Szerigráfiák, multiplikák címmel a budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményéből 40 szitanyomat és egy festmény „költözött" a Francia Intézet első emeleti kiállítótermébe. A különleges válogatás a Frankofón Fesztivál egyik programja, a Szépművészeti Múzeum és a Francia Intézet több éves együttműködésének eredményeképp jött létre.

 

Szerigráfiák, multiplikák címmel a budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményéből 40 szitanyomat és egy festmény „költözött" a Francia Intézet első emeleti kiállítótermébe. A különleges válogatás a Frankofón Fesztivál egyik programja, a Szépművészeti Múzeum és a Francia Intézet több éves együttműködésének eredményeképp jött létre.

 

Victor Vasarely (1906-1997) a 20 század egyik jelentős művésze, az op-art, a kinetikus és a nemzetközi geometrikus absztrakt mozgalom irányadó alakja Pécsett született Vásárhelyi Győző néven. 1926-27-ben esténként az újpesti munkásifjak Szabad Képzőművészeti Rajz- és Festőiskoláját látogatta. 1928-tól Pécsi József fotográfus tanácsára Bortnyik Sándor budapesti magániskolájában, a Műhelyben sajátította el a weimari Bauhaus grafikai stílustörekvéseit, amelyeket egész életében követett. 1930-ban költözött Párizsba feleségével, a szintén képzőművész Spinner Klárával (később: Claire Vasarely). Franciaországban két fia született (André és Jean-Pierre, utóbbi művésznevén: Yvaral). Tervezői, reklámgrafikai feladatokat látott el kiadóknál és nyomdákban. 1933-ban bemutatta műveit a budapesti Ernst Múzeumban. 1935-től grafikai tervezést magas szinten oktató saját szabadiskolát akart alapítani, de az nem valósult meg. Korai rajzait jóval később a budapesti Vasarely Múzeumnak adományozta. Szemléltető ábráin megszületett a fekete-fehér pozitív-negatív kontrasztja, a struktúrarelief és a színskálák egyéni használata. 1942-43 körül alkotómódszereivel elnyerte a szürrealista festők érdeklődését. 1944-ben, Párizsban a Galerie Denise René kiállításán bemutatta rajzait és grafikai kompozícióit. Igazi nemzetközi elismerést az 1947 és 1954 hozotti évek hoztak számára az absztrakt festészettel és az ún. Kristály-korszakkal. A párizsi metróvonalak csomópontjainál a csempeburkolatot Vasarely munkáival díszítették. 1951-54 között Arcueil-be költözött. A fekete-fehér korszak vezette el a kinetikus művészet alapelveihez, létrehozta plexiüvegből készített mélyreliefjeit (ezekből egyet itt is láthatunk). 1954-ben Carlos Raúl Villanuevával együtt készítette első építészeti munkáját a caracasi egyetem kerámiafalára. 1955-ben a Galerie Denise René kinetikus művészetet bemutató seregszemléjére Vasarely terve alapján jelent meg a tárlat katalógusa, a Manifeste Jaune, azaz a Sárga kiáltvány. 1955 és 1968 között kiállított a kasseli dokumenta című, nemzetközi modern művészeteket bemutató kiállításokon. Ettől kezdve röpült a világhír felé, szerepelt Brüsszelben, Buenos Airesben, New Yorkban, Londonban.

 

Vasarely 1959 és 1961 között szabadalmaztatta a szín és forma egységén alapuló rendszert, amivel lehetővé tette a szériagyártást, hogy a művészet széles társadalmi rétegek számára is elérhető legyen a művészet. Ilyen sorozatok: a Planetáris Folklór, a Permutációk és az Algoritmusok. A Budapesten élő Kassák Lajosnak két kiállítást rendezett Párizsban. 1961-ben megjelent a Kassák-Vasarely-album. 1967-től modern tudományos eredmények alapján végzett optikai művészi kísérleteket. 1970-ben kiadott művében felvázolta elméletét a boldog, színes városhoz, amelyik a sokszorosított grafika lehetőségeivel élhet. 1968-ban kétszáz szitanyomatot ajándékozott a budapesti Szépművészeti Múzeumnak és a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak.

 

Szempontunkból fontos az 1969-es év, amikor a Műcsarnok Vasarely retrospektív kiállítást rendezett. Abban az időben nálunk csak a szocreál művészetet tűrték meg, az absztrakt kimondottan tabunak számított – kivéve, ha világhírre szert tett magyar származású,  művészről beszélünk, aki még a két világháború között távozott az országból, továbbá olyan földivel dicsekedhetett, mint a szintén pécsi Aczél György, a kultúrpolitika hazai meghatározója. Az idősebbek talán emlékeznek rá, hogy a legtöbb háztartásban akadt egy Vasarely-plakát a pozitív-negatív zebrákról. Némelyik magyar festő is bátorkodott ilyen stílusban képeket alkotni. 1970-ben, a sikeres műcsarnoki szereplés után, Vasarely három nagyméretű vásznát ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak, valamint könyvtárába bekerültek a Galerie Denise René katalógusai az 1958-1975 közötti évekből.

 

1970-ben a dél-franciaországi Gordes kastélyában megnyílt a Vasarely Didaktikai Múzeum. Abban az évben megkapta a francia becsületrend lovagja címet. 1976-ban a művész tervei alapján megépült Aix-en-Provence-ban a Vasarely Alapítvány székháza, mint építészeti kutatóközpont. 1978-82 között Vasarely Centrumok létesültek New Yorkban és Oslóban. 1981-ben a Budapestre tervezett Vasarely Múzeumhoz több képet ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak. 1983-ban megnyitott az első ideiglenes Vasarely-kiállítás, ami vidéki körútra indult.

 

Magyarországon, a művész ajándékaiból szülővárosában, Pécsett, az egykori kanonokházban (Káptalan u. 3.) 1976-ban létesült az első Victor Vasarely Múzeum 42 szitanyomat, Bauhaus-hatású grafikák és építészeti formák bemutatásával. 1987. május 8-án nyitott ki a második Vasarely Múzeum a művész jelenlétében az óbudai Zichy-kastélyban (Szentlélek tér 6.) 411 tétellel és 92 tételt tartalmazó könyvtárral. A barokk kastély raktárépületének földszintjét és emeletét Vasarely koncepciója alapján rendezték be. A művész 91 éves korában hunyt el Annet-sur-Marne-ban.

 

A jelen kiállításon 40 szerigráfiát és multiplikát, valamint egy eredeti festményt  (biztosítási értéke 150 millió forint!) láthatunk. A felújítás alatt lévő Szépművészeti Múzeum itt most bemutathatja a 110 éve született Victor Vasarely néhány művét a gyűjteményében lévő szitanyomatokból. Vasarely szülővárosa, Pécs egyébként Aix-en-Provence testvérvárosa. A művész a Frankofón Napokon a francia-magyar kapcsolatok reprezentánsa lett. A megnyitón megjelent Pierre Vasarely, a művész unokája, a Vasarely Alapítvány elnöke is.

Pierre VasarelyPierre Vasarely

 

A kiállítás kurátorai, Imre Györgyi és Orosz Márton – a Vasarely Múzeum művészettörténészei – fejtették ki, hogy a művészet demokratizálása végett Vasarely minden munkájából 200-300 darab szitanyomatot (szerigráfiát) készített, amelyekből az első húsz számozott példányt a mappáiban vagy megtartott magának, vagy ajándékozásra szánt. A multiplika sokszorosított kisplasztikát jelent. Az itt látható művek kétdimenziós formákból és az azokat kitöltő színekből hoznak létre optikai illúziót, azaz érzékcsalódást, amivel mozgást imitálnak. Vasarely 1947-ben kijelentette, hogy „a festőállvány meghalt" csak a kornak megfelelő technikákkal lehet dolgozni.  Az asztrofizika eredményeiből születtek az ún. Vega-képek, a biológiai kutatásokból pedig a hatszögletű sejtstruktúrák. Szerepelnek itt a „színes város" változatai is, amelyek korlátlanul, tetszés szerint felnagyíthatók, hogy környezetünk esztétikus részeivé legyenek. Kijelenthetjük, hogy Victor Vasarely „élő" installációival 40-50 évvel megelőzte a korát. Kiváló rajztudását pedig a Bauhaus alkotóitól „örökölte".

 

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük