Nem vagyok jogász, csak a jog iránt érdeklődő, az igazságszolgáltatás menetét olykor figyelemmel kísérő laikus. Kezembe került a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény. Ebből szemezgettem néhány furcsaságot, olykor a szövegkörnyezetből kiragadva, amiért is elnézést kérek.

Nem vagyok jogász, csak a jog iránt érdeklődő, az igazságszolgáltatás menetét olykor figyelemmel kísérő laikus. Kezembe került a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény. Ebből szemezgettem néhány furcsaságot, olykor a szövegkörnyezetből kiragadva, amiért is elnézést kérek.

   8.§. (1)  A Magyar Népköztársaság állampolgára más államnak nem adható ki.

   36.§. A halálbüntetés csak azzal szemben alkalmazható, aki a bűntett elkövetésekor huszadik életévét betöltötte.

   55.§. Vagyonelkobzást kell alkalmazni az öt évet meghaladó szabadságvesztés mellett. (Figyelem! Nem „lehet", hanem „kell")

   124.§. Aki a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi, vagy gazdasági rendjének aláásása, vagy gyengítése céljából kötelessége teljesítésének elmulasztásával, vagy nem megfelelő teljesítésével jelentős hátrányt okoz, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (Ez aztán a gumiparagrafus!)

   127.§. Aki a Magyar Népköztársaság államrendje, vagy alapintézménye ellen gyűlöletkeltésre alkalmas cselekményt követ el, hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az izgatást sajtó, vagy sokszorosítás útján követték el.

   135.§. Aki háborús hírverést folytat, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

   143.§. Aki a választót választójoga gyakorlásában akadályozza, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

   167.§. Az a hadköteles, aki a behívóparancsnak nem tesz eleget, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

   205.§. Aki megengedett módon hagyta el az országot és annak területére nem tér vissza, hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mellékbüntetésként vagyonelkobzásnak is helye van.

   214.§. Az a munkaképes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

   238.§. Az a személy, aki hatósági ár hiányában olyan árat követel, köt ki, vagy fogad el, amely a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

   275.§. Aki tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, egy évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy javító-nevelő munkával büntetendő. A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető munkakerülő, iszákos, vagy züllött életmódja miatt nem teljesítette kötelezettségét.

  310. §. Aki a maga részére előnyt kér, követel, vagy fogad el azért, hogy valamit a sajtóban elhallgattasson, vagy közzétegyen, három évi terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük