják a méretének megfelelő eszközt. És két hónapig fegyelmezetten tűrje a rögzítést, akkor majd meglátjuk.

   Így is történt. Az udvarias boltos, kiválasztotta a takaros kis rögzítőt. Kissé meglepődtem, amikor az ötszámjegyű árát közölték. Erre nincs társadalombiztosítási térítés? – tapogatództam naivan. Nincs! Az ember vigyázzon magára és akkor nem törik el a karja.

   Hazaérve megnéztem az eszközről adott számlát. Meglepődve tapasztaltam ,hogy 27 %-os ÁFA terheli. Szent Habakuk! Ugyanannyi az áfája, mint a Chanel-19 parfümmek? Ez azért mégis csak túlzás. De ki találta ki, hogy a gyógyászati segédeszközöket meg kell adóztatni?

*

Elhatároztam, hogy utánanézek. Irány a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum könyvtára. Vigyázva a felkötött karomra elkezdtem a kutatást. És sikerült! Élt a XVI. században egy holland egészségügyi miniszter, bizonyos Stex van Bőwen, aki naplót vezetett, megtaláltam magyar fordítását. Szóval a régmúltban Hollandia komoly társadalmi és gazdasági bajokkal küszködött. Az évtizedeken keresztül tartott spanyol megszállás, Alba herceg puha diktatúrája, a nemesség tisztázatlan jogai és kötelességei nyugtalanították a közvéleményt.

   Ráadásul inkvizíció, infláció, kalózok és csempészek garázdálkodása gyötörte a népet. Mi a megoldás? – kérdezgették egymástól a kormány felelős vezetői. Ekkor a pénzügyi államtitkár a homlokára csapott. Hogy ez eddig nem jutott eszembe?! Hát meg kell adóztatni a gyógyászati segédeszközöket. A falábakat, mankókat, protéziseket, szuszpenzorokat, mágenbindliket, lúdtalpbetéteket, trompőzöket, okulákat, nagyothallótölcséreket.  A javaslatot 14:1 arányban fogadták el, Stex van Bőven ellenszavazatával.

   Az érdekelt betegek erre a Binnenhof (holland parlament) elé vonultak, hogy egyetértésükről biztosítsák a döntéshozókat. Bár személy szerint kellemetlenül érintette őket az adó, de vállalták az áldozatot, mert elsődlegesnek tartották az állami költségvetés egyensúlyát és az államadósság folyamatos csökkentését. És persze a nemesség jogait.

   Ezt a felfogást aztán minden állam átvette. Így alakult ki nálunk is a XXI században a gyógyászati segédeszközök 27 %-os áfája. Aki nem hiszi, járjon utána!

Láng Róbert