Talán emlékszik a kedves olvasó, hogy egy évvel ezelőtt már jelentkeztem Dombóvár-Gunarasról. Akkor lelkendezve számoltam be ott szerzett élményeimről. Rövid írásom végén kifejeztem vágyamat, hogy jó lenne akár már télen újból visszatérni pár napra.

Sajnos, a komisz Covid vastagon beleszólt terveimbe. Az új évben sem javult a helyzet, a járvány cudarul tombolt. Sok jó honfitársunk betegedett meg, esett áldozatul. Nyár elejére csitult a helyzet. Aki vigyázni akart magára, felvette az oltásokat. Újból kitudtunk mozdulni, rövidebb – hosszabb  utakat tervezni. Akkor pedig nálam ütött be a baj. Egy elővigyázatlan lépés után összetörtem magam. Combnyaktörés. Mentő, kórház, aznapi operáció, egy heti bentfekvés, utána hat hét szanatóriumi rehabilitáció. A gondos kezeléseknek köszönhetően,  augusztus végére  hazakerültem és a biztonság kedvéért felvettem a harmadik oltást is. Ezek után érthető, vágytam egy kis más életre, gyógyvízre, amely talán tovább segít a felépülésben. A helyen gondolkodva a párom ejtette ki a varászszót: Gunaras. Vissza Gunarasra. Rövid, a szállodával történt egyeztetés után kaptunk is egy tisztességes szűk egy hétre szóló ajánlatot, amelyet örömmel elfogadtunk.

A tavalyi, négycsillagos Gunaras Spa és Wellnes  Hotel ugyanolyan kellemesen fogadott minket, mint egy évvel ezelőtt.

A különbség csak annyi volt, hogy most egy a kültéri medencékre és a tóra nyíló szobát kaptunk, szép kilátással a távolabbi vidékekre is.

A szoba, ugyanúgy standard kategória volt, de bőven kielégítette az igényeinket. Pláne, hogy kis erkélyén reggelente kávét szürcsölgetve élvezhettük a napfelkeltét.

   

A félpanzió most is kellemes volt, az ételek minősége, sokfélesége sem különbözött az egy évvel korábban megtapasztaltaktól. A személyzet is kedves volt, élükön a múltkor is már dicsért, általam magunk között csak “Kis-nagy Embernek” elnevezett  örökmozgó, mindig kedves főpincérrel, mint kiderült nevében is Nagy Gáborral.

 

Az első reggel a hotel  területének újbóli felfedezésével telt. A tavaly csak megemlített tó, a gyerekeknek kialakított (több) játszótér és hatalmas csúszdapark körbejárásával.

Sétám végén a hotellel szerves egységben lévő “szocreál” városi fürdő meglátogatása történt. A számomra tavaly is oly’ kedves kisméretű úszómedence tökéletes lehetőséget nyújtott gyógyulgató lábam gyógyvíz melletti átmozgatására.

        

Természetesen a sláger a hotelből szobakártyánkkal történő kilépés után közvetlenül a gyógymedencékben történő operált lábam kényeztetése volt.

A napok során ebédre vagy a hotel tisztességes áron kínált menüjét, vagy az interneten talált dombóvári kiváló pizzériák egyikét választottuk. A menü ebéd akkora adag volt, hogy nem is kellett nejemmel két adagot rendelnünk. Egy adagon osztozva is jól laktunk, nem beszélve arról, hogy a korai vacsora időpontját is figyelembe kellett vennünk.

Végezetül a számlánk rendezésekor még egy ajándékutalványt is kaptunk, amelyen legközelebb a mienkhez hasonló, nyomott áron visszatérhetünk. Nos, a tavalyi beszámolómhoz képest ez talán az egyetlen dolog, amelyet a járvány miatt óvatosságból nem merek hangsúlyozni. De reméljük, hogy újból visszatérünk!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük